|
|
Versek / emlékezés
Megbocsátás?
Akkor jut eszünkbe,
mit kellene tennünk,
amikor már késő.
Ha szeretteink örökre
itt hagynak bennünket,
ahonnan vissza
többé nem jöhetnek.
*
Emlékszem, amikor
a kezét szorosan fogtam,
fájdalmát én
átvenni akartam,
keszkenőmmel letöröltem
szeméből könnyét,
nem akartam látni kínját,
szenvedését.
Nemsokára betegen
várt megint,
látogatóba siettem
hozzá vigasztalni,
gondját viselni:
mosdattam, fésültem,
étellel kínáltam.
Arra kért, ha
egközelebb megyek hozzá:
azt vigyek neki,
amit szeretne enni.
*
Örömet akartam neki szerezni.
Korán hajnalban
mikor bekopogtam,
már sivár, üres házban
találtam magam.
Elkéstem volna?
Miért nem vár engem?
Ilyen sietősen
örökös magányba
miért ment el?
*
Akkor jut eszünkbe,
mit kellett volna még tenni,
amikor a bánat már késő:
ha szeretteink lelke oda száll,
ahonnan vissza nem jő soha már.
Hiába - bármilyen nagy a bánat -
ezen nem tudunk segíteni!
De annyit tehetünk,
hogy imádkozunk értük!
2009. július 29. 
Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2013-02-05 18:14:44 válasz Kőműves Ida (2013-02-05 17:30:59) üzenetére
Kedves Ida!
Mit tehetünk egyebet, mint hogy megnyugodjuk... Azonban gyakran felvetődik bennünk mégis a gondolat, hátha másként is lehetett volna? Ez olyan kérdés, melyre nincs végső válasz.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6200
|
Időpont: 2013-02-05 17:30:59 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Könnyekig meghatott a versed. Magam is sokszor elgondolkodtam, hogy vajon megtettem-e mindent?... Gyötrődünk, vívódunk, s előfordul, hogy visszaigazolást kapunk a megbocsátásról.
Remélem, már a Te lelked is megnyugodott.
Szeretettel
Ida
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2013-02-05 16:53:15 válasz oroszlán (2013-02-02 14:08:42) üzenetére
Kedves vagy, hogy meglátogattál és elolvstad korábban fötett versemet.
Tudom, igazd van, azért az embernek maradnak ilyen érzései akkor is.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8012
|
Időpont: 2013-02-02 14:08:42 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem szabad magunkat okolni, ha az élet beleszól a sorsok alakulásába. Aki elment nem érez, de ha érezne, megbocsátana.
Szeretettel olvastam a versedet kedves Kata.
Üdvözöllek: oroszlán
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2013-01-28 23:21:35 válasz Deák Éva (2013-01-26 23:15:23) üzenetére
Évikém! - Nagyon sokszor további életemben eszembe jutott a megtörtént eset. Mindig fájó sebként éltem meg, de messze laktunk egymáshoz, s én mégis nagyon sokszor utaztam hozzájuk, s lám, amikor nagyon kellett volna, mégsem lehettem ott...
Köszönöm, hogy itt jártál és elolvastad.
Szeretettel: Kata
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-06-24
Összes értékelés:
1000
|
Időpont: 2013-01-26 23:15:23 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata! Ez a vers maga egy ima. Sajnos sokan így érzünk, megtörtént és csak imádkozhatunk. Biztos vagyok benne nincs mit megbocsájtani magadnak. Én is felteszem sokszor magamnak a kérdést miért is?, de a választ magamnak kell megtalálni. Szomorúan szép a versed. Fájó gondolatsor amivel imádkozol szeretett Édesanyádért. Ő megbocsájtott biztos vagyok benne. Üdvözletem. Éva
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2011-04-19 12:57:11 Kedves Ági!
Édesanyám emlékére írtam. Messze laktunk egymástól, s abban az időben nekem ugyan volt telefonom, de nekik nem volt, ezért nem tudtam, hogy amikorra megbeszéltünk, hogy meglátogatom, időközben kórházba szállították, s már mindenről elkéstem, még elbúcsúzni se tudtam tőle...
Köszönöm a látogatásodat és érző, megértő kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-10-15 18:43:15 válasz Kankalin (2009-10-14 18:17:39) üzenetére
Kedves Kankalin!
Én is - amit lehetett - mindent megtettem, de mégis olyan néha, hogy még többet kellett volna. De nekem három gyermek mellől nehéz volt a távol eső szülöket látoatni, mégis, nagyon sokszor fölkerestem őket. És mégis olyan érzésem van, hogy nem volt elég.
Fáj elveszteni azokat, akiket szerettünk.
Köszönöm, hogy nálam jártál és a kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-10-15 18:39:45 válasz Lina (2009-10-14 17:10:54) üzenetére
Kedves Lina!
Ha valakit szeretünk és eltávozik tőlünk örökre, az sokáig - sőt, talán örökké fáj, amíg élünk. Én is úgy vagyok vele, pedig nem mostanában történt. Ha eszembe jut, engem még most is megkönnyeztet. Köszönöm kedves szavaidat, és hogy eljöttél és értékeltél.
Szeretettel: Kata
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6922
|
Időpont: 2009-10-14 18:17:39 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Versed felidézte bennem életem leggyötrelmesebb szakaszát. Aki elgondolkodik azon, hogy mindent megtett-e, valószínűleg mindent megtett. Jómagam is ezen tépelődök immár két éve. És azt hiszem soha nincs késő.
Szeretettel: Kankalin
|
|
Olvasó
Regisztrált:
2009-10-07
Összes értékelés:
10
|
Időpont: 2009-10-14 17:10:54 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Nem régen vesztettem el valakit, akit nagyon szerettem. Versedet olvasva csupa könny lett a szemem. Pont így gyötörtem magam miután végleg elment.Mára már elfogadtam:nem tehettem érte semmit,de nem tudtam túllépni a dolgon teljesen. A halála utáni hangulatomat viszhangozza a versed. De néha jól esik egy kicsit pityeregni. szeretettel. Lina
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-09-30 23:06:38 Kedves Toni!
Te mindig olyan szépen és részletesen fejted ki véleményedet, most is. Mennyire igazad van. S bármilyen természetes is azok elvesztése, akiket szerettünk, mégis, mindig fájó érzés.
De az engem is felháborított, amit írásod végén olvastam, s azon nem is csodálkozom, hogy le kellett fogni, hogy ne menj neki. Én talán csendesebb természetű vagyok, de lehet, hogy én is nekimentem volna azért, amit feltételezett rólad. De vannak ilyen üres-szívű emberek, sajnos.
Köszönöm, hogy értékelted az írásomat.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-09-30 22:59:23 válasz A.Adrienn (2009-09-29 21:01:02) üzenetére
Kedves Adrien!
Köszönöm a kedves szavaidat, s azt, hogy értékelted.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-09-30 22:57:36 válasz hova (2009-09-29 19:50:03) üzenetére
Kedves Valika!
Mnnyire igazak a soraid. Én is tudom, és mégis sokszor az jut eszünkbe, hogy ha másként lépünk akkor, talán... De ezeken már hiába gondolkodunk. Az tény, hogy a szüleink elvesztése sokáig fájdalmas és ha enyhül is, mindig megmarad.
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-09-30 22:53:11 válasz Selanne (2009-09-29 18:16:44) üzenetére
Kedves Marietta!
Igazán köszönöm a viastaló soraidat. Az embert valaminek az elmulasztása bizony utóla nyugtalanítja, bár nem tehetett róla, hogy úgy történt, mégis.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-09-30 22:51:13 válasz mesako (2009-09-29 18:16:11) üzenetére
Kedves Emese!
Köszönöm, hogy elolvastad és értékelted a versemet.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-09-30 22:49:53 válasz dpanka (2009-09-29 16:30:20) üzenetére
Kedves Panka!
Nekem is van róla novellám, hogyan történt az egész, ott részletesebb. Ugyanis megtörtént eset kapcsán jutott eszembe versben is megemlékezni róla. Másik közeli hozzátarozó kapcsán pedig lelkifudalást éreztem valamiért, pedig azt éppen azért nem tehettem meg, mivel azt hittem, hogy ártani fog neki. Ilyen röviden nem lehet elmondani.
Örülök, hogy elolvastad, én is meg fogom keresni a te írásodat és elolvasom.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-29
Összes értékelés:
927
|
Időpont: 2009-09-29 21:01:02 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Mindannyiukat érintő gondolatokat fogalmaztál meg. Sajnos előbb vagy utóbb átéljük, kikerülhetetlenül. A szeretet azonban megmarad. szép megemlékezés.
Szívből gratulálok!
Szeretettel:
A.Adrienn
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2855
|
Időpont: 2009-09-29 19:50:03 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Szépen emlékezel meg Édeanyádról.Sajnos el kell fogadni az elmúlást.A veszteségekben pedig mindíg magunkat síratjuk mert a hiáányuk semmivel soha többet nem pótolható.Valóban nem tehetünk mást mint imát mondunk értük.
Szeretettel ölellek:Vali
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
|
Időpont: 2009-09-29 18:16:44 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Sajnos én mindkét szülőmet elveszítettem már, s talán nem vagyok naív, amikor kimondom, egy édesanya, feltétel nélkül megbocsát.Szép versedhez szíből gratulálok.
Szeretettel:Marietta
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-05
Összes értékelés:
1740
|
Időpont: 2009-09-29 18:16:11 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Sajnos "örök-igazságot" fogalmaztál meg szép, bölcseleti versedben.
Szeretettel
Emese
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5409
|
Időpont: 2009-09-29 16:30:20 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Komoly dolgokról írtál versedben. Tudod, úgy vagyok vele, hogy az embert míg él akkor kell szeretni. soha meg nem bántani mert sosem lehet tudni kivel mikor mi történik. Én is írtam már ebben a témában, ha van kedved olvasd el. Rövid az élet cimű írásom.
gratulálok versedhez!
Barátsággal Panka!
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-09-29 11:17:57
Köszönöm az értékelésedet, s azt is, hogy a hibára felhívtad a figyelmemet. A jelzett szót javítom.
Üdvözlettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-09-29 11:15:36 válasz Rozán Eszter (2009-09-29 08:50:09) üzenetére
Kedves Eszti!
Nagyon eltaláltad. Ezt pontosan Édesanyám elvesztése után éreztem. Nem tudtam, hogy kórházba került, s amikor - ígéretemhez híven - kerestem, már késő volt. Borzasztó volt ezt átélni. Annyi a változás a vers és a valóság között, hogy Apukám túlélte, tehát nem volt üres a lakás.
Köszönöm az értéklésedet.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
|
Időpont: 2009-09-29 11:11:20 Kedves Lyz!
Köszönöm kedves szavaidat. Tudod, hogy értékelem a véleményedet.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
|
Időpont: 2009-09-29 08:50:09 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Ismerős érzés, amikor egy számunkra kedves személy elmegy, mi pedig lelkiismeret-furdalást érzünk, hogy talán többet kellett volna tennünük, jobban szeretnünk. Szépen versbe foglaltad.
Szeretettel: Eszti
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3101
|
Időpont: 2009-09-29 06:50:27 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata!
Ez bizony így van, addig kell valakit szeretni, amíg él,
utána már úgy sem érzi szeretetünk...
Nagyon igaz gondolatokat írtál!...Puszillak!...Lyz
|
|
 Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom
thegpscoordinates.net
Zenit Futárszolgálat
|
Elfelejtett jelszó
