HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 114

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49072

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Maat Ka RaFeltöltés dátuma: 2009-09-27

Dzsinna - Egy depressziós római polgárasszony vallomásai - 1. Ki vagyok én?

Dzsinna vagyok.

Sokat küzdöttem. Sokat reménykedtem. Mindig optimista maradtam.

Mindig csalódtam.

Harmincas éveimben járok, és nagyon boldogtalan vagyok. Volt egy kislányom. Minden reményem belé fektettem. Átadtam neki tudásom legjavát. Szembeszálltam a külvilág lenéző szemével, elítélő szavával. Kiálltam mellette mindenekfelett, és ő adta a boldogságot, mikor már elvesztettem a szerelmet.

Fiatal lány volt, amikor elveszítettem. Elhagyott örökre. A boldogságom utolsó reménysége is messze szállt tőlem. De mindez már rég történt. Azóta már nem számolom a múló időt. Minek is számoljam a heteket, a hónapokat, az éveket, az évtizedeket? Az idő csak múlik, a fájdalom pedig megmarad. Mindig megmarad. Nincs előle menekvés sehová sem, sohasem.

Római polgárasszony vagyok Caracalla császár idején, és nem érdekel a politika. Álbarátnőim kinéznek a társaságból: talán ostobának, furcsának és egy kicsit őrültnek tartanak. Nem érdekel engem az a sok üres locsogás, amivel ők szórakoztatják magukat nap mint nap. De én tudom, hogy nem vagyok ostoba. Őrült talán igen, és boldogtalan, de nem ostoba. Pusztán csak nem ért meg engem senki, nincs kivel megosztanom az érzéseim, a gondolataim, a fájdalmam. A magányom. A férjemmel sem. És a legpokolibb csapda az, hogy nincs okom rá haragudni: minden erejével próbál megérteni. És végtelenül szeret. De nem képes érteni engem, és együtt szárnyalni a lelkemmel. Így hát marad a magány. Mellette. És a szenvedés, vég nélkül, határtalanul.

Nincs lehetőségem kitörni. A férjem jómódú kereskedő, mindent megad nekem, amire csak szükségem van. Mikor megcsaltam Kortennel, a légionáriussal - akit éveken át titokban szerettem, aki viszontszeretett, és aki végül magára hagyta szívemet az űrrel és a fájdalommal, a boldogság illúzióját és maradék szikráját is összetörve bennem -; sírva, bűntudatos arccal Gent elé álltam: "Tessék, itt vagyok, hogy visszatérjek hozzád! Szeress, vagy küldj el mindörökre...!" Ő mélabús szomorúsággal rám nézett, enyhén elmosolyodott, és ez a fájdalmas, megbocsátó, mindent eltűrő félmosoly szégyenített meg engem teljesen. Annyit mondott: "Na gyere, gyere, bújj ide, Dzsinna! Szeretlek, Dzsinna, lecsókolom a könnyeidet... sírj csak nyugodtan... szeretlek." Nem értett, de értetlenül is végtelenül tisztelt mély érzéseimért és erőmért, amivel fájdalmamat tűröm. Néma megállapodás volt ez köztünk évek óta: ő szabadon enged, tisztel és szeret, én pedig panasz nélkül tűröm a boldogtalanságot.

Gent aznap este letérdelt elém, végigsimított hosszú, divatos selyemszoknyámon, amit még Kortentől kaptam, és amiben annyira jól akartam Neki kinézni... Kortennek, a szerelmemnek, és nem Gentnek, a férjemnek... Gent végigsimított lábaimon, letérdelt elém, és azt mondta: "Emeld fel a lábad, az a cipő van rajtad, ami feltöri érzékeny bőröd, pedig mondtam, hogy a kényelmeset hordd. Nekem bárhogy szép vagy... Nekem..." És lehúzta rólam a cipőt, szépen, gyöngéden, türelemmel; a karjába vett, mint egy törékeny, értékes, egzotikus virágot, vagy, mint egy halálosan kimerült, beteg kislányt; és amíg én az elviselhetetlen bűntudattól úgy zokogtam, hogy szólni sem tudtam, szépen az ágyra fektetett és betakargatott. Így szólt: "Aludj csak, Dzsinnám. Szükséged van a pihenésre. Majd én őrzöm az álmod. Pihenj. És minden fájdalom elmúlik egyszer..."

Római polgárasszony és Dzsinna vagyok. És azt kérdezem én tőletek: mondhatom ezek után a férjemnek, hogy "Gent, boldogtalan vagyok veled"?

2004. Április 19.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-01 23:17:18

Dzsinna dilemmája tényleg komoly: szeret valakit, de máshoz van kötve...boldogtalan pedig szeretik...Hiába, a szívnek nem lehet parancsolni.:) Jó arra gondolni, hogy ma már az emberek nem kerülnek ilyen helyzetbe, hisz mindenki szabadon választ. Bár nem írtad le, gondolom Dzsinnát a szülei adták férjhez...úgy tudom abban a korban a nőnek ebben (sem) volt szava.
Alkotó
Maat Ka Ra
Regisztrált:
2009-07-17
Összes értékelés:
34
Időpont: 2009-09-27 20:39:30

válasz Artúr (2009-09-27 15:37:38) üzenetére
Köszönöm!
Jön a folytatás is... :)
MKR
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-09-27 15:37:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon jó novella! Elgondolkodtatott, és kellően fel is bosszantott.
:-)))
" ... ő szabadon enged, tisztel és szeret, én pedig panasz nélkül tűröm a boldogtalanságot ... "
Óóó! A szegény nő! :-)))
Egy apróság.
" ... Nincs előle menekvés sehová sem, sohasem ... "
Szerintem az egyik "sem" felesleges.
Üdv.

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Égei-tenger című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A pórul járt Csuka című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Válasz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Égei-tenger című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)