1.

Elért hát a végzet, amire annyit vártam eljött.
És én csak némán nézlek, és mosolyogva érzem,hogy
Nagyon fáj, jobban mint hittem, a csalódás.
Tíz éve már, de ma végleg pont kerül rá
Megnyugvást reméltem, de nem jön álom a szememre.
Nem látom azt ki nevelt,aki megnevetetett
Már meghalt régen,de csak most siratom a múlt fájdalmát.
Vártam mindig ki vissza sose jött.
Eddig élt a remény,de a mai nappal meghal ő.
S én csak nevetve nézem a letűnt időt.
A gyermeked ma végleg felnő.

2.

Búcsúzom és tűröm némán a testbe zárt lélek
Minden kínját, hogy tud fájni,mi sosem volt igazán.
Siratom a sosem létező szereteted irántam,
S keserű szívvel fogadom a sors mit rám kimért.
Búcsúzom ma tőled talán nem is látlak többet.
Már nem köt minket semmi össze.
Neked három gyermeked van, nekem csak egy anyám.
Nekem nem marad más csak az űr,
Ami utánad már tíz éve van,
S a mai nap utunk végleg ketté szakad.
Te leszel két gyermek anyja, én meg szabad.

3.

Jaj inkább maradnék rab édes öled börtönében,
Mint magányos szabad...
Búcsúzom tőled anya, még viszanézek rád,
Elmerengek orcádon,ma felnőttem, jól tudom, csak fáj nagyon.
Inkább ezer vadállat tépne szét, kínoznának órákon át
Egyszer akkor majd véget érne szenvedésem
Mert jönne a megváltó, a halál.
De így még meddig kell élnem, hány átsírt éjszaka vár.
S ítt még a vég sem gyógyítja sebeimet, nem segít semmi,
Soha nem gyógyul be a seb amit te okoztál.
De elfogadom hát, lázadni ellene kár.

4.

Búcszúzom ezt még szabad...ezt kell...ezt muszály...
Ennyi jár...csak nézleg erőtlenül, bután.
Karom nyújtanám, de hiába szíved elfordul tőlem.
Már nem vagyok a gyermeked és te nem vagy az anyám.
De az utolsó szó jogán, ez még egy elítéltnek is jár.
Csak annyit mondanák...csak annyit...csak...
Gyere vissza hozzám......................!!!!!!
Látod milyen egy gyermeki szív,ilyet hogy akarhatnák,
Ha így vagy boldog hát maradj, és most
Felnőttként kérném az utolsó szó jogát.
Jaj de nehéz...na mondd már...légy boldog anyám!!!