Számtalanszor hallani az orvosok és a meteorológusok szájából azt a tanácsot, hogy az évszaknak megfelelően öltözködjünk. Ha tél van, akkor vegyünk fel kabátot, ha nyár van, és mégis van rajtunk kabát, akkor legalább gomboljuk ki.


Negédes



A férfi gondterhelten nézegeti magát a tükörben. Nem és nem, ebben már nem lehet emberek közé menni. Nincs mese, új kabátot kell csináltatnom.
A ragyogó napsütésben kilép az utcára.
Milyen előrelátó!, gondolhatná az ember, de nem, neki ez a munkaruhája. A kabát, a hosszú fekete kabát, belül sok-sok zsebbel.
Egyre csüggedettebben járja az üzleteket. Nyáron hosszú kabát, sok-sok zsebbel - ilyen nincs.
Az előzőt egy kollégájától örökölte, amikor az bevonult a börtönbe. De az a kabát már tönkrement a kemény munkával eltöltött évek során. Hát persze, munkaruha! Akkor irány a munkaruházati szaküzlet.
- Jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Speciális nyári télikabát kellene - rebegte.
- Uram, mi ebben a speciális?
- A bélésébe szeretnék vagy harminc zsebet.
- Milyen színben parancsolja?
- Hagyományos feketét szeretnék.
- Ezt tessék megpróbálni.
- Köszönöm, ez pont jó rám, megveszem.
- Uram, ha ajánlhatnék az egyik oldalra, a zsebek fölé, egy cukormentes matricát?
- Igen, kérném.
A férfi elégedetten lép ki az üzletből új kabátjában. Már csak egy apróság hiányzik, hogy munkába mehessen. Az édesség. Megveszi. Harminc nyalóka, ebből a fele cukormentes. Fontos az egészséges életmód. Vigyázni kell az ifjúságra.
Most már határozott léptekkel indul a gimnázium felé. Mindjárt kicsöngetnek.
Megáll a kapu előtt, és széttárja a kabátja szárnyait. A nyalókák szépen elrendezve kandikálnak ki a zsebéből, ahogy egy pedáns szatírhoz illik.
A diáklányok futó pillantást vetnek rá, majd közönyösen továbbmennek. Nagy sokára az egyik végigméri, és lekicsinylőn beszól:
- Nem a ruha teszi az embert.