Egyszer meseszerű hősökké váltunk,
a hétfejű sárkánnyal szembeszálltunk.
Mi most, egyszer nagyokká nőttünk,
több ezer Szentgyörgy nyüzsgött közöttünk.

Hiába tapodtak ránk tűzokádók,
gyomroztak mérges bolsevik támadók,
dobogott millió szív értünk,
hősök őszén óriások lettünk.

Virultak újra gyászos emlékeink,
sírokba szálltak, vérükkel hőseink.
Világunk némán, bízva ámult,
bénán, dermedve, ismét elárult.

Hiába szívták vérünk, tapodták ám
bakanccsal, lánctalppal makacs énünk, lám,
sok éven át, még mindig élünk,
hogy mártírok hantján újra nőjünk.

(alkaioszi strófa)