HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44944

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Versek / emlékezés
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2009-09-28

Megbocsátás?

Akkor jut eszünkbe,
mit kellene tennünk,
amikor már késő.
Ha szeretteink örökre
itt hagynak bennünket,
ahonnan vissza
többé nem jöhetnek.
*
Emlékszem, amikor
a kezét szorosan fogtam,
fájdalmát én
átvenni akartam,
keszkenőmmel letöröltem
szeméből könnyét,
nem akartam látni kínját,
szenvedését.
Nemsokára betegen
várt megint,
látogatóba siettem
hozzá vigasztalni,
gondját viselni:
mosdattam, fésültem,
étellel kínáltam.
Arra kért, ha
egközelebb megyek hozzá:
azt vigyek neki,
amit szeretne enni.
*
Örömet akartam neki szerezni.
Korán hajnalban
mikor bekopogtam,
már sivár, üres házban
találtam magam.
Elkéstem volna?
Miért nem vár engem?
Ilyen sietősen
örökös magányba
miért ment el?
*
Akkor jut eszünkbe,
mit kellett volna még tenni,
amikor a bánat már késő:
ha szeretteink lelke oda száll,
ahonnan vissza nem jő soha már.
Hiába - bármilyen nagy a bánat -
ezen nem tudunk segíteni!
De annyit tehetünk,
hogy imádkozunk értük!



2009. július 29.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2013-02-05 18:14:44

válasz Kőműves Ida (2013-02-05 17:30:59) üzenetére
Kedves Ida!

Mit tehetünk egyebet, mint hogy megnyugodjuk... Azonban gyakran felvetődik bennünk mégis a gondolat, hátha másként is lehetett volna? Ez olyan kérdés, melyre nincs végső válasz.

Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2013-02-05 17:30:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Könnyekig meghatott a versed. Magam is sokszor elgondolkodtam, hogy vajon megtettem-e mindent?... Gyötrődünk, vívódunk, s előfordul, hogy visszaigazolást kapunk a megbocsátásról.
Remélem, már a Te lelked is megnyugodott.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2013-02-05 16:53:15

válasz oroszlán (2013-02-02 14:08:42) üzenetére

Kedves vagy, hogy meglátogattál és elolvstad korábban fötett versemet.
Tudom, igazd van, azért az embernek maradnak ilyen érzései akkor is.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2013-02-02 14:08:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem szabad magunkat okolni, ha az élet beleszól a sorsok alakulásába. Aki elment nem érez, de ha érezne, megbocsátana.
Szeretettel olvastam a versedet kedves Kata.
Üdvözöllek: oroszlán
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2013-01-28 23:21:35

válasz Deák Éva (2013-01-26 23:15:23) üzenetére
Évikém! - Nagyon sokszor további életemben eszembe jutott a megtörtént eset. Mindig fájó sebként éltem meg, de messze laktunk egymáshoz, s én mégis nagyon sokszor utaztam hozzájuk, s lám, amikor nagyon kellett volna, mégsem lehettem ott...
Köszönöm, hogy itt jártál és elolvastad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Deák Éva
Regisztrált:
2012-06-24
Összes értékelés:
826
Időpont: 2013-01-26 23:15:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata! Ez a vers maga egy ima. Sajnos sokan így érzünk, megtörtént és csak imádkozhatunk. Biztos vagyok benne nincs mit megbocsájtani magadnak. Én is felteszem sokszor magamnak a kérdést miért is?, de a választ magamnak kell megtalálni. Szomorúan szép a versed. Fájó gondolatsor amivel imádkozol szeretett Édesanyádért. Ő megbocsájtott biztos vagyok benne. Üdvözletem. Éva
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2011-04-19 12:57:11

Kedves Ági!
Édesanyám emlékére írtam. Messze laktunk egymástól, s abban az időben nekem ugyan volt telefonom, de nekik nem volt, ezért nem tudtam, hogy amikorra megbeszéltünk, hogy meglátogatom, időközben kórházba szállították, s már mindenről elkéstem, még elbúcsúzni se tudtam tőle...
Köszönöm a látogatásodat és érző, megértő kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-10-15 18:43:15

válasz Kankalin (2009-10-14 18:17:39) üzenetére
Kedves Kankalin!

Én is - amit lehetett - mindent megtettem, de mégis olyan néha, hogy még többet kellett volna. De nekem három gyermek mellől nehéz volt a távol eső szülöket látoatni, mégis, nagyon sokszor fölkerestem őket. És mégis olyan érzésem van, hogy nem volt elég.
Fáj elveszteni azokat, akiket szerettünk.
Köszönöm, hogy nálam jártál és a kedves szavaidat.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-10-15 18:39:45

válasz Lina (2009-10-14 17:10:54) üzenetére
Kedves Lina!

Ha valakit szeretünk és eltávozik tőlünk örökre, az sokáig - sőt, talán örökké fáj, amíg élünk. Én is úgy vagyok vele, pedig nem mostanában történt. Ha eszembe jut, engem még most is megkönnyeztet. Köszönöm kedves szavaidat, és hogy eljöttél és értékeltél.

Szeretettel: Kata
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5841
Időpont: 2009-10-14 18:17:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Versed felidézte bennem életem leggyötrelmesebb szakaszát. Aki elgondolkodik azon, hogy mindent megtett-e, valószínűleg mindent megtett. Jómagam is ezen tépelődök immár két éve. És azt hiszem soha nincs késő.
Szeretettel: Kankalin
Olvasó
Regisztrált:
2009-10-07
Összes értékelés:
10
Időpont: 2009-10-14 17:10:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Nem régen vesztettem el valakit, akit nagyon szerettem. Versedet olvasva csupa könny lett a szemem. Pont így gyötörtem magam miután végleg elment.Mára már elfogadtam:nem tehettem érte semmit,de nem tudtam túllépni a dolgon teljesen. A halála utáni hangulatomat viszhangozza a versed. De néha jól esik egy kicsit pityeregni. szeretettel. Lina
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-09-30 23:06:38

Kedves Toni!
Te mindig olyan szépen és részletesen fejted ki véleményedet, most is. Mennyire igazad van. S bármilyen természetes is azok elvesztése, akiket szerettünk, mégis, mindig fájó érzés.
De az engem is felháborított, amit írásod végén olvastam, s azon nem is csodálkozom, hogy le kellett fogni, hogy ne menj neki. Én talán csendesebb természetű vagyok, de lehet, hogy én is nekimentem volna azért, amit feltételezett rólad. De vannak ilyen üres-szívű emberek, sajnos.
Köszönöm, hogy értékelted az írásomat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-09-30 22:59:23

válasz A.Adrienn (2009-09-29 21:01:02) üzenetére

Kedves Adrien!

Köszönöm a kedves szavaidat, s azt, hogy értékelted.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-09-30 22:57:36

válasz hova (2009-09-29 19:50:03) üzenetére
Kedves Valika!

Mnnyire igazak a soraid. Én is tudom, és mégis sokszor az jut eszünkbe, hogy ha másként lépünk akkor, talán... De ezeken már hiába gondolkodunk. Az tény, hogy a szüleink elvesztése sokáig fájdalmas és ha enyhül is, mindig megmarad.
Köszönöm kedves szavaidat.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-09-30 22:53:11

válasz Selanne (2009-09-29 18:16:44) üzenetére
Kedves Marietta!

Igazán köszönöm a viastaló soraidat. Az embert valaminek az elmulasztása bizony utóla nyugtalanítja, bár nem tehetett róla, hogy úgy történt, mégis.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-09-30 22:51:13

válasz mesako (2009-09-29 18:16:11) üzenetére
Kedves Emese!

Köszönöm, hogy elolvastad és értékelted a versemet.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-09-30 22:49:53

válasz dpanka (2009-09-29 16:30:20) üzenetére
Kedves Panka!
Nekem is van róla novellám, hogyan történt az egész, ott részletesebb. Ugyanis megtörtént eset kapcsán jutott eszembe versben is megemlékezni róla. Másik közeli hozzátarozó kapcsán pedig lelkifudalást éreztem valamiért, pedig azt éppen azért nem tehettem meg, mivel azt hittem, hogy ártani fog neki. Ilyen röviden nem lehet elmondani.
Örülök, hogy elolvastad, én is meg fogom keresni a te írásodat és elolvasom.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Alkotó
A.Adrienn
Regisztrált:
2009-06-29
Összes értékelés:
927
Időpont: 2009-09-29 21:01:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Mindannyiukat érintő gondolatokat fogalmaztál meg. Sajnos előbb vagy utóbb átéljük, kikerülhetetlenül. A szeretet azonban megmarad. szép megemlékezés.
Szívből gratulálok!
Szeretettel:
A.Adrienn
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2850
Időpont: 2009-09-29 19:50:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Szépen emlékezel meg Édeanyádról.Sajnos el kell fogadni az elmúlást.A veszteségekben pedig mindíg magunkat síratjuk mert a hiáányuk semmivel soha többet nem pótolható.Valóban nem tehetünk mást mint imát mondunk értük.
Szeretettel ölellek:Vali
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8290
Időpont: 2009-09-29 18:16:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Sajnos én mindkét szülőmet elveszítettem már, s talán nem vagyok naív, amikor kimondom, egy édesanya, feltétel nélkül megbocsát.Szép versedhez szíből gratulálok.
Szeretettel:Marietta
Alkotó
mesako
Regisztrált:
2009-09-05
Összes értékelés:
1740
Időpont: 2009-09-29 18:16:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Sajnos "örök-igazságot" fogalmaztál meg szép, bölcseleti versedben.

Szeretettel
Emese
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5348
Időpont: 2009-09-29 16:30:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Komoly dolgokról írtál versedben. Tudod, úgy vagyok vele, hogy az embert míg él akkor kell szeretni. soha meg nem bántani mert sosem lehet tudni kivel mikor mi történik. Én is írtam már ebben a témában, ha van kedved olvasd el. Rövid az élet cimű írásom.
gratulálok versedhez!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-09-29 11:17:57


Köszönöm az értékelésedet, s azt is, hogy a hibára felhívtad a figyelmemet. A jelzett szót javítom.

Üdvözlettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-09-29 11:15:36

válasz Rozán Eszter (2009-09-29 08:50:09) üzenetére
Kedves Eszti!

Nagyon eltaláltad. Ezt pontosan Édesanyám elvesztése után éreztem. Nem tudtam, hogy kórházba került, s amikor - ígéretemhez híven - kerestem, már késő volt. Borzasztó volt ezt átélni. Annyi a változás a vers és a valóság között, hogy Apukám túlélte, tehát nem volt üres a lakás.
Köszönöm az értéklésedet.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-09-29 11:11:20

Kedves Lyz!

Köszönöm kedves szavaidat. Tudod, hogy értékelem a véleményedet.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2009-09-29 08:50:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Ismerős érzés, amikor egy számunkra kedves személy elmegy, mi pedig lelkiismeret-furdalást érzünk, hogy talán többet kellett volna tennünük, jobban szeretnünk. Szépen versbe foglaltad.
Szeretettel: Eszti
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2009-09-29 06:50:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata!
Ez bizony így van, addig kell valakit szeretni, amíg él,
utána már úgy sem érzi szeretetünk...
Nagyon igaz gondolatokat írtál!...Puszillak!...Lyz

Legutóbb történt

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Hegedüs Andrea alkotást töltött fel Fecnikre dörzsöltem címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Csak egy kis gondolat címmel

aLéb alkotást töltött fel Élekvesztő címmel

Bálint István alkotást töltött fel Tegnap találkoztunk címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Hattyúcsalád címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A nyár, ha itt van... címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Sárgán látok, ez már átok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Baranyai Attila bejegyzést írt a(z) Ezerszáz év című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)