HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51312

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / sci-fi
Szerző: dendeFeltöltés dátuma: 2009-10-17

Szellemek 5. fejezet

Olaf, mintha rémálomból ébredt volna, kipattant a szeme. Homályosan látott, a fáradtság ólmos súlyként telepedett rá. Sajgott a lába, az oldala, és kezét nem tudta mozdítani. Nehezen fogta fel, mi zajlik körülötte. Elsuhanó tárgyakat látott. Felhőkarcolókat szorosan egymás mellé zsúfolva, egy négyzetméternyi üres területet sem hagyva. És látott még rozsdás autókat is ebben a mámorban, egyszerű kocka formában, fél méterre a föld felett lebegni. Az a rengeteg ember, szinte taposott egymáson, futottak, nevettek, hömpölyögtek... paff. Olaf feje valami keménynek ütközött, mintha ablak lett volna. És most érezte meg, hogy megy... vagy viszik. Most döbbent rá, hogy utazik. Hogy amit lát, azt tényleg látja, nem csak képzeli. Amélia! - akarta mondani, de nem sikerült. Le volt tapasztva a szája. Nyúlt volna, hogy leszedje; össze volt kötözve a keze. Amélia mellette feküdt, nem volt magánál. Egy autó hátsó ülésén voltak. Nem látta a vezetőfülkét; egy lemezzel volt eltakarva. Nem értette, hogy kerültek ide. Rémlett neki, hogy a hajó kikötött Abbora város gigantikus, mocskos és büdös kikötőjében. Arra is emlékezett, hogy állt ott egy fekete autó bekapcsolt motorral. És hogy reccsenést hallott a háta mögül... és ott sötétült el a világ. Szóval elkapták őket... Szóval ismét foglyok. Ennyi volt.
Hirtelen megálltak. Amélia magatehetetlenül csúszott előre. Nyílt az ajtó, Olaf elméjét egy pillanatra tompította a fényáradat, és a betóduló füst. Valaki kirángatta az autóból, talpra állította, és matatott valamit a tarkójánál. Olaf egy csapásra visszanyerte erejét, és érzékeit. Látta, hogy pár méterrel arrébb az autó túloldalán egy öltönyös férfi Améliának félreseperte a tarkóján a haját, és levett onnan valami félkör alakú szerkezetet, és a nő visszanyerte tudatát. Egymás mellé állították őket az autó mögé, lábukról leszedték a kötelet, pár másodperc múlva a szájukon sem volt tapasz.
Álltak egymás mellett, és mozdulni sem mertek. Nem katonák álltak előttük fegyverrel, hanem egyszerű, öltönyös emberek maszkban. Az álarcok fából készültek, egyszerűek voltak, az egyiknek piros volt, neki vicsorgó száj volt ráfestve, a szemének két lyuk kihagyva, felette bozontos, mérges szemöldök. A másik arc mintha egy halálsikolyt ábrázolt volna, fekete színű volt fehér festékkel. A két ember elöl összekulcsolt kézzel mereven állt Olaftól két méterre.
Amélia még mindig kótyagos volt, de mozdulatlanságából következtetni lehetett, hogy tudja, elkapták őket.
A két férfi mögött három méter magas tömör betonkerítés állt, jobbra is és balra is, mintha a végtelenbe futott volna. Az autó pont a kapuban állt meg. Hatalmas szárnyain két betű díszelgett M és G. Akkora bejárót takartak, amin egyszerre hat kocsi is bemehetett volna.
- MG úr várja önöket. - hallatszott a két öltönyös felől, de nem lehetett megállapítani, hogy melyikük mondta, vagy ők mondták-e egyáltalán.
Ebben a pillanatban kitárult a kapu. Az álarcosok félreálltak, és intettek - egyszerre - hogy induljanak el.
Hatalmas lebetonozott udvaron át vezetett az útjuk. Szerényen volt berendezve, de méltóságteljesen. Összesen hat szobor állt a kertben, tökéletesen szimmetrikusan minden irányból. Különböző életkorban lévő embereket ábrázoltak. Volt játszó baba és tanuló gyerek.
A szobrok alatt medence kanyargott, szabálytalanul, Olafnak volt egy megérzése, hogy a kapun látható monogramot rajzolják ki. Valahol az udvar egyik sarkában egy ember sepregetett. A medence keskeny sávja tátongó mélységként hatott, vagy mert tényleg mély volt, vagy mert annyira koszos.
Olaf tátott szájjal nézelődött, ilyen fényűzést még sosem látott, és az egész, mintha élt volna, és ezt az életet éltette a visszhang, amit felerősített a rengeteg beton, és a robosztus szobrok.
Az udvar végén egy óriási kocka épület állt, kocka ablakokkal, kocka ajtókkal, betonszínűen.
Olaf és Amélia beléptek. Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, az álarcosok eltűntek. Egy tornateremnyi szobában álltak, aminek egyetlen berendezése volt; egy dolgozóasztal. Baloldalon az egész falat beterítette egy akvárium.
- Virtuális akvárium. - szólt egy női hang az íróasztal mögül. - Marléne vagyok, sziasztok.
Olaf és Amélia csak állt, megszólalni sem mertek. A nő felállt az asztaltól, és magas sarkú cipőjében elindult. Beletelt két percbe mire odakopogott foglyaihoz.
- Azért szeretem őket, - folytatta olyan természetességgel, mintha ismerné az előtte állókat. - egyrészt, mert nem hagynak koszt, másrészt, meg azért, mert a szuperszámítógépemről kiválaszthatom, milyen halakat szeretnék bele, még emberek is úszkálhatnak benne, haha. - kacagott jóízűen, majd legörbült a szája és körbe-körbe kezdett sétálni, úgy beszélt;
- Nem tudjátok, miért vagytok itt, hát ezért hallgattok. Nos, ez nem titkosszolgálat, nem mentek vissza a börtönbe, MG úr egy magánember, aki olvassa a híreket, és aki olyan technológiával van felszerelve, hogy az övé mellett bárki másé eltörpül. - rájuk nézett, majd folytatta. - MG úr titkárnője vagyok. Én közvetítek. Szólok előre, ez nem lehetőség; ez kötelesség, amit most hallani fogtok, remélem, megértitek, és nem akartok oda visszakerülni, ahonnan jöttetek. - nagy levegőt vett. - MG úrnak feladata van számotokra. Tökéletesek vagytok. Megszöktetek a börtönből, és ne felejtsük el azt sem megemlíteni, hogy... Szellemek vagytok.
- Laci! Laci gyere, vacsora!
Olafnak nagy kő esett le a szívéről, és lazított testtartásán.
- Mit kell tennünk? - szólalt meg halkan miután megköszörülte a torkát.
- Laci! Gyere, légy szíves!
- Fenébe...! - mondta Laci.
Elbúcsúzott a nőtől, majd levette a fejéről a sisakot, és a kezéről, meg a lábáról is lehámozta a hálószerű receptor-rendszert. Nyújtózkodott egyet, és megpróbált ismét az életben jelen lenni. Leszaladt az üveglépcsőn, beszaladt a konyhába, és leült. Játék közben észre sem vette, milyen éhes.
- Gyorsan anya, mert már nem bírom. - mondta, a hasát fogta, azzal nyomatékosított.
- Várjál kicsim, milyet kérsz?
- Sült krumplit rántott hússal.
Az anya betett valamit a mikróba, és fél perc múlva a fia elé tette, amit kért. Leült mellé.
- Mivel játszottál?
- A Szellemekkel. Tudod, amit tegnap vettünk apával.
- Az halott emberekről szól?
- Nem. Halottnak hitt emberekről.
- És Eszterrel mi van?
- Hát vele játszottam most lanban.
- De az iskolában szoktatok beszélgetni?
- Nem. Ott nem merek odamenni hozzá. Ott esetleg csúfolom. A játékban más. Ott közel vagyunk egymáshoz, és megy a küldetés, megfoghatom a kezét...
- Ötödikes vagy, Laci. Nem baj az, ha még nem mersz odamenni hozzá. De a kézfogás mégsem olyan, mint élőben... - kacsintott oda az anya.
- De, olyan. - válaszolta a fiú, és folytatta az evést.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-06-27
Összes értékelés:
232
Időpont: 2009-10-18 21:01:38

kedves arthemis!
el kell, hogy keserítselek; nincs folytatás. a novellának ez az utolsó fejezete, itt véget ér a történet.
nincs küldetés. vagyis van; egy kisfiú számára, aki ebben a virtuális világban jól érzi magát.
sokat gondolkoztam, hogy kéne-e folytatnom, kerekebb történetet csinálnom belőle, úgy mint "starttól a célig", de úgy gondoltam, hogy a pályázaton kiírt terjedelmkorlátban benne vagyok, és egy csattanóval zárom.
szívből örülök, hogy olvastál, és hogy a kedvedre tudtam tenni.
üdv:dóri
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2009-10-18 13:41:11

Bonyolódnak az események. Végül nem derült ki mit kell tenniük...gondolom Lacival kapcsolatos a dolog. Ha jól értem a szellemek itt a halottnak hitt emberek, nem a halottak.
Tetszik a történet, várom a folytatást!

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi vihar című alkotáshoz

magam alkotást töltött fel Tavaszi vihar címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Profit címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A varázsseprű című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Föld napja című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Álmomban című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel A téren vártalak címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmomban című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 4. címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Madarak- fák napja nálunk címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)