HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47963

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2009-09-29

Homérosz

1979-ben születtem, vak vagyok és süket. Nem látom és nem hallom a világot, viszont tapintással érzékelni és az illatokat orrommal, szaglásommal érezni tudom. Nem sötétben élek. Anyám azt mesélte, láttam még, amikor megszülettem, s csak később borult homály szemeimre. Furcsa, színek, kék, zöld, szürke, sárga vesznek körül, feketét, sötétet egyáltalán nem érzékelek. Már nem zavar, hogy ilyen vagyok. Volt idő, hogy azt kívántam, bár ne élnék.
Itthon vagyok. Testvéreim már kijárták az iskoláikat, egyikük most készül házasodni. Szép lányt vesz feleségül, sima a bőre, formás, szimmetrikus az arca - így érzem őt. A másik közelebb áll szívemhez, ő nem rohan annyira, néha leül mellém, foglalkozik velem, megsimogat, inni ad. Hosszú barna haját sokszor tapinthatom, szeretem, ha ujjaim között siklanak olajos, illatos
hajtincsei.
Apám türelmetlen ember, mindig kapkod, nem tudja beosztani az idejét, ezzel együtt tudom, jó ember mégiscsak. Néha kissé érzelgős, de többnyire rövid és egyszerű kifejezésformákat talál arra, amit ki akar fejezni. Kissé bizonytalan a világ dolgaiban, azonban sokszor idegesen erőt vesz magán a tenni, vagyis inkább tanítani vágyás. Élete kissé anakronisztikus. Maga sem tudja mit akar. Engem azonban különösen szeret, ha van ideje leül hozzám és megpróbál a kedvemben járni.
Nem unatkozom. Ma már nem. De gyerekkoromban sokszor teltek el órák tétlenül. Vakon és süketen feküdtem az ágyon, néha anyám keze érintett, a konyhából jött az étel finom illata, s én saját magamban voltam. Féltem. Csak arra gondoltam, hogy így telik le egész életem.
Az idő számomra abból áll, hogy érzékeltem: újra éhes vagyok, s anyám hozza a következő étkezésre főzött ennivalót.
Nem sokat tudok a világról. A nap melegét érzem, alakját csak a labda érintéséből ismerem, de nem látom az eget, sem az ég színét. Nem láthatom a csillagokat. A hegyekben kirándulunk néha, s kifáradok, de nem láthatom a hegyek tetejét és a völgyek mélységét sem. A hófedte csúcsokról csak a hó jéghideg érintése kelt bizonyos érzelmeket bennem. Amit ismerek azt az érintésből és illatokról szerzett tapasztalat útján tudom. Nem látom a folyót, de ismerem futó vizét, nem ismerem a a sivatagot, de a homokszemeket ujjaim közt pergetem.
Olykor sírdogálok, ilyenkor keserű és bánatos vagyok, nedvességet érzek csordogálni arcomon és érzem sós ízét a számban.
Nem ismerem a meséket sem, csupán egyetlen történet foglalkoztat. Apám épített egy kisebb méretű hajót fából. Jó illata van, s különösen tetszett mikor építette. Amikor készült, megfogta a kezem és rátette az épülő hajó gerincére, bordáira, éreztem ívüket, finomságukat, a fa kellemes érintését. A hajó mellé bábukat faragott, kezüket lábukat fejüket, arcukat külön-külön megismertem, melyek közül egy alakja erősnek és szikárnak tűnt előttem. Ezenkívül sok egyéb különleges megjelenésű lényt és különböző egyéb díszleteket is készített fából, volt köztük egyszemű óriás, disznócsorda, és szörnyformájú alak is. Apán nagyon értett a fához, ügyesen faragott. Emlékszem a hajó építése folyamán többször kezembe adta a vésőt, és együtt, kéz a kézben faragtuk a fát. Nagyon élveztem.
Sokáig kellett tanulnom a mesét, eleinte nehezen értettem meg, mit akar apám a lényekkel. A hajóban az emberformájú bábuk kaptak helyet, a különböző "állomásokon" pedig - a különböző mesebeli helyszíneken - azok a különböző furcsa lények, akikkel a hajó és legénysége találkozott. Szóval így játszottunk és játszunk ma is sokat nagyszobánk szőnyegén, amely a tenger, ezt játsszuk, amikor apám ráér, s én nagyokat nevetek, és előfordul még mindig, hogy megijedek egy-egy különös lény színre lépésén.
Ezzel a történettel élek, ezzel álmodom. Én vagyok a hajó, s annak kapitánya, én vagyok a legénység, a tenger, a vihar, a szél is, s az a tömlő is, amibe befoghatom azt. Én magam vagyok az örvény, a szörnyetegek, az alvilág, s az abba száműzöttek mind, én vagyok a Napisten, én adok tanácsot annak, aki kér, én félek minden bajban, s én reménykedem valamiben, amiről még pontosat nem tudok. E történettől nem szabadulok már soha többé. Talán nem is akarok. Ez az életem.
Újra és újra játszom e mesét. Az elejét nem tudom, a végét nem ismerem. Számtalan különös legendát fabrikáltam eléje, számtalan befejezést gondoltam hozzá.
Egyet már megírtam, nagyon-nagyon régen, de erre valahogy nem tudok visszaemlékezni. Ha eszembe jut, egy leszek Homérosszal.

2009.09.29.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8286
Időpont: 2009-10-07 10:47:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon érdekes történet a vak fiú álmairól. Mindannyian vakok vagyunk, ez szimbólikus. A Lények is szimbólikusak. Én mint olvasó szerettem volna többet megtudni a lényekről...milyenek? Engem érdekelt volna a vak fiú belső világa. De szép írás. Pontszámom: 5

-én
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-02 15:19:13

Hiába lát valaki, ha lélekben szegény, unni fogja a világot. A tartalmas lelkű ember viszont akár süketen és vakon is értékelni tudja azt, amit fel tud fogni, észreveszi a szépet.

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Bal/eset címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A könyvkiadás rákfenéje című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Gyermekkorom I. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A szív szava címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VIII. rész címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Szerelmek címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel A könyvkiadás rákfenéje címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)