Sütkérezhetsz a nap alatt, az idő mégis zivataros,
Kívülálló vendég vagy, úri lakomára hivatalos.
Élvezni szeretnéd a sugárút fenséges, rideg pompáját,
De messze elkerülnéd a nyomor zsúfolt, elzüllött kocsmáját!
Ott az ördögnek adózik, ki szakadt ruhában jár, s a cipője sáros,
Kit megvetéssel kínoz, vagy gúnyos vigyorral néz le a gonosz nagyváros.
A négy fal közt s az utcán így sínylődnek ők névtelenül,
A halál tizedeli őket mohón és féktelenül!
Átnézhetsz fölöttük, mondván, ez az egyéni sorsuk,
Alkalmatlanok voltak, ezért nem lesz többé dolguk.
Elfelejted, hányan jutottak idáig: orvosok, tanárok s tisztek,
Kik úgy érzik magukat, mint fölösleges lények, mint kisemmizettek.


Időnként föl kell ismerned, hogy nem olyan szörnyű az életed,
Más akkora keresztet visel, hogy a súlyát meg sem értheted!
Társát elszólítja a halál, betegség győzi le fiatalon,
Víz és erő nélkül megy át a végtelen, száraz sivatagon.
A hit hajtja előre, az életben maradás vágya,
Tudja, hogy ezáltal boldogulnia kell nemsokára!
A kincs ezer méter mélyen fekszik, ő kiássa hangyaszorgalommal,
A jogaiért küzd, s versenyt fut a mindig változó korszakokkal.
Nem semmizheti ki semmilyen rendszer,
Mert annál sokkal többet ér az ember!
Nem menekülhet el a lehető legrosszabb irányba,
A lelki meghasonlás felé, a drogba, az ivásba!


Oly riasztó a nők fénytelen szeme, beesett orcája,
Egyre lesújtóbb látványt mutat napjaink Magyarországa!
Itt fölszámolt gyárak, ott bezárt vasútvonalak,
Dúl a szegénység, s mindenütt látni a nyomokat!
Ezrek állítják, élni sem érdemes,
Sokat tűrt ez a nép, s annyit éhezett!
A hullámvasút nem zuhanhat tovább, remélhetőleg fölfelé vezet a pálya,
A nyomorultakat a szebb s derűsebb jövendő várja!
Meg fogják találni értékeiket,
Hinni fogják majd az érzéseiket!
Azok is, kik már számolni sem bírják, mióta nem reggeliztek,
S Istent faggatják: Mit követtek el? Miért lettek kisemmizettek?


Mikor a kétség roppant össze, a szívekben megszólal egy hang,
A lelkekben ismét fölébred a tartás, az emberi rang:
Tartsatok ki, amíg az élet értelmében hisztek,
Történjék bármi, nem lesztek kisemmizettek!
S neked is bíznod kell, hogy a Teremtő úgy ítélkezett:
Akinek lelke van e Földön, senki sem kisemmizett!