HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 17 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51347 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-11-03
Akasztásom igaz történeteFelakasztottak. Igen, falakasztottak annak rendje, módja szerint, nem csalás, nem ámítás, úgy, ahogy kell: kötél a nyakamon és kirúgták alólam a sámlit. Hogy sámli volt-e, tuskó, vagy rönk, már nem tudom, erre konkrétan már nem emlékszem. Mielőtt az olvasó fejében az első kusza kép megjelenne arról, hogy ez valami oltári nagy svindli (asztat mondja a pali, hogy felakasztották, de hát él, ugyi, ha a saját akasztásáról süketel itt nekünk), sietve le kell szögeznem két dolgot, kivégzésem csak álom volt, ez az egyik, a másik pedig az, hogy "én" nem én vagyok fizikai valómban, és mégis én vagyok. Hogyan lehetséges ez? Megmagyarázom. Nagyon egyszerű. Elképzeltem valakiről (aki persze bizonyos értelemben én vagyok), hogy asztat álmodja, hogy felakasztották. Állt a sámlin, félmeztelenül és girhesen. Nagyon félt. Annyira, hogy a langyos, illatos hajnali levegőn remegett a teste, mint a miskolci kocsonya. A szűk, rideg udvart datolya-pálmák szegélyezték kelet felől, amerről a nap érkezését várni lehetett, leveleik átnyúltak a fal felett. Láttam a legyező alakú leveleket a rózsaszínű félhomályban és nagyon féltem. A hóhér hosszúra nyúlt árnyéka közeledett felém. Nem néztem föl, lefele néztem, az árnyékot néztem, ahogy nyúlik, vibrál, mint a láng. Egyszerre csak ott volt, babrált a nyakamon, a kötelet igazgatta. "Nem kell félni" súgta oda halkan," nem fog fájni". Bevizeltem, híg, lucskos bélsarat ürítettem a gatyámba. Az ürülék végigcsorgott a lábam szárán, alul kifolyt, sárgára festette mindkét csupasz lábfejemet és lecsöpögött a hajópadlóból ácsolt, öreg, fekete pódiumra. Gondolkodni akartam még egy kicsit az utolsó pillanatomban, talán azért, hogy valahogy emberi módon múljak ki az emberi gondolatok miatt, de egyszerűen semmi nem jutott az eszembe, agyam olyan volt, akár a trópusi napon szikkadó szivacs. Éreztem, megfeszül a kötél. Most. Kész. S akkor, mielőtt még a sámlit kirúgták volna a lábam alól, tényleg a legeslegutolsó pillanatban, megláttam valamit. Nem, nem valami volt, hanem valaki! Azt a lányt láttam meg, akit szeretek. Vállpánt nélküli, sötét tónusú, fehérpettyes nyári ruhában állt nem messze tőlem, és a társaságával beszélgetett. Velük beszélgetett ugyan, de rám nézett. Szeme vidám volt, nevetett. Felemelte a jobb karját, intett egy arra elhaladónak. A mozdulattól a nyári ruha azon az oldalon lecsúszott és felfedte titkát. Napsütötte barna melle volt a lánynak, kerek melle volt a lánynak, rózsaszínű, lányos bimbóval a közepén. A bimbó hegye felfelé mutatott, ahogy a kerek, feszes melleknél általában szokott. De csak a felét mutatta meg a lecsúszott ruha a lány mellének, a mell alsó felét még fedte. Csak a bimbó bújt ki játékosan. Kicsit megijedt a lány, és odakapott a másik kezével, hogy megigazítsa a ruhát, mire a ruhácska felső szegélye a másik oldalon is lecsúszott. Most már teljesen fedetlenül maradtak a lány mellei, s mindkettőt teljes egészében lehetett látni. Láttam a lány két mellét az utolsó pillanatomban, annak a lánynak a mellét, akit szerettem. Zavarban volt szegény, észrevettem a pillantásán, ahogy szemünk találkozott, de azt is láttam, vagyis inkább látni, érzékelni véltem, hogy nem bánja, hogy így történt. Arra gondolhatott, hogy halálom óráján legalább szépet, kellemeset látok. Mi történt asztán? Hát, ahogy az álmokban lenni szokott, olyasvalami történt, mint ami az álmokban gyakran megtörténik. A képek elveszítették az előző képekkel való kapcsolatukat.. A lány átment a másik oldalra, leült az egyik ágy szélére. Valaki feküdt abban az ágyban egy másik lány, az én lányomnak a barátnője. Beszélgetni kezdtek. Sok ágy volt a szobában, sokan voltunk. Alváshoz készülődött éppen a társaság, mielőtt a lány bejött volna, de meg akartunk még valamit beszélni, mielőtt elalszunk, talán a másnapi programot. Nem derült fény végül is arra, hogy közben engem felakasztottak-e, vagy sem, s így arra sem, hogy a hálóterembeli jelenet már halál utáni álom volt-e, vagy sem? Ilyenek az álmok. Egy biztos csak. Engem felakasztottak. És most álmodom. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
szilkati bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Színésznőt szerettem... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bujkáló zokni című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Színésznőt szerettem... című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 6. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Keserűőszi kávéházi tavasz című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Csókollak!- ott is című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához szhemi bejegyzést írt a(z) Néha sírok én is című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Bálint István bejegyzést írt a(z) Eltelt a nap című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Bogi és a csokoládé című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Szertefoszló lelketlen keringő című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Keserűőszi kávéházi tavasz című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Színkeverős szürke vers című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) ami lehetetlen az kizárt című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Néha sírok én is című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Esti magányban című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bujkáló zokni című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Ló, lovas címmel a várólistára szhemi alkotást töltött fel Költészet napjára ( magam gondolatai ) címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Színkeverős szürke vers című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 6. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 5. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Színkeverős szürke vers című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |