1.

Békés szobában pattogó tűz,
Lángjánál melegszik a család.
Az anya csendben láncot fűz,
A kislány a tükörben nézi magát.

2.
Nagymama kis sálat köt,
A nagyapa éppen pipázgat,
A családfő közben diót tör,
Egyebet nem is csinálhat.

3.
Nyugodt andalító, boldog percek,
Örül ilyenkor nagyon sok lélek.
Mert eljött a karácsony este,
Most is itt van mint minden évben.

4.
Viharos szél fúj odakinnt,
Fáznak a szegény emberek.
Isten párnájából a toll esik,
És gyönyörűen befedi a teret.

5.
Ó, koldus, rád ki vigyázz?
A nagy csillagos ég alatt?
Érted ki mond egy imát?
Ki őrzi féltve álmodat?

6.
Ki takar be ha fázol?
Ki ad ruhát, ételt neked?
Ki csókolja meg homlokod?
Ki mondja azt, hogy szeret?

7.
Kihalt utca melyre lépsz.
Csendben suttog az idő.
Gyere vándor, és ne félj.
Hátha valaki ad bemenőt.

8.
Nem ad szállást senki neked.
Most mi lesz akkor veled?
Mondd álmodra ki vigyázz?
Mondd ilyenkor ki van veled?

9.
Leül egy padra bánatosan.
Életén most elgondolkozik.
Aztán lefekszik és szórakozottan,
Ad a levegőbe egy nagy puszit.

10.
Mintha ezt mondta volna,
"Viszlát vlág, nem kellek neked,
Rám új nap már nem virrad,
Várj megyek hozzád Istenem."

11.
Az éjszaka kegyetlen volt a hideg,
Süvítő szél és vad vihar.
Reggel a nap mosolyogva ébredt,
S békésen végignézett az ég alatt.

12.

Szánkóznak vígan a gyerekek,
A pad mellett el-elsuhannak.
És senki nem veszi észre, hogy
Most nagyobb kupac hó van rajta.