HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 5

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47075

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2009-10-10

A szeretet ereje


Kinyitottam a tulipános ládát, amit még réges-régen kaptam, s ott találtam ezt a mesét. Egyszer, valahol, még szépapám idejében, történt....
Élt egyszer egy szegény ember, akinek hét gyermeke volt. Nem értette, akár mennyit is dolgozik éjt- nappallá téve, még sem elég. Épp csak enni tudtak, de mindig kellett valamelyik gyereknek ruha, cipő, s arra bizony nem nagyon futotta. Egyszer amint kapált a földecskéjén, az járt a fejében, mit is tegyen, hogy javíthatna a sorsukon, valamiben megakadt a kapája. Hát, ahogy kiszedi egy ládika volt. Kinyitja, egy kulcsot talált benne. Nézegeti, de bizony az csak egy rozsdás kulcsocska volt.
- Hé, szegény ember! Add nekem azt a kulcsot!
Nézi az ember, vajon ki szól neki. Megpillant egy ördögöt, aki egy háromágú vasvillát tart a kezében.
- Nem adom én! Én találtam a földemen, az enyém!- gondolta, biztos sokat ér, ha az ördög kéri.
- Gazdaggá teszlek, ha nekem adod a legkisebb gyermekedet, hisz neked még így is marad elég! Este mikor már mindenki lefekszik, megkereslek, s ha odaadod a legkisebb gyermekedet, elárulom a kulcs titkát, aztán gazdagok lehettek.
Hazament a szegény ember, szomorkodott, mert nem tudta mi tévő legyen. Ha megválik a legkisebb gyermekétől, megszakad a szíve, de egyben szeretett volna gazdag is lenni, mert elege volt a nyomorúságból. Amint ott búslakodik, megkérdezi a legkisebb fia:
- Miért olyan szomorú édesapám?
Addig kérlelte, míg az apja elmesélte neki az ördöggel való találkozását.
- Egyet se búsuljon! Adjon oda, majd csak lesz valahogy.
Este, ahogy azt ígérte, eljött Berengár, mert így hívták az ördögöt.
- No, vihetem-e a fiadat?
- Jól van, vigyed!
- De mikor leszünk gazdagok?
- Menj a régi malomhoz, ott áll mellette egy odvas fa. Ott találsz egy ládikót, ha azt kinyitod, abban lesz három zsák arany.
Azzal felkapta a legkisebb gyermeket, s illaberek -nádakerek, el is tűnt. A szegény ember úgy tett, ahogy Berengár mondta, s valóban ott volt a láda, a kulcs nyitotta, s benne volt a három zsák arany. Régen rablók rejtették oda, hogy majd egyszer visszamennek érte. Vett szép házat, lábasjószágot, ruhákat s mindent, amire csak szükségük volt. De nem volt boldog, nem mosolygott többet, csak szomorkodott. Hiába volt a gazdagság, elvitte az örömöt, a boldogságot. Nem is tudott otthon ülni, hanem elindult megkeresni a legkisebb fiát. Ment, ment.
Eközben Berengár kitanította az ördögmesterség minden csínjára a gyermeket. A fiú nagyon ügyes volt, az ördög pedig fiának tekintette. De a legény szomorkodott, mert nagyon hiányzott neki a családja. Jó pár év eltelt, de csak nem feledte el az apját, testvéreit. Berengár mindent megadott neki, csak egyet kért, ne hagyja el soha. A sok ördöngösség, amit elsajátított, tetszett a legénynek, s elhatározta, túljár Berengár eszén, s visszamegy a családjához. Egy nap, amikor az ördög lefeküdt aludni, a legény ellopta a varázsköpönyegét, s hipp- hopp- azt kívánta legyen otthon az apjánál. Hát, elszomorodott, amikor a testvérei elmondták, hogy az apja elment őt keresni. Merre induljon? Hol keresse? Törte a fejét, s elindult az orra után. De nem azért tanult annyi varázslást, hogy ne használja!
- Csimbere, bummbere! Értsek az állatok nyelvén!
S attól a perctől mindent megértett. Kérdezte őket, nem látta-e valaki az édesapját? Hát az egyik törött szárnyú madár így szólt:
- Láttam én, láttam én...Beteg volt nagyon! A szomorúság és a kudarc, hogy nem találja a fiát, nagyon legyengítette, s most Gyémántos erdőben, egy fa alatt fekszik. Már szinte mozdulni sem bír. A legény felvette a varázsköpönyegét, s ezt mondta:
- Legyek itt, legyek ott! Legyek a Gyémántos erdőben!
Ott is termett, de nem találta az apját. Egy csiga mesélte neki, hogy itt volt egy lány, aki elvitette az apját a házába, s most ott ápolja. A legény elindult a Gyémántvárosba, s kerete a lányt. A tyúkok, kakasok, kutyák beszédjéből megtudta, hogy melyik is a lány háza. Takaros portához ért. Bekopogott, szállást kért éjszakára a lánytól, de nem mondta, hogy az apját keresi. A lány mivel jószívű volt, szállást, ételt, italt adott neki, s elmesélte, hogy talált egy szegény embert az erdőben, aki szinte a halálán van, s csak a legkisebb fiát emlegeti, hogy mielőtt meghal, látni szeretné. A legény kérte a lányt, hadd nézze meg, hátha tud segíteni. Bementek a szobába, a legény a lánnyal hozatott egy pohár vizet. Amíg a lány kiment vízért, ő odahajolt az apjához, megcsókolta a kezét, s így szólt:
- Apám, kedves apám itt vagyok, nyissa ki a szemét!
A szegény ember kinyitotta a szemét, feltekintett. Bágyadtan legyintett, mondani akart valamit, de hang nem jött ki a száján. Közben bejött a lány a vízzel. A legény a tarisznyájából elővette az ördögtől kapott mindenre jó orvosságát, s belecseppentett a pohárba három cseppet. Megitatta az apjával. Eltelt néhány perc, s az apja kinyitotta újra a szemét, s halkan megszólat:
- Gyermekem, köszönöm, hogy segítettél! Már azt hittem itt halok meg, s soha nem fogok veled találkozni. Nagyot hibáztam, amikor az ördög kérésének engedtem. Többet ér a szeretet, s hogy együtt lehet a család, mint a gazdagság. A pénz jó, ha van, de nem pótolta azt, hogy téged elveszítettelek. Nem tudtam örülni igazán semminek és senkinek.
- Nem baj apám, hogy odaadott az ördögnek. Hisz én is akartam! Sok mindent eltanultam tőle, s csak jóra fordítom a tudásomat. Ha kell, meggyógyítom az állatokat, vagy az embereket, mert ehhez is értek.
- Fiam! Hálával tartozunk ennek a lánynak, mert ha ő nem hoz ide, elpusztultam volna az erdőben.
Elpirult a lány, el a fiú. Mert bizony első látásra megszerették egymást.
- Kedves apám, én elveszem ezt a lányt feleségül.
Aztán elmesélte a történetüket a lánynak.
Pár nap múlva, amikor az apja megerősödött s jobban lett, a varázsköpönyeg segítségével hazamentek a falujukba, ahol a többi testvér szomorkodott, mivel nem tudtak semmi hírt róluk. Mikor meglátták az apjukat, s a legkisebb fiút, nagyon megörültek. A fiú bemutatta a feleségét testvéreinek. Átölelték egymást mindahányan voltak.
-A szeretet ereje újra összehozta a családot. Mert mit ér a gazdagság, ha fel kell áldozni érte azt, akit szeretünk, ha nem oszthatjuk meg egymással az örömünket.
Nagy lakodalmat csaptak. A fiú meggyógyította, aki hozzáfordult, segített mindenkin. Máig is élnek, ha meg nem haltak. Tulipános ládikóm most becsukom, remélem tetszett a ládikóban talált mesém!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2009-10-12 06:22:05

Köszönöm a véleményedet. üdv hundido
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5360
Időpont: 2009-10-11 09:23:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Aranyos mese. Tanulságos, és minden jó, ha jó a vége. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2009-10-11 08:06:12

Kedves Arthemis!
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál néhány gondolatot is hozzá. Én is jobban szeretem a "hagyományos" meséket, s nem kedvelem én sem azt, amiről írtál.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-10-10 23:16:22

Aranyos és tanulságos egyben. Ilyenekre van szükségük a gyerekeknek (és sokszor a felnőtteknek is) nem azokra, amik nagyrészt a tévében mennek...mert az akciófilm mesefigurákkal...

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A régi hegedű című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Hétköznapi történet címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Leporolom... című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Októberi napsütés című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Bár lehettem volna! című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Sorsom útvesztője című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Lache nicht / Ne nevess címmel

Sid Clever alkotást töltött fel Segítségnyújtás címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Bár lehettem volna! címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)