HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1893

Írás összesen: 49431

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: Fekete MikiFeltöltés dátuma: 2009-10-24

Vicces Pali

Egyszer, amott kint a hegyen, ahol az a nyári szállás látható, erősen fújt a a nyári szél, de nem lakott akkor még abban senki emberfia.

Azt mondta akkor magában a szél:

- Én mind fújom erre a hűvös, kellemes levegőt, milyen kár, hogy senki nem akarja azt beszívni.

Egyre csak bolyongott, falvakon szaladt keresztül a szél, házfedeleket sodort le, de hiába, az emberek nem akartak a szél után eredni.

- Jól van - mondta van időm, majd csak találok valakit, - csintalankodott tovább,.

Amint ott virgonckodott, arra jött egy jó alakú asszony nevetgéve. Mindjárt lefújta róla a szoknyát.

- Úgy kell neked. - mondta magában a szél. Eredj az erdő felé ne lásson senki. Bujkálj a fák között, majd csak megleled a kalibát.

Hát úgyis lett, az asszony ijedtében, mert meztelen volt deréktól lefelé, megörült az ingyen enyhelynek. Hamar beosont és a felső blúzából elkezdett egy másik szoknya félét összeeszkábálni. Nem egyébért, csak már végre valahára hazakeveredjen innen, ne mondják, hogy nincs rajta semmi.
Na, de előtte éppen a hegyet járta egy dologkerülő féle, jó köpcös fickó, úgy hívták, hogy Vicces Pali.

Amint a szikláshoz ért, el is kiáltotta magát:

- Kifekszem ide a szikla oldalra és addig fel nem kelek, amíg nem történik velem valami nagy csoda.

Megtörtént már vele, hogy egy gyík beszaladt a nadrágja szárán és a lába között erősen vaszkalódott.
Egyéb sem kellett, akkorákat visított ez a Vicces Pali, hogy még a bárányok is elfelejtettek egy darabig füvet harapni a szemközt lévő hegyoldalban.
Megesett olyan is vele, hogy egy béka beugrott a kebelébe, jól levizelte. Hát erre már nem kacagott, de majdnem elfeledte fogadalmát. El akart onnan bandukolni, mert bizony a gyomra is erősen korgott már. Csak hát nem ehet, mert a fogadalom, az bizony fogadalom. Éppen azon töprengett, hogy mért is volt ennyire ostoba, inkább ment volna valami harapnivaló után, amikor meglátta, hogy egy nő oson felfelé a hegyen és nincs rajta szoknya. Még hogy szoknyája nincs, de a bugyiját is elhagyta valahol.

- Na ez tényleg csoda! - mondta magában Vicces Pali és elindult, szép lassan követte az asszonyt. Éppen az a nő volt, akivel a szél úgy kibabrált. Vicces Palit már nem kellett terelgetni a kaliba felé, ment az magától.

- Hadd lám - mondja, ki lehet az a nő? Csak nem engem csalogat oda? Lehet, hogy valami tündér féle?

A nő bement, de Vicces Pali előbb jól széjjel nézett, hogy nem csapda e ez. Nem követi esetleg a nőt valaki, de jól is tette, hogy széjjel nézett. Éppen akkor pillantott meg valakit, amikor egy bokor mögé behasalt. Hát jött egy pakulár, mert az is észrevette a furcsa jelenséget és ő is kíváncsi volt az asszonyságra.
Már be is akart menni a kulipintyóba, amikor rászólt Vicces Pali:

- Állj meg hé!
- Miért? - nézett vissza a pakulár, akit meg Jánosnak hívtak, mint minden szolgát, úgy általában.

- Nem mehetsz be hé!
- Nem? Aztán mért nem?
- Mert nem. - mondta Vicces Pali.
- Mi közöd hozzá? - kérdezte a pakulár, csak nem a felséged?
- Nem kötöm az orrodra - felelte Vicces Pali és kihúzta a csizmaszárából a bicskáját.
- Ejha, - szólt a pakulár, azzal benyúlt és a tüszőjéből előkapta a sarló formájú békanyúzót.
- Na, ma még vér fog folyni. - mondta Vicces Pali és elindult a pakulár felé.
Ekkor látta meg őket a szél és nagyon elszégyellte magát, majd így szólt:

- De rossz voltam ma, hogyan térjek vissza este apámék házába, ha ezek egymás vérét ontják én miattam. Nem kapok valami nagy dicséretet otthon.
Nem sokat töprengett, odanyargalt és a kalyiba tetejét lekapta, kiszaladt az asszony és elsikította magát:
- Segítség meg akarnak ölni!

Vicces Pali hamar visszadugta a csizma szárába a kést és a pakulár is a tüszőbe dugta a békanyúzót.

- Dehogy akarunk mi téged megölni, - csitítgatták az asszonyt - csak mert szép vagy mi bizony meg akartunk itt most rögtön küzdeni érted.
- Ne küzdjetek, ki nem állhatom a vér látványát. - szólt az asszonyság.
- Ez már beszéd! Asszonyra valló beszéd, meg kell adni, mert ki nem állhatja a vér látványát. Tudod mit, te pakulár János? - szólt Pali.
- Mit? - kérdezte amaz vigyorgva.
- Azt mondom, hogy tegyünk próbát. Azzal levette derekáról a nadrágszíját.

- Na figyelj csak! Látod ezt a nadrágszíjat? Ha te bekötött szemmel ezen a szíjon térden csúszva végig mész, akkor legyen tiéd az asszony, én elballagok, igaz lelkemre mondom.
- Mi van? - nézett rá bambán a pakulár, majd meredt szemekkel a nadrágszíjat bámulta.
- Te viccelsz velem? Ki nem tudná azt meg tenni?
- Jól van, mondta Vicces Pali, akkor szépen bekötjük a szemedet, de ígérd meg, hogy nem csalsz! Rendben?
- Komám, előbb lássam hol a nadrágszíj - okoskodott a pakulár.
- Jó rendben leteszem ide, látod? Térdelj szépen rá, most bekötöm a szemedet és mikor szólok indulhatsz térden csúszva, megértetted?
- Meg hát, akkor kezdjük.

El is indult lassan, de Vicces Pali sem volt rest, hamar letolta a gatyáját és odatartotta a fenekét. Ahogy kúszott a pakulár, az orra belefúródott Vicces Pali fenekébe. Tapogatózott, hogy mi lehet az.
Letépte a kendőt a szeméről és akkor csodálkozva látta, hogy hol is kötött ki.
Veres lett, mint a rák. Felugrott, de nem szólt semmit, hanem mérgében elszaladt.
Vicces Pali meg visszarántotta magára a gatyáját és a fehérnéppel egy jó nagyot nevettek.

Ekkor azt mondta a nő:

- Ma nem csak én voltam csóré fenekű, hanem Pali, te is.
Mindjárt látták ebben a gondviselés kezét. Nem sokat töprengtek, bementek a hurubába és szépen egymásé lettek.
Azóta is együtt élnek, ha meg nem haltak. Ott a jó levegőn gyakran hallják ahogyan énekel a szél. Vicces Pali asszony után ne szaladgálj! Erre a dombra hoztam egyet, azzal háljál..

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
570
Időpont: 2009-11-03 14:38:21

Ismerem a pakulárokat, ha valaki túljár az eszükön, azt tisztlik és azért csak magukat okolják, hogy nem voltak eléggé résen, ennek kapcsán terveztem így , hogy ennyivel elballag, mert az neki nem jó, ha a többi pakulár fülébe jut, hogy becsapták, akkor elköltözhet arról a vidékről, stb, mert fél a többiek véleményétől.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-25 23:30:11

válasz Fekete Miki (2009-10-25 17:22:35) üzenetére
Lehet hogy nincs igazam, de úgy gondolom hogy dühös lett volna, és minimum verekedés lett volna a következménye...nem a nő miatt, hanem mert őt becsapták. A sértett önérzet mellett a nő második helyre került. Persze ez csak az én elképzelésem, minden ember más, így a reakciók is mások.
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
570
Időpont: 2009-10-25 17:22:35

mért nem? Hisz leégett a nő előtt, elvből tudta, azt már helyreállítani bajos lenne.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-25 14:34:01

Aranyos történet, de a pakulár nem hiszem hogy így reagált volna...itt éreztem egy kis törést.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-11
Összes értékelés:
733
Időpont: 2009-10-25 07:17:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Miki meséden jót mosolyogtam. Jól megjárta a pakulár. :-)))))
A szél szépen muzsikál. Gratulálok. :-)))

Legutóbb történt

bűvölet bejegyzést írt a(z) Érzelmi kavalkád című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Elmaradt utazás című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel csírájában elfojtva címmel a várólistára

Marcsy alkotást töltött fel Az nem lehet címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) A Zagyva partján című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A Zagyva partján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)