HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45242

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2009-11-05

A Magyar Posta fejlődése-, netán visszafejlődése?

Ahogy visszaemlékszem, valamikor csak a körjegyzőségek székhelyén léteztek postahivatalok, a kis települések szolgálatát is ott látták el. Gyermekkoromban, ahol az én édesapám tanított, a postahivatal öt kilométer távolságra esett a falutól. A falu bírája alkalmazott egy "kisbírót", aki dobolt, hetenként kétszer hozta- és vitte a hivatalos postai küldeményeket, az ott élők leveleit is, ha voltak ilyenek. Mi, gyerekek, gyakran jártunk a postára, ha levelet, csomagot kellett a szüleimnek föladni. Ott a négy polgári iskolát végzett, postás kisasszony látta el öt falu postai teendőit. Nekünk akkor az a távolság nem jelentett nehézséget, kirándulásnak számított. Legtöbbször gyalog tettük meg az utat, később aztán kerékpárral, akkor még ez is ritkaságszámba ment.
A kisposták naponta továbbították az összegyűjtött csomagokat, leveleket - valamilyen módon - a legközelebb eső vasútállomásra, ami onnan további négy kilométer távolságot jelentett. Természetesen városokban a nagyobb posták, napi zárás után a legközelebbi vasútállomásra vitték az összegyűlt postai küldeményt. A vonatokon külön lezárható posta-vagont közlekedtettek, postás kísérettel. Feladata volt a megjelölt helyeken - ahol megállt a vonat - leadni az oda szóló küldeményeket, ahol a helyi posta megbízottja már várta a leplombált zsákot, és vitte a hivatalba a pénzküldeményt, leveleket, csomagokat. Akkortájt nem is késtek a küldemények, mivel az előző nap továbbítottak a megfelelő helyre kerültek, s onnan még aznap ki is osztották a címzetteknek.

Budapesten, a Keleti pályaudvaron (engedjék meg, hogy ne kelljen az akkori hivatalos elnevezést használnom), létezett az a posta, melynek feladatát képezte bizonyos különleges feladatokat ellátni. Például eltévedt küldemények átirányítását, kézbesíthetetlen levelek címzettjeinek keresését, stb. Ideérkeztek azok a küldemények, amelyeket Budapestről át kellett irányítani az ország más területére, vagy külföldre. Az érkező postát címzés szerint még azon az éjjelen osztották szét, aztán - a megfelelő pályaudvarról a legkorábban induló vonatszerelvényeken - a szélrózsa minden irányába útjára bocsátották a leveleket, csomagokat, újságokat, hogy reggelre mindenhová megérkezzen a küldemény.
Nem érlelték, nem tologatták napokig vagy hetekig, hanem az én emlékezetem szerint minden postahivatalban mondjuk a ma föladott anyagot az ország területén már a következő munkanapon, kézbesítették.

Amikor mi 1944. őszén Erdélyből menekültünk a front elől, azon a vonat-szerelvényen is volt egy külön postakocsi. Mivel igen zord koraősz köszöntött ránk, a nyitott vagonokban a hideg miatt elfoglaltuk a zártabb postakocsit, ahol meggyőződhettünk a küldeményekről. Én például kétféle újságot választottam fekhelyül: a Függetlenséget és a Vasárnapi újságot (azzal tréfálkoztunk, hogy az a legpuhább). Nos, arról már nem vagyok meggyőződve, hogy ez a szállítmány hogyan érkezett meg a címzettekhez, hiszen a szerelvény majdnem egy hónap alatt tette meg az utat - velünk, a postai szállítmánnyal együtt - a romokban talált Budapestre. De akkor háború volt.
Abban az időben becsülete volt a postásoknak csakúgy, mint a vasutasoknak. Munkájuk rendszeres (ha nem is kiemelkedő) havi fizetéssel, majd nyugdíjjal járó hivatali elfoglaltságnak számított. Olyan embert nem alkalmaztak, aki a kívánalmaknak nem felelt meg. A postai küldemények címzettjét meg kellett keresni, tilos volt csak úgy valahová lerakni a küldeményt. Abban az időben még nem találták ki a postaládákat, mindenkinek személyesen, kézbe adták át az érkező levelet és egyebet; a postás és a területén élők között személyes kapcsolat alakult ki.
A mi családunk sokat levelezett mivel rokonainktól távol laktunk. Sajnos, úgy hozta az élet, hogy igen rövid ideig örülhettünk annak, hogy szeretteink közelében élhessünk, ezért levelezés útján tartottuk velük a kapcsolatot. A 40-es években Marosvásárhely és Nógrád megye egyik kis falujában élő baráti családdal leveleztünk, ami bizony közelebb áll az ezer, mint az ötszáz kilométerhez. A leveleket mégis mindig pontosan, egy-két nap alatt megkaptuk.

A második világháború rombadöntötte az országot, nem kímélve sem a postákat, sem a vasutat. Idő kellett hozzá, amíg normalizálódott a helyzet. Abban az időben nem kellett attól félni, hogy valaki ne találjon magának elfoglaltságot, munkát. Kellettek a szorgos kezek az újjáépítéshez, a fizikai erő, de kellettek a szervezők, tervezők, minden feladathoz.
Amikor megindult a vasút, még sokáig annak segítségével szállították a postai küldeményeket, újságokat. Háború után is kellettek a becsületes postások, vasutasok. Persze, előbb ők is, mint mások, néhány évig az elszabadult infláció miatt éhbérért dolgoztak, majd amikor megszületett a Forint, örömmel dolgoztak, és akkor is átvették korábbi elődeik szokásait, és megbecsülték a munkájukat.
Hol voltak akkor korszerű szállítási- és utazási lehetőségek? Leírom egyik följegyzett utazásomat, amikor nemcsak az emberek, de a postai szállítmány is, nem könnyedén került a vonattól a megjelölt településekig a rendeltetési helyére.

A következő rövid eset már az 50-es évek elején történt.
"Hétvégén, vonattal indultam Balassagyarmatról Szirákra, hogy láthassam kicsi fiamat és szüleimet (ugyanis amíg lakást kaptam, ők nevelték). Nógrádkövesdnél kellett átszállnom vonatról autóbuszra. Na, nem valami kényelmes autóbuszra kell gondolni, hanem - mint akkor neveztük, "fakaruszra" (értsd: ponyvával letakart nyitott teherautó, amelynek platójára körben fapadokat helyeztek ülés céljára. S azok, akik oly szerencsések voltak, hogy eme kemény kényelemben részesülhettek, még nagyon örülhettek. Akiknek nem jutott a padon hely, azok tántoroghattak egész úton egyik ülő embertől - vagy emberről - a másikra, avagy valaki ölébe, - netán a padlóra.
El lehet képzelni, micsoda "kényelmet" jelentett ilyen jármű-alkalmatosságon utazni, akarom mondani, rázkódni, mivel ennek rugózata egyáltalában nem erre a célra lett megkonstruálva, és az akkori utakról nem is tudom, milyen jelzőket lehetne zengedezni, amelyeken a háború okozta óriási gödrök, meg kiálló kövek még fokozták az utazóközönség utazás alatti gyönyörűségét. Egyszóval: majd' kirázta lelkünket Nógrádkövesdtől Szirákig."

Ehhez csupán annyit fűzök, hogy a "kényelmes" padok alatt helyezték el zsákokban, a vonatról szállítandó postai anyagot, amelyeket az érintett települések postahivatalánál út közben le kellett adni.

1972 novemberében nagy változás történt. Az ország területét hat részre osztva, irányítószámokkal látták el a településeket. Ahogyan előszeretettel mondták: a HOLLÓ segített a küldemények irányításában. A posta elérte a "régi szép béke-idők" színvonalát (értsd alatta a háborút megelőző időszakot). Akkor én már hivatalban dolgoztam, rendszeresen küldtük és érkeztek hozzánk a hivatalos levelek, a megyei, minisztériumi hivatalokból, az ország sok városából, ugyanúgy a lakosság privát küldeményei is. Rend és pontosság jellemezte a postások munkáját.
Mindez nemcsak a hivatalos küldeményekre vonatkozott. Szüleimtől, testvéreimtől távol éltem. Akkor még ritkaság számba ment, ha valaki telefonhoz jutott. Én szerencsésnek mondhattam magam, mivel 1952-től telefonnal együtt kaptam lakást. A 102-es első telefonszámunkra most is emlékezem. Viszont szüleimmel csak személyes találkozással vagy levélben tarthattunk kapcsolatot. Minden héten levelet írtam nekik, vagy meglátogattam őket. Soha nem kallódott el levél, megkapták a táviratot is időben. Most kicsit más a helyzet, de erről majd később szólok.
Valahol az irataim között megvannak azok a levelek, amelyeket, az 1956-os események közben kaptam szüleimtől és testvéreimtől. Még az akkori zűrös helyzetben is, tették dolgukat a postások.
Parádon 1968 évben, egészségügyi okokból gyógyüdülőbe kaptam beutalót. Egy véletlen találkozás összehozott valakivel. Ő is távol lakott (ez az én formám). Vele is levelezés útján tartottuk a kapcsolatot. Akkor még ki sem találták a "szabad-szombatot!" Általában pénteken adtunk fel egymásnak levelet, amely szombaton postabontáskor az íróasztalunkon volt, pedig Szeged Balassagyarmattól igencsak távol esik, de a postások éjszaka dolgoztak, hajnalban továbbították vasúton - és akkor már kis zöld postásbuszokon - a küldeményeket, hogy a forró hangú leveleknek a hét végi pihenőnapon örülhessenek a szerelmesek. Persze a MÁV külön telefonja is gyakran szikrázott a forró szavaktól abban az időben, mert nehéz volt kivárni egy-egy személyes találkozást.

Mai helyzet: Jelenleg a postákat - hasonlóan más hivatalokhoz - korszerű számítógépekkel, és egyéb modern technikával látták el. És mégis, mi lehet az oka, hogy ennek ellenére, a felszereltséghez viszonyítva, nem tudják ellátni feladataikat a lakosság megelégedésére? Mi történt a Magyar Postával? Erre nem tudnék most pontos választ adni. Pedig én nemcsak csodálom a modern gépcsodákat, hiszen korom ellenére használom a számítógépet is.
A tárgyra térve: BUDAÖRSÖN felállították, berendezték, ellátták minden csodamasinával az Országos Logisztikai Központot (OLK), amely úgy működik, hogy az ország egész területéről (persze külföldről is) oda szállítják a különféle postai küldeményeket, e célra rendeltetett korszerű postai járművekkel. Ide értendők a különféle levelek, levél-küldemények, csomagok és a pénzküldemények dokumentumai - erre a célra rendszeresített, különleges, zárható, biztonsági dobozokban - a szállítólevelek, mivel a pénzt nem természetes állapotában, mint korábban, hanem átutalással juttatják el a címzettnek. (Valaki, aki ott dolgozik, megsúgta nekem: annyira "biztonságos", hogy esetenként a bezárt doboz ajtaja kiesik!) Ne legyünk ennyire szigorúak, hiszen nem pénzről, értéktárgyról van szó, csupán a szállítólevelekről, mi történhet, ha egyik-másik elkallódik? Legfeljebb keresi majd valaki, a feladó vagy a címzettje, de meglehet, hogy egy agyafúrt egyén is tudna vele valamit kezdeni. Ki tudja? Sosem lehet tudni.
Megérkeznek a szélrózsa minden irányából a szállítmányok. Készen állnak a postás-alkalmazottak a fogadására. Kezdődik a munka a hatalmas, korszerűen fölszerelt épületben. A leveleket dobozokból ömlesztve zúdítják be az e célra rendszeresített válogatóba, amely tulajdonképpen egy számítógép, amely minden egyes levelet lefényképez, onnan a levelek irányítószám szerint szétválogatva külön-külön tárolóba jutnak. Némelyiket kidobja a gép (úgy becézik, hogy) a "szemétkosárba". Nyilván ezeknél a leveleknél a címzés vagy az irányítószám hibás lehet. Kissé szabadkozott a nyilatkozó, de olyan érzésem támadt, mikor erről esett szó, hogy ezekkel tovább nem foglalkoznak, pedig engem éppen ez érdekelt volna.

Talán nem érdekel senkit, hogy mi van bennünk? Mindegy, milyen fontos örömhír vagy kellemetlen családi eseményről van benne szó, ki bánja? Ja, ott a Mobil-telefon (ami még nincs mindenkinek)! Ezért sokan még csak a hagyományos módon tudják, vagy szeretnék közölni ismerőseikkel, barátaikkal, rokonaikkal a gondolataikat. S azok a küldemények ott hevernek, ki tudja meddig, lehet hogy örökre elkallódnak...
A csomagokkal hasonlóan bánnak, természetesen terjedelmük szerint hatalmas gép olvassa le és jegyzi fel a ráírt adatokat, és irányítószám szerint onnan továbbítják a címzetteknek, szintén a korszerű postai autókkal.
A hiba ott kezdődik, ill. folytatódik, hogy a kitalált rendszer mégsem működik kellőképpen, a munkát nem győzik az alkalmazottak gépesítve sem, ezért a sok küldemény rendszeresen fölhalmozódik. Ilyenkor külső munkaerőt (főleg diákokat) vonnak be. Vannak, akik rendszeresen vállalják kis fizetségért a feladatot. Két műszakba osztják be a jelentkezőket, reggel 7-19-ig és 19-7-ig dolgoznak, vállalva az éjszakázást is. Budapest határában egy postai autóbusz várja a jelentkezőket, az viszi a központba, majd a munkaidő leteltével ugyanúgy oda visszahozza őket. Szigorúan ellenőrzik munkájukat, aki lazsál, kirakják az épületből, és várhatja, amíg műszak végén visszaviszik a busszal Budapest határába. (De érthetetlen ilyen esetben, miért nem alkalmaznak megfelelő számú munkaerőt, amikor az országban amúgy is nagyon sok, erre alkalmas állandó embert állíthatnának munkába?)

A hibák keresésénél nem arról van szó, hogy sajnálnám a fiataloktól, akik azért az alacsony bérért válogatják és fulladoznak a töméntelen anyagban! De jó lenne keresni az okát, hogy mostanában miért késnek a küldemények, miért tűnik el annyi fontos irat, amit ilyen úton bocsátanak útjára...
A torlódások miatt, vagy kellő szervezettség hiányában történhetnek olyan esetek, hogy egy-egy levél nemhogy másnap, de gyakran egy hét múlva érkezik meg valahová (pl. 45 km távolságra), amikor már a benne foglaltak idejét múlták, de sorolni lehetne a hibákat, ki tudja, meddig.
Csak egy-két konkrét esetre térek ki, ami biztosan megtörtént. Ha a kézbesítő postás nem találta meg a küldemény címzettjét, korábban nem hagyhatta csak úgy ott valahol. Mostanság ugyanis szokás postaszekrények tetejére, vagy mellé lerakni leveleket, hogy az illető, - ha netán véletlenül arra sétál (mert már nem ott lakik, vagy ki tudja?) elviszi, ő vagy másvalaki, - ha nem, hát kit érdekel tovább? Gyakran hetekig látható a postaszekrények tetején otthagyott kézbesítetlen levél.
Össze lehet hasonlítani a régi, elavult rendszerrel a korszerű ellátást, de az eredményt is úgy kellene értékelni. Én hibaszázalékot nem tudnék mondani, de megélt tapasztalatokat annál inkább. Most, ilyen korszerű fölszereltséggel, sokkal gyorsabban, és hibátlanabbul kellene működnie a postának!

Nemrég' történt, velem. Nagyon fontos és sürgős esetben táviratot kellett föladnom egy ismerősömnek, mert az ismert telefonján nem jelentkezett, s a belföldi tudakozó sem tudott segíteni. Telefonba mondtam a távirat szövegét, kérve a sürgős kézbesítését. 2700 Ft befizetési díjat jeleztek ellenértékként!
Arra kértem az illetőt, azonnal hívjon vissza telefonon, amint megkapja a táviratot. Teltek a napok, jött a hétvége. Hallgat a telefon, nem kapok választ. Fölhívom a távírdát, kézbesítették-e a táviratomat? Azt a választ kaptam, hogy ma (ez már a következő hét első délutánja volt) fogják továbbítani, mert a lakáscíme is megváltozott, ami újabb költséget jelent (mármint nekem) az előbb említett összeget megduplázzák!
Válaszom: Köszönöm, de nem kérem, mert az ügy aktualitását vesztette. Komoly vita alakult ki közöttünk, azt reklamáltam, miért csak napok múlva közlik ezt velem? Erősködtek, hogy nekem számlázni fogják (dupla számlázást a semmiért!), mire én azt mondtam, ha ezt megteszik, olyan botrányt csapok, hogy nem fogják megköszönni. Szabályzat ide, szabályzat oda, nem merték mégsem újból leszámlázni.
Mindazt, amit most leírtam, azzal óhajtom befejezni, hogy természetesen nemcsak korábban, most is dolgoznak becsületes postások, akik lelkiismeretesen végzik feladataikat. Nem rájuk vonatkozik a kritika. Az viszont biztos, hogy a csodálatos modern technika mellett a szolgáltatás nem javult, hanem inkább romlott. Itt, a városunkban is az 5+2 ablak közül gyakran 2-3, sőt időnkint csak 1-2 tart nyitva, s az emberek télen a hosszú fűtött helyiségben az ajtóig sorban állva, télikabátban, izzadva várakoznak, áldva a mai posta szervezetlenségét.
Már csak egy kérdésem van: Mi történt a jó hírű Magyar Postával?

*





Az anyagot kérésre állítottam össze, megjelent: a LYRA Irodalmi Antológia (Pápa) 2005. júniusi számában.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2010-02-27 22:43:26

válasz Pecás (2009-12-13 06:46:57) üzenetére
Amit írtál, az teljesen igaz, s én is egyetértk Veled. Mindenképpen és mindenhol az illetékes vezetőség dolga megszervezni a munkához szükséges feltételeket, s a tisztességes munkát elvárni és megkövetelni a beosztottaktól.
Köszönöm a látogatást.
Üdvözlettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-07-31
Összes értékelés:
193
Időpont: 2009-12-13 06:46:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sajnos a régi, jóhírű posta egyelőre,,szünetel" és erről nem a tisztességes, becsületes postai alkalmazottak tehetnek, hanem a ,,kissé hiányos" és igen sok esetben nem megfelelő szervezés!
Pecás
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-11-17 22:46:43

válasz Lyza (2009-11-16 06:07:30) üzenetére
Kedves Lyz!
Ne fessük ördögöt a falra, hogy majd az e-meilezéssel is az történik, mint a postai küldeményekkel. Már én is áttértem erre, alig küldök levelet postán. De ugyanaz a helyzet a csomagokkal is. Most is van egy visszaküldendő csomag, amivel nem tudok mit kezdeni.
Náluk valóban nem segített a modern technika.
Köszönöm, hogy a hosszú anyagomat olvastad. Úgy jutott eszembe, hogy valakinek a rövidebb kritikáját olvastam postai küldeményekkel kapcsolatban. Akkor határoztam el, hogy föltegyem a jóval korábbi írásomat.
Szeretettel ölellek: Kata
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2009-11-16 06:07:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Érdeklődve olvastam írásod!
Bizony sajnos, nagyon is igazad van...A pénzt elveszik, de a kézbesítés vagy meg sem történik, vagy két hét után...
A borravalót persze minden kis fillérből elvárja a postás...képes felváltani a kerek összeget, hogy tudjak adni neki, legalább nincs kifogás, hogy nincs apróm...Ezt én is undorítónak tartom...Már akinek lehet, annak e-mailt írok, azt rögtön megkapja...még!...Bár lehet ez is változik, mint a Posta!:):):)
Gratulálok írásodhoz!
Szeretettel ölellek: Lyza
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-11-07 15:17:15

válasz Müszélia (2009-11-07 09:59:07) üzenetére
Teljesen egyetértek, amivel megtoldottad a gondolataimat. De bárki is hogyan várhaja el a borravalót ilyen világban, hiszen mindenki nehezebben él mostanában. Máshol sem dobálják a pénzt az alkalmazottak zsebébe. Egyébként is nagyon undorodom a borravaló-szokástól. Aljasnak tartom, aki elfogadja.
Köszönöm a látogatásodat és az értékelést.
Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
916
Időpont: 2009-11-07 09:59:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata,
bizony nálunk is csak szétdobálják azok leveleit, akik már régen elköltöztek, vagy sosem laktak itt. Azért elvárják a borravalót. Nem mondom, hogy sok a fizetésük, de lehetnének gondosabbak is.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-11-06 16:54:32

válasz Müszélia (2009-11-06 16:28:38) üzenetére
Kedves Müszélia! Jó kérdést tettél föl a végén. Még jót nevettem is rajta. Igazad van, miért éppen az lenne tökéletes ebben a tökéletlen világban... Azért kevesebb hibaponttal is dolgozhatnának, azt el kell ismerni. Mert nálunk is minden postai anyagot kiraknak csak úgy, a levélszekrényekre. Azt nem volna szabad megtenni. S azt nem ismerem el, hogy inden munkanélküli hibás elméjű lenne. Annyian vannak, hogy lehetne belőlük válogatni.
Nos, mi nem tudunk a hibákon javítani sem ott, sem máshol, esetleg mindenki csak a maga helyén, még az is jóra vezetne.
Köszönöm, hogy a hosszú anyagot elolvastad, és véleményt mondtál róla.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
916
Időpont: 2009-11-06 16:28:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata, nekem nagyon tetszik a stílusod, a postával sok baj van, de. Az 50-es évek végén csak 2 milliárd ember élt a földön, most 8. Akkor tényleg főleg a rokonok és barátok leveleztek, most irdatlan mennyiségű a hivatalos levelezés. Külfölddel gyakorlatilag nem volt privát kapcsolat. Azóta mindenki levelez a "külfölddel." A posta feladatai megsokszorozódtak, nem bírnak velük. Hogy miért nem vesznek fel több embert? Éppen ma beszélgettem valakivel, panaszkodott, hogy régóta nincs munkája, pedig bármit elvállalna. De mindezt olyan szóáradatban és zaklatottan adta elő, hogy arra kellett gyanakodnom, valami nagyon nincs rendben nála, ezért nem veszik fel sehova. Szóval, munkanélküli sok van, de nem mindenki alkalmas arra, hogy felelősséget vállaljon, pénzt kezeljen, stb. Miért éppen a posta lenne tökéletes?
Szeretettel. Müszélia
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-11-06 16:27:12

válasz Arthemis (2009-11-06 15:57:01) üzenetére
Pontosan úgy van, ahogyan kiegészítetted az amúgy is hosszó anyagomat. Valóban lehetne még tovább bővíteni különféle tapasztalatokkal. Nálunk is mindig fenn díszelegnek a levelek a postaládákon, olyanoké is, akik már rég' elköltöztek, s hiába jelentették be az új címüket. Több ismerősömnek én telefonálok mindig, hogy még ide jött a levele.
De nem lehet kizárni a postát. Én is Inteneten intézek mindent, amit lehet, de mindent itt sem tudok elintézni. Koábban valóban sokkal pontosabban dolgozott a posta, mint most, amikor a gépek már megkönnyítik a munkát. Akkor, amikor sok embernek nincs munkája, biztosan sokan közülük vállalnák a postán is a feladatokat, de nem alkalmaznak megfelelő lészámot, ezért mindaz a munka minőségének rovására megy.
Közönöm, hogy érdeklődtél az írásom után.
Üdvözöllek: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-11-06 15:57:01

Sajnos a rossz tapasztalatokat estig lehetne sorolni.:( Nekem is kallódtak már el leveleim, és több a rossz tapasztalatom mint a jó. Én amennyire csak lehet, kizárom a postát az életemből, de teljesen nem lehet...
Ráadásul sok kézbesítő is agyalágyult...rajta volt a levelemen (nekem küldték) a pontos cím, emelet és ajtó is, a nevem is ki van téve a postaládára, valamelyik fafej meg mindezek ellenére rátette a postaládák tetejére a levelet. Szerencse hogy az egyik szomszéd észrevette és szólt. Az a gyanúm hogy nem is kereste hogy hova kellett volna tennie.
A diákoknak kevesebbet kell fizetni mint az állandó munkaerőnek...sajnos mindenütt ez van...hogyan lehet valakivel minél több munát elvégeztetni minél kevesebb pénzért...

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őszbe fordul című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Őszbe fordul című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A tojásvonat címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szent Péter előtt címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)