HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 60

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49113

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2009-10-08

A sirályba ragadt gyár



Átlagos gyár volt. Füstös falakkal, karcsú kéményekkel a keleti szárnyában. Kapuja felett vasból öntött évszámmal, alatta a cégérrel: 1911, Milton & Fia Co. A gyár minden reggel, pontban hatkor, éleset fittyentett - kicsit olyanformán, hogy az ilyesmihez szokott, csinosabb nők felkapták párnájukról a fejük a korai órán, s fülüket hegyezték, merről hozza majd tengerészek dalát is a sós, keleti szél. Álmaik szárnyán libbentek ki a nyomorból, a város fölé feszített köd párnáin szökellve, s találtak megnyugvást vattaszemű, keménykarú matrózok bozontos mellkasán, az ópium és ürüm meleg ölelésében. Kincseket vártak és fügét, vérveres narancsot. De mire kinyitották a szemük, a tengerészek nem voltak sehol, s a part is majd egynapi járóföldre távolodott a várostól; és csak széles karimájú, mocskos kalapokban szédelgő alakokat mosott az utcákra a fehér hajnal, s rugdalta tovább őket a csípős szél, be a régi gyár kapuján, a Milton & Fia Co.-nak teremteni elő mindennapi betevőjét. Majd a fütty elhallgatott, a kutyák felvonítottak, s az élet elborította a sáros utakat, szárítókötelekkel összetartott sikátorokat; a földhöz lapította az éjszaka folyamán városukba tévedt kecskefejőt; mialatt vörös-koszlott korong emelkedett ki a házak mögül, s a tornyokra ült a reggel.

A gyár mit sem törődött az emberek nyomorával, a tört tengelyű szekerekkel, a zöldellő vidékbe széndarabként ágyazott város mocskára gyémántként tapadó, csillogó ablakokkal. A Milton & Fia Co.-nak volt egy titkos ajtaja, épp az öntöde alatt - ahol a mozdonykéményeket gyártották -, melyről közvetlen ajtó nyílt az óceánra.
Igen. Nem egy alagútra, ami a vízhez visz. Nem. Nem is egy végtelen hosszúságú létrára - álomszerűre, mely a mesék birodalmára nyílna. Mágikus kapu volt az, melyet ha sarkig tárt, az hideg szelet szabadított tégláira, s melyből láthatta a sirályokat, mint keringenek a halászatból megtért, rongyos, cetszagú sapkák körül; a kutyákat, amint a csizmák mellé vetett koncokra vetik magukat; az érdes tenyereket, melyekről kellő óvatossággal nyalták le az ebek a még meg nem alvadt vért. Durva köteleket, hosszú, nehéz viharkabátokat is láthatott, melyek kordélyukat vonszolták a macskakővel lerakott, nyálkás utakon; és sugarakat is, megtörni a parton, s vitorlákat, korai délibábként a horizontra ragasztva. Ezt látta - a szabadságot.
Ám, ha önnön mélyére nézett - el a parttól, a halászbárkák fájától -, a bőre alatt, a gyomrában csak ott volt a gyári lét, a maga füstös falaival, a szédítő hőséggel, az üstökből kicsapó párával, az izzadt testekre feketedett mocsokkal. Így a kaput senki sem láthatta. A gyár hosszú éveken át őrizte titkát. Hosszú éveken át, mígnem egy alkalommal túl soká szellőztette a nappal izzásig hevült csöveit, s hagyott átbucskázni egy madarat az éjszakai holdat tündöklő szemként csodáló, fátyolba vont ajtaján.

Közeledett a reggel. Nem volt már sem ideje, sem ereje elhessegetni a sirályt. Lezárta a mágikus kaput, oldalba bökte az éjjeliőrt, a szelepekig húzta a félálomban lebegő kart, majd éleset fittyentett. Alig egy röpke pillanatra maradt el a hat órától, de az arra érdemes nők már nem kapták fel a fejük, és nem gondoltak a partra szálló matrózokkal. Már szemeikből törölgették az álmot, vagy ablakaikban könyököltek, és tervezgették, miképp vetnek véget egyszer életüknek. Egyesek a méregre, míg mások a kötélre esküdtek. Páran gondoltak házasságra, és egyetlenegy gondolt a szebb karcjövőre is. És egy ételt csomagolt az urának és nyolc éves fiúknak, hogy legyen mivel csillapítani az éhük a Milton & Fia Co.-nál, ha délután majd újra fittyent a karcsútornyú gyár.

S apát és fiát az utcára mosta a reggel, és besöpörte a gyár kapuján a szél. Az apa a munkásaival együtt lapátolta a szenet, a gyerek tálcákon hordta a frissen öntött alkatrészeket. A Milton & Fia Co. izzott, zakatolt. Sziszegtek, morogtak a rozsdás csövek, s csalták a sirályt egyre feljebb és feljebb az üzemben. Füstcsíkok tekergőztek a szűk járatokban, homoki angolna módjára, s a madár csak ugrált, s kerregett, míg a fiú rá nem terítette sapkáját, s kabátja alá nem gyűrte a reszkető testet. És akkor, megmozdult a gyár.

Sikítottak a kazánok, megremegtek a Milton & Fia Co. falai. Az ifjú Milton egyszeriben rémült, mindenre elszánt emberi masszában találta magát. Hömpölygött a lármás, izzadó hús, hangszálak százai üvöltötték egyszerre teli torokból: Fel fog robbanni! A fiú - amíg tudott - úszott a tömeggel, de egy fordulóban földre tiporták, és nem volt ereje őket követni. Mire feleszmélt, a folyosó beomlott, s csak a mellette vergődő madár maradt neki társul.
Jobbra - sziszegte a Milton & Fia Co., és tetemes darabot szakított ki magából, felfedve a mágikus kaput, mely közvetlenül nyílt az óceánra. Az ajtón túl, a szikla peremén, egy másik sirály várakozott.
Most - dübörögte a gyár, és az ifjú Milton érezte, ahogy kifordul sarkaiból a világ, és lelke kicsavarodik testéből, s feltekeredik a madár hátára.

Repültek. A két sirály. Egész délután, s majd' egész éjszaka. Kora reggelre elérték a kikötőt.
Egy cölöperdőre ereszkedtek, s nézték, mint ellenőrzik a halászok toldott-foldott felszerelésüket a tengerre szállás előtt.
Az anyám biztosan aggódik - csipogta az ifjú Milton.

A másik nem szólt semmit, csak élesen fittyentett, olyanformán, hogy felkapták párnáikról fejük az arra érdemesebb asszonyok, s szemükkel a tengerészt keresték, aki elhozza nekik az igaz szerelmet, a fügét, a narancsot, s a jómódúságot.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2009-10-15 07:50:28

Kedves Müszélia!
Egyszer betettem egy hasonló írásom az "abszurdba", mire többen megjegyezték, nem olyan abszurd az, mivel bárkivel megeshet. Kicsit talán szürreális, de annyira ez sem elrugaszkodott - szerintem. Azért gondolkodom a dolgon...
Köszönöm a "minden oké"-t.
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-10-15 07:07:52

Kedves Kuvik,
minden oké, de miért nem az "abszurd" rovatban?
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2009-10-11 12:31:02

válasz Bödön (2009-10-11 10:18:19) üzenetére
Lehet, hogy én már CSAK képekben gondolkodom, kedves Bödön! Köszönöm a dicsérő sorokat. Megtisztelsz!
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2009-10-11 12:28:32

válasz Artúr (2009-10-09 00:24:48) üzenetére
Köszönöm, artur!
Érdekes, mennyire mást jelenthet egy Olvasónak e pár sor, mint nekem. Erős kontrasztot alkotnak, amit itt leírsz és amit eredetileg gondoltam; bár magamban felépítettem egy - az egészet számomra összetartó - szimbólumrendszert, úgy tűnik az értelmezési lehetőségek száma ismét határtalan...
Örülök, hogy tetszett.
Üdv.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8487
Időpont: 2009-10-11 10:18:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kuvik! Jó volt újra olvasni Tőled, s főleg ilyen jót. Marhára szimbolikusnak érzem az egészet, többféle tartalommal és megfejtéssel. Igazi "nyitott" mű -a szó Eco-i értelmében. Nagyszerőek a képek, ezek teszik igazán élvezetessé az olvasást! Nem lehet többet adni, mint 5-öt? Üdv: én
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-10-09 00:24:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Madaram!
A csont sovány éjszakai műszak vigyorogva lökte oldalba a reggelek éber őrét. Váltás van! Ami tegnap felrobbant, az ma újjáépül! Kezd el elölről. Mindennap ugyanaz, és mégis más! Ki éli túl a holnapot? És a holnaputánt? Egy gyerek felsír. Igen! Ez már a holnap. Ne add fel! Egyszer győzni fog a józan ész! Akkor nem lesz szükség a "Milton & Fia Co. falai"-ra.
Ezt hozta ki belőlem az írásod!
Gratulálok! Kemény sorok! És akkor ez még csak a kezdet!
Üdv.

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Az Igazság címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Éhség címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Érzéki csalódás címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = O címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) penészírtó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)