Megvívtuk a harcot, kihívtuk a sorsot.
De nem lehet csak egy, ki majd élve elmegy!
Ám kardélre hányva, keserű magányba,
Lett célom a pokol! Ott nem vagyok túl jól!

A kénes gőz megfojt, az üstöm már felforrt,
Égeti a bőröm a gáz, meglakol ki nem vigyáz!
Kínoznak, megtörnek, szinte már megfőznek.
Gonoszság mindenütt, nem marad el sikerük.

Megtörtek, befogtak, küzdöttem de lefogtak!
Bűn és kín és fájdalom! Legyőzőtt a bánatom!
Nem láthatom a napot, a reményem elhagyott!
Feladtam a harcomat, szenny borítja arcomat.

Itt a sátán az úr! Vasvillája belém szúr!
Belém égett a jele, a gonoszság összes vele.
A pokol lett otthonom, áldozatom meghozom:
Lelket gyüjtök, égetek, én végzek majd véletek!

Az ÚR majd ennek örül, itt mindenki megőrül,
Lelke pedig elveszik, az ördögök megeszik.
Magam is ördög lettem, lelkem eltemettem,
Már itt lenn élek én, a pokol egy szigetén!