Alattam egy cabrió robog,
felettem az őszi nap ragyog.
Szívemben egy régi dalt zenél
a bágyatag, októberi szél.

Dalt duruzsol a motor nekem,
átszáguldok hosszú éveken.
Erre jártam harminc éve már,
most rohanok hűlt emlék után!

Arra megyek, száz határon át,
hol meglátom kis talpam nyomát.
Egy pillantás, máris ott leszek,
hol gyermekként lepkét kergetek.

Sárga homok..., mezítláb futok,
hozzád anyám, rám fogsz várni ott!
Régi házunk málló, roskatag,
kacagásunk őrzik vén falak...

Míg tapostam rozsdaszín avart,
reám a szél mennyi port kavart.
Mégis milyen tiszta voltam én,
meg sem fakult szívemben a fény!

Autóm zúg, az utat eszi,
szemeimet sós könnyem lepi.
Áldott korom elrohant tova,
gyorsabban mint cabriók sora.

Rohan kocsim, túl a kanyaron,
emlékeim mögöttem hagyom.
Már csak a szél borzolja hajam,
dúdolok egy kis dalt egymagam.