HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45565

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-10-13

Az egyesület 6.

6. Dolgos hétköznapok


Alig értem haza hétfő este, kedden máris rengeteg tennivalóm akadt. Még le se zuhanyoztam, még ki se csomagoltam, csörgött a telefonom. Beszaladtam a szobába, kávémat főztem épp a főzőfülkében, amikor megszólalt. Felkaptam a kagylót. Arra Billie beszélt a vonal másik végén. Arra kért, haladéktalanul keressem fel őt az Irodában, mert sok az intézni való, amelyek nem tűrnek halasztást. Letettem a kagylót, átléptem a szoba közepén szana-szét heverő csomagokon, bementem a toalettbe, kakiltam, majd lezuhanyoztam. Húsz perc elteltével már a 7-es buszon ültem, s a Thököly út macska-kövein zötykölődtem a Bosnyák tér felé. Tudtam, nem kell odáig elmennem, Billlie elmagyarázta, az Emőd utcánál kell leszállnom, onnan visszafele, a Keleti fele jőve megtalálom a 79/B számot, ez egy régi, sárga villa lesz, a teraszt oszlopfők tartják, ebben van az Iroda. A házat megtaláltam, nem volt nehéz ráakadni, hasonló sárga villát nem láttam a környéken.
Bementem a kovácsolt-vas kapun a picuri kertbe, s a kikövezett járdán felsétáltam a bejárat széles, rozsdabarna ajtajához. A fényesre subickolt kilincs fölött sárgaréz tábla világított: Magyar Írástévesztők Egyesülete. Csöngettem.

-Bújj be, -kiáltotta bentről egy vidám, élettel teli hang, amiben Arra Billie hangjára ismertem.
A küszöbön átallépve kicsike előszobában találtam magam. Jobb oldalt a falon falifogas terpeltélt, a falifogason télikabátok, szám szerint három.
-Erre, csak erre, -hallottam Arra Billie hangját a középső szoba nyitva hagyott ajtaja felől és én, kabátomat a másik három mellé akasztva beléptem ebbe a szobába. Íróasztala mögött a számítógép billentyűzetén klimpírozva, Arra Billie ült. Látva, hogy megérkeztem, felpattant és hozzám sietett. Szeretettel öleltük át egymást. A bőrgarnitúrához kísért, csupa kedves figyelem volt irányomban. Megkérdezte, kérek-e kávét, kólát, aprósüteményt, s mikor egyiket sem kértem, rám sózott egy kisüveg ásványvizet.
Egy ideig mindenféle közömbös dologról beszélgettünk, felidéztük a rosarioi szép napokat. Ahogy így társalkodtunk, beszaladt egy percre Delwnte Qjuwitt, hallotta a hangomat, átjött, hogy üdvözöljön. Felálltam, átkaroltuk egymást, összepuszilkodtunk.
-Gratulálok az érmekhez, és az elsőséghez, -mondtam neki.
-Semmiség, -hárította el. -Nem nagy vasziszdasz. Edzeni kell, az a titka. Különben pedig én is gratulálok neked Néjzi tollas-ezüstjéhez, és a tenisz bronzhoz. Úgy látszik Keksz jobban tud tollasozni, mint teniszezni.
Jót nevettem a viccen, s nevetett Delwnte Qjuwitt is. Dok doki kukkantott be, ő is azért jött át a másik szobából, hogy üdvözöljön. Pár szót ejtettünk, aztán visszament a munkájához. Qjuwitt is elbúcsúzott, várták bokros teendői. A teammanager szobája a titkárság mellet volt, a bejárati ajtó felől nézve balról. Egyedül maradtunk a helyiségben. Kint esett a hó.

-Hadd mondjak valami fontosat, -nézett rám a titkár az üvegasztal lapja fölött, -te új ember vagy a csapatban, nem ismered még itt a dörgést. El akarom mondani, mielőtt rátérnénk a hivatalos dolgokra.
Kicsit kivárt, felvett egy újságot, forgatta a kezében, aztán ledobta ugyanoda, ahonnan felvette.
-Itt nálunk egyetlen szabály létezik, jó, ha ezzel már a legelején tisztába jössz. Soha ne mondj ellent az elnöknek. Tégely Rudi nagyszerű ember, szervezőzseni, kapcsolatai 'ranyat érnek, az egész egyesület, mindannyiunk sorsa az ő vállain nyugszik. Persze ő is húsból-vérből való, vannak hibái, de alapjában véve jót akar. Egyirányba haladni vele életbiztosítás. Szembefordulni vele: életveszély.
Billie elhallgatott és hallgattam én is. Amit elmondott, számomra nem volt fontos. Én nem vagyok az egyesület tagja, nincs szavazati jogom. Én csak egy fizetett edző vagyok, elvégzem a munkám, megkapom érte a pénzem és passz. Mit törődök vele, hogyan rotyog a...a...tudjátok mi, ki iszik a levéből, s ki nem?

-Delwnte Qjuwittal vigyázz, -folytatta a titkár, olybá véve, hogy sikerült megemésztenem az előbb hallottakat. -Qjuwitt karrierista. Tagja a Számlálóbizottságnak az Országos Érdekvédelmi Tanácsnak és a Nemzetközi IRTE Szövetségnek. Két perc alatt képes kitörni bárkinek a nyakát, aki útjába áll. Ellenlábasa Tégely Rudinak, évek óta folyik az iszapbirkózás kettejük között, jelenleg döntetlenre állnak. A helyzet most az, hogy mindkettőnek szüksége van a másikra, s míg fogást keresnek, igyekeznek rálicitálni egymásra.

Bámultam ki a hóesésbe. Ittam az ásványvízből és visszacsavartam a kupakot. Billie felállt a géphez sétált és leütött néhány billentyűt. Csörgött a telefon, felvette, hosszan tárgyalt valakivel. Az illető, a vonal túlsó végén erőszakosan követelőzött, a titkár nyugtatta: "figyelj, te is tudod, hogy ez nem így megy, erről nem mi tehetünk"
Mondta volna tovább, de a másik fél lecsapta a kagylót. Billie visszajött az asztalhoz.
-Képtelenek megérteni a legegyszerűbb dolgot is, -panaszkodott bosszúsan. -Honnan vegyek én most pénzt, az olimpia után? Amíg az OÉV át nem utalja a negyedéves keretet, nincs egy megveszekedett fillérünk sem. Holnaptól a villanyszámlát sem tudom kifizetni!!
-Ki volt az? -kérdeztem. Igazából nem érdekelt, ki volt, de illett visszakérdeznem, ha már így megosztotta velem az egyesület gondjait.
A titkár leült. Felvette az újságot, forgatta az ujjai között.
-Oláh Pista volt, a miskolci tagegyesület elnöke. Reklamalt, hogy nem kapták meg a zsetont. Hát én megkaptam? Hogyan fizessek a nincsből?
Bejött a szobába Dok doki. Rám pillantott.
-Jó, hogy itt vagy még. Majd gyere át hozzám, ha Billievel végeztél. Alá kell írni néhány dolgot.
-Mindjárt megy, doki, -mondta Billie. -Rögtön kész vagyunk.

-És ő, -intettem az ajtó felé, amikor a doktor egy iratcsomagot felkapva eltávozott. -Róla mit kell tudnom?
-A dokiról? -Billie felnevetett, megrázta vállig érő, seszínű hajkoronáját. A doki a legjobb fej a világon. Ősidők óta ismerik egymást Tégely Rudival. Együtt jártak általánosba a Nefelejts utcába. Halálra röhögjük magunkat, ha elkezdik mesélni az élményeiket.

-Mit csinál nálatok?
-Mit? -A titkár vidáman felnevetett. -Mindent. Ő az adu ász. Ért a számítógéphez és az Internethez. Négy nyelven intézi az egyesület levelezését. Fejlesztési koncepciókat dolgoz ki az egyes sportágak vonatkozásában. Fotóz, videózik. Szerkeszti az IRTE Híradót és kezel bennünket, ha betegek vagyunk.

-Ó, -mondtam. -Ez tényleg nem semmi.

Billie elhallgatott, figyelmesen nézett rám.
-Nos, Zan, mindent tudsz. Ha bármi problémád van, fordulj hozzám bizalommal. Rátérhetünk a hivatalos ügyekre?

Beleegyezően bólintottam Ideje volt rátérni, az idő nagyon elszaladt. Odahaza kupi van, nincs befűtve, nincs kajám, és a pályára kell mennem egyre. Billie visszaült az íróasztala mögé, engem leültetett magával szemközt a forgószékre.

-Két dolgot kell megbeszélnünk. Ha itt végeztünk, menj át Dok dokihoz. Készen vannak a leletek, s a vizsgálati papírok, alá kel írnod mindegyiket. Van ott egy irat, ez egy beadvány a Nyugdíjelfolyósító Intézethez. Nagyon fontos, még ma vissza kell küldenem, határidős. Ha kicsúszunk, nem kapod meg a nyugdíjadat.
-A nyugdíjamat?
-Igen, Zan, a nyugdíjadat. Nem tudsz róla? Nem mondtuk még el?

Úgy néztem Billiere, mint bornyú az újkapura. Miket hadovál ez itten az én nyugdíjamról? 39 éves vagyok, hogy a fészkes fenébe kaphatnék én nyugdíjat?

-Leszázalékoltatunk Zan, -mondta a titkár és megnyugtatónak szánt mozdulattal felemelte rövid-hosszú kezét. -Ezért kell aláírnod a papírokat Dok dokinál. Máshogy nem tudunk kifizetni. Az összes edző így kapja a pénzét.

Melegem lett egy pillanatra. Lecsavartam a kupakot és megitam az ásványvíz maradékát. Hohohó! Azért ezt át kell gondolni.
-Ne nyugtalankodj Zan, -mondta Billie, mintegy kitalálva min agyalok. -A nyugdíj mellett simán dolgozhatc, úgy, ahogy eddig. Gondolom, eddig is maszekoltál. Mi változik? Semmi, csak a pénzed lesz több, azzal az összeggel, amit az Alapítványtól kapsz.

-Alapítványtól? Miféle Alapítványtól? -nagyon bután nézhettem Billiere.

-Jaj, te ezt nem érted, Zan. Ez bonyolult. A Nyugdíjelfolyósító Rt. szerződést kötött a Teljes Élet Alapítvánnyal. Ők fogják kifizetni, ami neked jár, de ők se közvetlenül, hanem egy futár cégen keresztül.
-Mennyi pénz ez, ha már itt tartunk, -vágtam közbe.
-Mennyi? -A kicsi titkár gyors fejszámolást végzett, ajkai mozogtak. -Lássuk csak. Huszonkettő, nem, huszonháromezer forint havonta.
-Huszonháromezer? -Ha álltam volna a sejhajomra esek. -Ekkorka összegért kell ilyen nagy hajcihőt rendezni?
-Nem kell a pénz? -kérdezte Billie.
-De kell, -mondtam.
Letette a ceruzát az asztalra, amit addig az ujjai között forgatott:
-Jó, akkor most térjünk rá a következő pontra.

És rátértünk. És megtudtam, hogy a mai naptól kezdve köteles vagyok jelenléti ívet, edzésnaplót és személyi nyilvántartást vezetni minden edzésről, illetve minden játékosról. Billie utasított, hogy a részletes edzéstervet, ami a Rosarioban elfogadott határozati javaslatban rögzítésre került, készítsem el, s tíz napon belül terjesszem be az elnökséghez, aztán elbocsátott, mert, mint mondta, halomban áll az íróasztalán a munka. Átmentem Dok dokihoz, aláírtam a papírokat. Már hazafelé buszoztam, amikor a Keleti pályaudvarnál eszembe jutott, hogy a legfontosabb dolgot elfelejtettük megbeszélni. Kikkel, fogok edzeni, hol és mikor?

Mint egy dúvad rontottam be a lakásba, neki egyenesen a telefonnak. Tárcsáztam az Egyesületet. Billie vette fel.

-Mindent megbeszéltünk Billie, -mondtam neki, -csak egy apróságról feledkeztünk meg.
-S mi légyen az? -így a Billie.
-Kik, azok a játékosok, akikkel edzenem kell. Hol, melyik pályán lesznek az edzések, és milyen időpontokban?

Egy pillanatig mély csend volt a vonal túlsó végén, aztán a titkár nevetni kezdett.

-Ne aggódj, Zan. Ott van nálad a lista a telefonszámokkal. Hívd fel a tagegyesületek elnökeit, lépj kapcsolatba a versenyzőkkel. Agitálj egy kicsit. Ez is a munkádhoz tartozik. Beszélj az ikrekkel és Nemes Ildikóval.
-Úgy érted, én verbuváljam össze a játékosokat? -Fuldokoltam a méregtől, de igyekeztem nem mutatni.
-Persze, hogy te! Mert mit gondoltál, én fogom?
-És...és...-azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány, -és melyik pályán lesznek az edzések?
Billie még mindig nevetett.
-Jaj, Zan! Te vagy a teniszedző! Te ismered a helyzetet. Szerezz pályát valahol, ahol te gondolod. A többivel ne törődj, a számlát mi álljuk. Van még valami?
-Hány órát béreljek, -kérdeztem. -Azt se tudom, hány játékosom lesz?
-Figyelj, -mondta a titkár. -Old meg.
Láttam, ennél tovább nem jutok vele.
-Köszönöm.
-Nagyon szívesen, -mondta. -De tényleg.

Visszatettem a helyére a kagylót, és belerúgtam a telefonba, mintha a szerencsétlen kis szerkezet tehetne arról, hogy lekésem az edzésemet. Fél egy volt, percet sem várhattam tovább. Megkerestem a könyvespolcon a Trabant kulcsait. A kosár az előszobában vár, hátizsákom a gázóra alatt. Csak csukát kell váltani, hopp, ez is megvan és hajrá. Kiborítottam a szőnyegre a hátizsák tartalmát, benne voltak még az úti-cuccok, szappan, törülköző, fogkefe és ezer más apró kütyü. Lapos doboz esett ki alulról. Mi a fityfene ez? Ja, tudom. A portás kezezte oda a recepción, a szemüveges argentin, amikor a szobakulcsot leadtam. "Here is from lalala, -a nevet nem értettem... -for Mr. Zan"
Megnéztem a dobozt. Apróbetűs írás volt fenn a balsarokban. Amikor átvettem, észre sem vettem. Nem néztem meg tüzetesebben, rohanni kellett a buszhoz: "For you with love Bella" -ez volt ráírva.
Villám vágott belém, ott, az előszoba ajtóban! Bella! Tépni kezdtem a celluxot, hogy kibontsam, amikor csengettek. Kitártam az ajtót. Egyenruhás küldönc állt a küszöbön. Nagy papírdoboz feküdt a lábánál. "A reptérről küldik, -mondta- a British Airwaystől"
-Mi van benne? -kérdeztem
-Fogalmam sincs -rázta meg a fejét
-Mit kell aláírnom?
-Semmit.
Zsebembe túrtam. Találtam benne egy guruló ötvenest. Odakezeztem neki. Megköszönte és elment. Felszakítottam a fedelet. Benne volt a sporttáskám a cuccaimmal és a teniszütők, amelyek Philadelphiában tűntek el!

Otthagytam mindkét csomagot az előszobában, a Belláét, s a másikat, ami a British Airwaystől jött vissza, Amerikából. Kiléptem a gangra. Bezártam magam mögött az ajtót, kétszer is ráfordítottam, hogy ha esetleg jönnek a betörők, nehezebb dolguk legyen. A kocsit ott találtam a szemben lévő utca sarkán, ahol hagytam. Olyan mocskos volt, hogy az első pillanatban nem ismertem fel, az én kocsim-e? De az enyém volt, mert a rendszám stimmelt. Kikulcsoltam a zárat, beültem, s kihajtottam a pályára.
Egy órától négyig teniszeztem. Két órát egy régi ügyféllel, s egyet egy újjal. A három óráért kaptam 5400 forintot. Már kész voltam, indultam volna haza, amikor szóltak a recepción, van valaki, aki edzőt keres, játszanék-e vele? Elvállaltam. Hatra értem haza. Első dolgom az volt, hogy kibontottam Bella csomagját. A doboz fedele leesett, képek hullottak ki. Azok a képek voltak, amiket együtt készítettünk a strandon és a kikötőben. Egy levélkét is találtam a képek között. Szabad fordításban ez állt benne:
"Ne haragudj rám, Zan. Sürgősen el kellett utaznom. Tudod, említettem, családi zűrök. Majd egyszer talán repülök Budapestre és akkor felhívlak. Puszi: Bella."
Letettem a dobozt és a fényképeket az ebédlőasztalra. Bementem a fürdőszobába és lezuhanyoztam. Vacsorára, ami egyben ebéd is volt aznap, kolbászos tojásrántottát készítettem magamnak, puha kenyeret és kovászos uborkát szervíroztam hozzá, és felségesen teleraktam a gyomromat. A kenyeret hazafelé jövet a kisközértben vettem az utcasarkon, miután leparkoltam, vizes-uborka volt a frigóban.

Másnap nekiálltam szervezkedni. Először az ikreket hívtam fel. Nem tudtam, melyikukkel beszelek a férfival-e avagy a novel. Asztán kiderült, mert, amikor "Terinek" szólítotam, kijavitot, hogy "én a déneS vahyok.

-Dénes, -mondtam neki, -nem-e lenne kedved-e versenyszerűen teniszezni?
Tudom, úgy kellett volna beszélnem, hogy "nem lenne-e kedved satöbbi" de előző este a TV-ben a riporter azt kérdezte a riportalanytól: nem-e gondolkodott-e már azon, hogy műveit angolra is lefordíttttassa, -így hát én is kedvet kaptam.
-Versenyszerűen teniszezni?! Jaj Zan!!! -Akkorát nevetettt, hogy majd ketérepet a dophartyám. -Jaj Zan!!!! De vicces tudsz lenni. Hát nem tudod, hogy bronzérmet nyertem hiperszuper veteránban Rosarioban? Hol élsz te?
-Ezek szerint számíthatok rád?
-Perstem hogy! Alig várom, gogy az edzsek elkezdődjenek. Hetente öt alkalommal járok atletika edzésre de ez kevés, úgy érzem, mozognom kell, mert berozsdálok.
-És Teri?
Teri is jön. Ne félj attól, hogy nem! Mikor lesznek az edzések?
Mivel nem tutam mekmondani mikor lesznek az edzések aban maratam deNesel, hogy lezongorázom at egeszet, megkonzultalom a titkárral asztán viszahívom. Feltarcsaztam nemes ildikót. a lány majd ki ugrot a boreből öromeben. Ő is azt firtata mikor johet már ezdzesre
elismeteltem újra amit denesnek montam aztan magam ele tetem egy szep feher a4est az iroaszatalora es elkesztem felvazolni az edzestervez
mondjuk heti ketszer ket orat edzek ildikoval es az ikrekel es ketszer harmat nejzikekszel, ha hazarepul floridabol az anyi mint tiz ora vagyis ketezer forintal szamolva heti huszezer forint a koltseg
kerdes lesze enyi penze az egyesületnek eszt lekk eloszor tisztazni montam magamban
visza a telefonhoz nyomom az egyesület szamat bili jelentkezik huszezer mondom mi huszezer kérdi hat az edzesek igy én ja az edzések esik be neki várjál szamolok hetihuszezeről van szó nem évi zuszezerol javítom ki halom ahogy mormog magaban ha jol ertem zan akor ez havonta nyoécvanezer forintot jelent nekünk, ugye?
-Igen, -igy van, -ártek egyet Billievel negyszer husz az valoban nyolcvan
-Sok, mondja a titkár. -Nem tudok enyitt adni, szorítcssd bele hatvanba. Van még valami?
-Semmi, -mondom. -Köszönöm, Billie.
-Nagyon szívesen, -készségeskedik. -De tényleg nagyon szívesen!
Nekiesek újra a papírnak. Számolok. Mondjuk, játsszanak az ikrek masfel masfel orat es nejzi ketszer harom hejet ketszer ketot az oszesen het ora per het vagyis forintba szamolva tizenegyezer havi szinten otvenhat siman belefer a hatvanba meg sporolok is az egyesületnek negyezret

Robogok a telefonhoz hogy nekem mekora szamlam lesz a honap vegen ajaj s hívom a pajaigazgatot klebecs urat a sirkövesek ucajaban kispesten
Karesz mondom neki figyelj kelene heti het ora lehetoleg delutan munkaido utan
nekem is röhög bele a kagyloba
ne nevetessss te is tudod jol hogy ijenkor a szezon kozepen nincs mar delutani idopont jatszatok hetvegen akor meg tudok pajat adni sot kedveznenyt is kapsz
menyit érdeklődöm
tizenot nem tiz szazalekot--- remeg a hangja a genyladanakha penzről vanszo vagyis ez azt jelenzti ezernyolcér kapom szombaton es vasarnap a pajat
igy van igazolja visza a klebecs kari
okes fiju okes tarcs akor nekem szombaton negy vasarnap pedig harom orat tartom mondja maris utasítom a recepciost hogy irjon be teged tiztol jo lesz igy
jo bologatok bar o ugy se latja mit teszek a fejemel a videotelefont meg nem találták fel na jo feltalaltak de csak az elitnek van ra lehetösege hogy ijmodon cseveljen egymasal meg a miliomosoknak
elszakítotttam magam klebecs urtol viszahivtam a bilit ecseteltem a hejzetet
neme kaphatnánk a megtakarítot negyezer forintbol tovabi ket pluszorát probalkoztam a tiztkaárnaál bili gondolkodot nem monta vegul az a megtakaritas nagyon is jol jon az egyesuletnek abol kaphattttok majd felszerelest ütoőt labdát ha ugy gyön ki a lébés
koszonom bili kiáltotam bele a kagyloba nem tudhetttam akor még hogy soha nem fog ugy kijőni
nagyon szívesen, -adta vissza a szót, -tényleg, nagyon nagyon szívesen.

Felhívtam az ikreket és nemes Ildikót. Mindhárman kifejezetten örültek a hétvégi edzéslehetőségnek. Állították, más napokon úgy se tudtak volna járni. Egyenesbe kerültem. Volt tehát csapatom, volt pályám. Elkezdhettem dolgozni és ez nagy lelkesedéssel töltött el.
A nehézségeket előre láttam. Az ikrek hetven évesek. Ilyen korban már nem könnyű új mozgásmintát elsajátítani. De van rá esély, hogy a következő világversenyen megcsípnek valamit. Végül is, hiperszuper veteránban nincs sok induló, egy négyfős mezőnyben száz százalékra beesik a bronzérem, gondoljunk csak bele, a tenisz sportágban nem játszanak a harmadik hejért, it a negyedik helyezettt is érmet kap.
Nemes Ildikóval más a hejzet. Játszotam vele egyszer rRosarioban, amikor az alakalom úgy hozta, két versenyszáma között levezetésképpen a szálloda pályáján ütögettünk egy kicsit, nos Ildikó a szuper hiper őstehetségnek a negatív előjelű non plussz ultrája, annyi labdaérzéke sincs, mint egy földigilisztának, de nagyon csinos, jól áll neki szőkesége és feszes mellei is nagyon, de nagyon jól állnak, erről már volt alakalmam élő, egyenes adásban meggyőződni, és ha jól emlékszem, be is számoltam róla.

Persze az atléta edző jól fut.

Ő adaultban indul, adaultban nagy a mezőny, sok erös játékos akad, ezeket nem fogja Ildikó legyőzni, ha a fene fenekét eszik, akkor se.

Keksz esete azonban aggasztott. Keksz gyerekkora óta versenyszerűen teniszezik, végigverekedte magát a korosztályos bajnokságokon, a magyar ranglistán III. osztályú helyezése van, igazi profi. De Néjzi túl forrófejű, begőzöl, elragadja az indulat. Hogyan tudom elérni nála, hogy hideg fejjel teniszezzen, lásson, gondolkodjon játék közben?
Ez az igazi kihívás.
Tudtam, a mezőny nem verhetetlen. A világbajnokság mezőnyében négy-öt olyan játékos található, akik magas szinten űzik ezt a szép sportot. Unokaöcsém megverheti őket, ha fejben oda tudja tenni magát. Kérdés, oda tudja-e tenni, és másik kérdés, mit tehetek én, hogy ez bekövetkezzen?
Agyaltam ezerrel, hogy kitaláljak valamit.

A napok peregtek, mint a rokka kereke. Hamar visszazöttyentem a régi kerékvágásba. Eltelt az első hét. Megtartottam az első edzést az írtéseknek. A második hét közepén hazaérkeztek Floridából a csapat ászai. Velük volt Nejzi is. Népes csoport várta a sikeres magyarokat Ferihegyen, családtagok, rokonok, barátok, ismerősök. Kinn volt néhány tévés is, és néhány újságíró. Az ikrek, az egyik, zászlót emelt a magasba, amikor a tolóajtó szétnyílt s megpillantottuk a nyílásban a mieinket. Valaki rázendített: itt van újra, itt van újra, itt van újra a nagy csapat...Arra Billie előre tört az elnökig. Delwnte Qjuwitt árnyékként követte. Tégely Rudi méltósággal állt meg a portál alatt, körbe vették őt a hű társak. Olyan volt ebben a pillanatban, mint Engels, okos, komoly, hajszálaktól mentes fején bronz-barnán csillogott a floridai napsütés.
A TISZA TV forgatni kezdett. Az újságírók előkapták jegyzettömbjeoket, s bekapcsolták a mikrofonokat. Egyikük Nejzihez lépett.

-Honnan jönnek? -kérdezte az újságíró Keksztől.
-Há' csak innen Floridábú' -válaszolta unokaöcsém elfogódottan.
-Ha jól tudom a bridge olimpiáról, Tampából?
-Nem, Orlandóból, a krokodil rezervátumból.
-Bocsánat. Ez itten nem a magyar bridzs válogatot?
-Nem, uram. Mi írástévesztők vagyunk.
-Írástévesztők? Az, meg mi fán terem?
-Semmin. Csak nem tudunk helyesen írni, tuggya, két tével, meg elipszilonnal.
-Tényleg?
-Bizony ám!
-S, ez...hüm...hogy is kérdezzem...
-Ez egy betegség. Agyilag lokalizált. Sokba kerül a társadalombiztosításnak. Az írástévesztőket kirekesztik mindenhonnan, nincs munkahelyük. Az állam finanszírozza a létfenntartásukat, de úgy tudom, nagyon kis pénzzel, én még friss írástévesztő vagyok, nem ismerem ezeket a dolgokat.
-És, bocsánat, mit kerestek Önök Floridában? Munkát?
-Dehogy, -mondta Naz. -Krokodilokat kerestünk. Mert nagyon el voltak bújva a zsombékban.

Másnap hosszú cikk jelent meg a népszerű bulvárlapban az Írástévesztőkről. A cimlaprol Néjzi vidám, lebarnult, borostás képe vigyorgott rá az olvasóra egy hatalmas, kitátott krokodil-száj kellős közepéből. A kép montázs volt. Az írásmű végső rezüméje oda futott ki, hogy a társadalomnak, a civil szervezeteknek kell össze fogni a beteg, invalid emberek megsegítésére, mert különben az a hatalmas állkapocs összezárul, a költségvetés beleroppan, aminek beláthatatlan következményei lesznek a választások előtt.

Keksz hozzám költözött, az én szerény kis bérletembe. Meg kellett tennie, kitették az albérletből, háromhavi díjjal tartozott. Hja, nehéz a sorsa ma Magyarországon egy diplomás jegypénztárosnak, aki írástévesztő. Bemálházkodott tehát kevés motyójával. Jól elfértünk a nagyszoba tizenhárom négyzetméterén. Ez a nagyszoba volt az egyetlen helyiség a lakásban, amit némiképp élvezni lehetett, a főzőfülkében levegőt se kapott az ember, a mosdóról nem is beszélve. Jól elvoltunk. Esténként, megtérve otthonunkba, vacsorázgattunk, tévézgettünk, éltük a hozzánk hasonló eltiprott milliók nyomorúságos életét.

Tégely Rudi beváltotta ígéretét. Maga mellé vette unokaöcsémet az Irodába, mindenbe beavatta, egyre többet bízott rá. Eltelt néhány hét, s láttam, túl sokat is, Néjzi reggel hétre ment dolgozni, és sokszor este tíz lett, mire hullafáradtan előkerült. Boldog volt, örömmel csinálta, amit csinált, lótott, futott, intézkedett, táblázatokat készített, értékeléseket fogalmazott, kezelte a telefont, a faxot a számítógépet és a sokszorosítót, mikor mire volt szükség. Egyre jobban Tégely Rudi befolyása alá került, istenítette az elnököt. Egy idő után észrevettem, már nem jó neki az, amit én mondok. Néha politizáltunk. Ha szidtam a kormányt, ő védelmébe vette.
"Bal oldalról kell előznünk" -mondta. "Nekünk nem szabad az imperialisták tenyeréből enni. Emese azt mondta Ábrahámnak, balra tartsatok, mindig csak balra. Tartozunk ezzel patrus őseinknek, akik a rög gyermekei voltak."
Tégely Rudi szavait hallottam ki érveléséből. Könyveket hozott haza és engem is bíztatott, olvassam el őket. Az egyiknek az volt a címe: "Magyar gyökereink". A másiknak: "Kirántott kardunk" A harmadiknak: "Mélyen szánt az eke"
Belelapoztam mindháromba, aztán félreraktam őket. Nekem túl tömény volt. És úgy gondoltam, azok a magyarok, akik századokkal korábban éltek, más magyarok voltak, mint mi, késői utódok. Nem extrapolálhatjuk az ő világképüket magunkra, a mi korunkra. Mások vagyunk, más időben élünk. Másabbak, mint dicső elődeink. Genetikailag nem is vagyunk talán már magyarok, csak magyarnak hívnak minket. A költő látomása valóra vált. Csak hát nem egyszerre süllyedtünk el lengő lobogóval, ahogy az ő apokaliptikus lázálmában történt, nem dicső bukás lett a sorsunk, hanem a lassú sorvadás. A nemzetek nem állnak körbe minket gyászkönnyekkel a szemükben, kisebb gondjuk is nagyobb annál. Mit is! Nem fogok tégelyrugikkal vitatkozni!!

/Egyébként a "másabb" kifejezést is a TV-ből vettem, bocsánatot kérek érte, kicsit jópofa s eléggé sérti az ember fülét, azt gondolom. Miért nem szól valaki a kollégának, hogy a mást nem lehet fokozni, s az "odakoncentrál" sem hangzik túl jól? Nem az én gondom. Én, mint átlagember, csak átveszem, megtanulom, begyakorlom./

Csendes ellenérzéseim dacára jó kapcsolatot ápoltam az elnökkel, és hálás voltam neki azért, amit Nejziért tett. A nézeteiről senki nem tehet. Ő vissza akarja forgatni a haladás kerekét, én meg vagyok győződve arról, hogy ez lehetetlen. Olyasmi ez, mintha a neandervölgyi ősember azon gőzölne, tud-e elég halat fogni a családjának a közelgő hosszú weekendre, miközben a cromagnoiak vétszomjas hada már a kapuk előtt lüktet. Nem a magyarság sorsa a tét, hanem a világ sorsa. Ha a világ boldogul, mi magyarok is boldogulni fogunk.
A hetedik kerületben boldogok az emberek? A nyolcadikban is azok lesznek előbb utóbb!

Folytak a teniszedzések. Meg kellett tanítanom az ikreket, hogy a labdát a pályára üssék. Kitaláltam egy gyakorlatot. Letettem a kosarat az alapvonal mögé. Benne volt hatvan labda. -Figyelj, -mondtam az ikreknek, az egyiknek, -ejtsd le magad elé a földre, és amikor felpattan, üsd át a túloldalra a T vonal és az alapvonal közé. Ha sikerül, kapsz egy kockacukrot.
Kivettem a zsebemből a cukrot, megmutattam, hogy lássa, komolyan gondolom, nem a levegőbe beszélek. Ránézett, nyelt egyet. Az ikrek, mindkettő, nagyon szerette a kockacukrot.
-Megpróbálom, Zan, -nyögdécselte.
Nekiveselkedett, de ezúttal is csak a sátor oldalfalát sikerült eltalálnia.
Röstelkedett. -Megpróbálom, újra, Zan.
-Próbáld, Dénes, -bíztattam.
-Én a Teri vagyok!
-Gyerünk, Teri, -kiáltottam rá. -Hajrá, mindent bele. Itt a cuki, téged vár.

Így gyakoroltunk. Nem sok pénzem ment rá a kockacukorra.
Ildikóval másféle problémáim voltak. Az atlétaedző nem találta el a labdát. Gömbérzéke az abszolút nulla fok felé konvergált. Mit lehet tenni, egy huszonöt éves nővel, aki ennyire tehetségtelen, de kitartó élményt nyújtó mellei vannak vizuálisan?
-Figyelj, Ildikó, -mondtam. -Tedd le az ütődet, állj a háló mögé. Én innen dobom a labdát, te onnan, próbáld elkapni.
Megpróbálta, nem sikerült neki.
-Próbáljuk meg még egyszer!
-Próbáljuk, -egyezett bele.
Jó ideig próbálkoztunk sikertelenül, végül, végső kétségbeesésemben különös ötletem támadt.
-Állj ide, -megmutattam hova álljon, -én meg emide fogom dobni a labdát.
Jó tíz métert kellett futnia, hogy elérje. Nem fűztem semmi reményt az újabb kísérlethez, mekkora volt a meglepetésem, amikor elsőre sikerült.
-Gyere, Ildikó, kapsz cukit!
-Nem kell a cukor, -nevetett rám kipirult képpel, -nem szeretem a cukrot!
Ildikó mozgásból simán megoldotta, amit álló helyzetből nem tudott. Könnyedén, lazán elérte a legélesebb szögben dobott, vagy ütött labdákat, mert később már ütővel ütöttem neki, és mellére ölelte őket.
Amíg a pálya egyik felén Ildikóval gyakoroltam, a másikon az ikrek kísérletezett. Néha sikerült eltalálniuk a 35 négyzetméteres célterületet, ilyenkor felvisítottak, az egyik, vagy a másik, akinek éppen sikerült, és odarohantak hozzám a cukorért.
Az edzés végén futniuk kellett és békaügetést végeztek, nagy lelkesedéssel hajtották végre utasításaimat.

-Elmehetünk, végeztünk? -kérdezte az első ilyen edzések egyikén a nemes Ildikó.
-Még nem. Most jön az utolsó feladat.
-Mi légyen az?
-Mi? Hát a kefélés!
-Jó ég Zan! Nem mondod?
-Én a pálya lekeféléséről beszélek!
-Tessék?
-A pályát le kell húznunk magunk után, ott, azzal a kefével, ni!
-Komolyan?
-Persze!

És nekiláttunk, és keféltünk a szép szőke Ildikóval, ahogy elő volt írva.

-Elviszel egy darabon a Trabantoddal? -kérdezte az atlétaedző, amikor befejeztük a kefélést, s a pályakeféket visszatámasztottuk a helyükre. -Gyorsan átöltözök.
-Ha sietsz, megvárlak, -mondtam a leánynak. -Megyek át a másik pályára, órám lesz.
-Sietek.
Felrántotta izmos hasán az átizzadt pólót, kibuggyant remek melle, ahogy kibújt belőle. Friss, vasalt blúzt húzott elő a sporttáskából, felvette, összegombolta elől. Dezodort fújt a hóna alá. Apropó, dezodor se lenne, ha nem tört volna ki a Világkereskedelem. A magyar ipar képtelen ütőképes illatanyagot előállítani. Ha elég nyomás van benne, büdös, ha nem büdös, akkor nem jön ki a dobozból.
-Kész vagyok, -jelentette ki. -Mehetünk. Ugye nem tartott sokáig?

Belefutottunk a márciusba. Elég sok munkám volt, de az órák szét voltak szórva reggel hét és este nyolc között. Hatkor keltem általában, s egy óra múlva már a pályán álltam a kosár mögött. Dolgoztam kilencig, tízig, aztán hazamentem, megreggeliztem, bekapcsoltam a TV-t és néztem az alpesi sízést. Délután visszamentem, újra játszottam egy, két vagy három órát, s aztán késő este megint. Fárasztó egy életmód, az, biztos. De nem cseréltem volna senkivel, szerettem teniszezni, teniszt tanítani.
Néjzit alig láttam. Rengeteget dolgozott ő is. Munka után lement az edzőterembe, tollaslabdázott a kerettel, aztán csatlakozott Tégely Rudihoz, felmentek az elnök lakására és éjfélig tárgyalták a világ dolgait. Rudi szorgalmazta, hogy az atlétika edzéseket is látogassa, ám Keksznek erre már végképp nem maradt ideje. Egy héten kétszer tudtam vele játszani, többre nem futotta az idejéből. Szerdán és pénteken hajnalban teniszeztünk másfél-másfél órát, a hétvégi edzésidőket az írtések kapták meg. Néjzi óráit a saját zsebemből fizettem, ezek kereten felüli órák voltak, nem számított, az unokaöcsémről volt szó. Az egyik edzésen, amikor a labdákat szedtük éppen, elmesélte, nagy fába vágták a fejszéjüket, ő és a Tégely Rudi, lapot alapítanak!
-Milyen lapról van szó, -kérdeztem, s dobáltam bele a háló aljából a labdákat a kosárba.
-Magazin lesz, -mondta Néjzi, s az írástévesztőknek szól majd, hogyan lehet együtt élni ezzel a betegséggel, milyen lehetőségeink vannak önmagunk megvalósítására. Lesznek benne versek mesék, elbeszélések, testületi hírek, időjárás és sport.
-Ki találta ki?
-Tégely Rudi!
-És, neked mi a feladatod?
-Én leszek a tördelő-szerkesztő. Értek hozzá, tudod, ezt tanultam az egyetemen.
-Szívesen vállalod?
-Ó, hogyne!

A kosár megtelt, új gyakorlatba kezdtünk.

-Képzelj el egy zsineget a háló fölött egy méter magasan, -mondtam Keksznek. -Akárhogy kapod a labdát, e fölött üsd át. Sok pörgést tegyél az ütésbe!
-Értem, -pislogott rám.

A gyakorlattal az volt a célom, hogy leszoktassam Nazt a túl lapos, túl tisztán ütött labdákról. Ezek, ahogy az olimpián is bebizonyosodott, gyakran elakadnak a hálóban, vagy túlszállnak az alapvonalon. Kekszi imádta a lapos játékot és, mit mondjak, ha betalált egy-egy ilyen lórúgásszerű ütéssel, nem sokan adták vissza. Ellenben, ha nem ment, hamar elkedvetlenedett.
Elkezdtük. Először a tenyeresére játszottam, tíz perc után váltottam a fonákra, majd keverni kezdtem, s az ütéseim hosszán is gyakran változtattam. Néjzi úgy ütötte meg a magas ívű pörgetéseket, mintha világéletében ezt csinálta volna. A kosár kiürült, megint szedni kellett.

-Látod, meg tudod te ezt csinálni, -szóltam oda neki, amikor elballagott mellettem az ütő lapjára felszedett labdákkal.
-Mért ne tudnám? -meresztette rám a szemét.
-Ha tudod, miért nem alkalmazod a meccseiden?
-Miért? Mert ez nem játék, löbbölgetni fel a labdákat az égbe. Én támadni szeretek.
-Támadj így!
-Hogy?
-Üssél magas ívű pörgetett kereszteket. Szorítsd ki vele az ellenfelet, s amikor lerövidült, vágd be neki!

A kosár megtelt, megálltunk fölötte. Néjzi egyik kezével a hálóra támaszkodott. Törte a fejét.
-A világbajnokságon pont a ziccereket rontottam el!
-Persze, mert túl nagy erővel akartad beütni.
-Ha nem ütöm meg, odaér a fickó!
-Dehogy ér, gondold el mekkora szöged van, ha jól kiszorítottad oldalra.

Vállat vont. -Megpróbálhatom.

És, megpróbáltuk. Én voltam a próbababa. Mentek a keresztek, aztán lerövidültem, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nézi belépett a pályába, s az ellenkező oldalra elsózta a labdát. Skeráltam, ahogy bírtam, de persze nem értem el.

-Látod, -mondtam, -így megy ez. Nem lehet elérni.
-Nem, mert te már öreg vagy Gennyláda, -nevetett rám, de láttam rajta, bevette a mesét.

Az edzés végén, amikor a pályát húztuk, azt kérdezte egyszer csak váratlanul a Keksz:
-Mondd csak, Gennyláda, nincs egy jó ötleted, mi legyen az újság címe?
-Mirtás, -mondtam ki az első eszembe ötlő hülyeséget. -A mirtás szó jól asszociál rátok, irtásosokra, s egyúttal érzékelteti, mekkora mártás közepében vagytok ezzel a fogyatékossággal.
-Mirtás? -Unokaöcsém ízlelgette a szót. Jól hangzik. Elmondom Rudinak.

Mentünk a recepcióra, kifizettem a pályát. A kapuban elváltunk ő igyekezett a hármas METRO-hoz, hogy időben beérjen az Irodába, én meg gurultam haza a Strabancommal.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2009-10-15 14:00:40

Kedves Eszti! Sokat kockáztatsz értem...mert lehet, h tényleg megköveznek nyelvvédők. Akiket egyébként én is tisztelek, becsülök, törekvéseiket értékelem! De az "Egyesület" arról szól, h van a JÓ REND, a helyesen írók egészséges rendje, s van az "írástévesztők" ROSSZ REND-je, dégejkuri, arrabilie és társai szédült világa. Ez a világ az önzéstől, a kicsinyességtől, a pénzéhségtől, az írígységtől, a kapzsiságtól, a rosszindulattól terhes. Ahogy írnak, úgy gondolkodnak. nem olyan módon, de éppannyira elferdülten, hibásan, torzultan. Ennek ábrázolására mentem neki, örök lázadó, szép anyanyelvünknek. Köszönet a bátorságodért, a kiállásodért és a kitartásodért. Szeretettel, üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7445
Időpont: 2009-10-15 11:08:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!
Örülök, hogy feltetted az egyesület következő részét. Lehet, hogy megköveznek ezért, de csakis ötöst tudok adni rá, mert annyira tetszik.
Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

Klára bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Haiku című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Kezdő író és a vérprofi című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Közös versek fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Utána és helyette címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Boldog karácsonyt! címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karácsony című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szétszaladt című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)