Lucifer jött el érte, és angyalát félrelöki.
Már feje búbján a szarv, s ő hebehurgyán
elviseli.
Az angyal szabadságot igéz,
az ördög cellába zárja,
s ő mégis ezt a börtönt, mint otthonát
kívánja.
Már ujja begyén a tűz ficánkol,
kibuggyan lelkén a szűz,
s a bordély nyitva áll.
Ajtajában macska nyivákol,
s asztmás boszorkány inhalál.
Fojtó szaga terjed a bűnnek
szürke füstkarikákban,
lelkiismeret térdepel
a széthullt pohárszilánkban.
Nyelőcsövekben konyak bazsalyog,
bugyborékol a béke,
a megtépett észnek
már végleg nincs menedéke.
Az angyal felzokog,
egy-egy hullócsillag a könnye,
Ő felnéz lángketrecéből,
s mintha megrökönyödne.
Aztán táncol tovább,
patáit földhöz verve,
saját gyengeségét
parázs alá taposva,
ördög hitveseként
tébolyba menetelve...