HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44920

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-11-10

Az egyesület 7.

7. Hajrá csapatbajnokság!


tegejguri szeretet tarokozni es en is nagyon szeretttem
ezirányu közös hajlandosagunk mar rosarioban megmutatkozot estenkent ha mas dolgunk nem akattt kiultunk a szaloda teraszara szemközt a parana fojoval es egy uveg finom roseval nejzi es a radialisan szöke atletaedzo tarsasagaban guri ekopapta a kartyat a zsebebol es nekilatunk

kulonos jatek ez a tarok es furcsa kartyaval jatszak van bene skiz meg huszonegy es pagát ha a skíz elfogja a huszonegyet az nagy palávernek szamít valakit kineveznek polgármesternek es kalapot kel teni a fejére

egyik nap bekukantotam az irodaba valami adminisztrativ ugyet elintezni tegekuri is benn volt epen beszelgetunk anakdotaztunk egy ideig asztan
mar mentem volna tovab bekoszontem a dokihoz az elnok kijot utanam jot az eloszobaba egeszen
oda ki ki
mit szolnal zan egy jo kis tarokpartihoz este nalam kerdzte es csipentet hoza a szemivel felidezhetnenk a rosarioi szep napokat

bene vagyok montam kik lesznek ot

hat a nazi nemes ildiko te meg en igy a kuri vagyis a nagy csapat

okes montam megegyszer es mentem a dolgomra a teniszpajara hogy mekeresem a kenyerem

tegejguri lakasan jotunk oszve nyolc utan elbűvölt az elnok lekbelsöb szentéjébe uralkodo rendetlenség csak a nagy emberek lehetnek ijen rendetlenek en is az vagyok de en kivetelt kepezek en nem vagyok nagyember s mesze nincs anyi szanaszet heverö konyvem othon mint kutinak
utolsonak erkeztem a pjarol egyenesen futozam ki köbanyara mar mindharman engem vartak osztotunk én voltam a nagy büdös huszas es az l.so partiban csinaltam egy remekbeszabot pagátultit az elnokel
jol ment aznap mindketonknek kifosztotttuk szegeny atletaedzot es az unokaocsemet persze csak a szo kepletes ertelmeben mert nem penzre jatszotunk vsak ugy dicsosegre

keveres es osztás kozben beszelgetunk mindenfeléröl szoba került a globalizacio ami elnyomja, kiszipolyozza a nemzeteket es az ujsag ügye en kárdeztem rá vagy tan a szep szöke ildiko---nem inkab én azt hiszem
mi let vegul a cime a magazinak
mi let a cimetegejkuri vidaman felnevetet nos zan zsenialis volt az ötleted zan
eszekszerint el let fogadva?????
tudom ugy kelet volna kerdéznem, hogy elfogadtátok e de gyszer a radioban egy kormánytiszviselö nyalatkozot a költsegvetésröl hogy véleménye szerint el lesz fgadva s etöl kezsdve elöszeretetel alkalmaztam en is ezt a szofosdulatot,,, ami jo egy alomtitkárnak az jo kelll hohy legyen nekem is it--- ahol vagyok a lekalso szinten a béka feneke alat
kuri átsiklot felete nejzi laposan pislogot ram o ö erti a csiziooot o is érti
elfogatuk kis modosításal kacsintot az elnög
nem mirtás let hanem irtás
irtas kerdeztem visza s közben az asztalra dobtam a lapokat én osztotam épen ugyanis epen en osztotam
mi ertelme van enek
jaj zan monta tegejkuri--- te ojan slagfertik vagy máskor, nem kabcsolcs most
nem pironkotam neeeem
hat irtas nezetttt szemköszt velem irtás ami az erdöben a fák kozot tátong ha ara jártak elöte a favagók a fűrészel mi is igy torünk utat magunknak a tarsádlom dzsungelében céljaink elérésére s az irtás szóról az irtes-re asszociál az emeber kapisgalod végre
valoban ismertem el s felvetem a lapomat amiben ismet bene volt a skiz a huszas s negy masik nagy tarok ildiko negy kirajt mondot ezt bisztatasnak vetem s rálicitáltam a volátra,,, mek is csináltuk minta huzat a masik ketö kárára

mi ujasag a pajan zan erdeklodot az elnok--- most ö kevert rodolgóként porgete a lapokat az ujai közöt--- mijen idöpontokban vanak az edzesek
szombat vasarnap jatszom az ikrekel es ildikoval montam szerda hajnalban s pentek hajnalban pedig a nejzivel
szerdan es penteken--- csudalkotott rám--- de hiszen ezekre a napokra nem is fizetunk pájaát
megoldom husztam be a nyakam nem érdekes
de nem oda buda fortyant fel ---zan nem engedhetem zan hogy a zsbedböl rendezd az irtesk pajaját ki fogom fizetni ezeket az edzéseket nejzi a legjob magyar teniszezö belöle vilagbajnokot csinálunk ha törik hq szakad kérj számlát az orrákról s hozd be hozám vz irodába

sima parti volt a következo parti nem volt erdekes am az ez uatani anal inkab osztas utan amikor felvetem a lapomat rogton latam hogy nagy a baj a huszonegyes melet csak harom kis tarokom volt nem túl rozsás a hejzet plane ha mogotem ül a skiz es feni a fogat
három -montam, mármint, hogy harom tarokot szándékozok felveni a talonbol ketö replikazot az elnok mogotem és szemeben moho vágy gyult ahogy odavetet pilantásából erzékelni tutam ildiko paszolt es pszolt nezi is tartom szoltam fenhangon egy licitalt az elnük egynél lejeb már nem mehettem mert ha szólót mondok nem csipek fel egy lapot sem a talonból márpedig szüksegém volt ara a lapra hátha hutzok mégegy tarokot és akor javulnak az eséjeim

taroknak neveztuk a romai szamal elatot kartyakat--- ezekel lehetet ütni ha nem volt szine az embernek

psz montam az elnok licitjere o velvet egy lpot ildiko ketot nejzi szinten ketot es en a sör végén egyet
és kortyoltam is egyet
skartoltunk
hivom a nagyerejü huszast kialtot fel kuri eben a lélektanilag kedvezö pilanatban psz psz pasz ment körbe a licit-- én indultam, kis piket dobtam ki az asztal kozepére azon az alapon hogy ha baj van akkor pikket, ildiko beletete a tizenharmas szamu tarokot tizenhármas kirájt fog ---nebetett fel es ténylég igy tertént hullott keksz kirája
ildiko eltete az ütaést,,, szépen maga eleékotorta es lehivta a huszast nejzi kis tarokot tet bele en szinten nem is volt más a huszonegyesen kivül vsak kis tarokom és guri is kicsi tarokot rakot
jöt a tizenkilences ildikotol előre latam mar a sorsomat ha meg kétszer meghúza beleeseik a huszonegyesem s a sür végén az elnok lecsap majd rá a skizael mint héja az egérre
amit kikalkulaltam be is kovetkezet en letem a polgarmester kalapot tetek a fejemre a kalap gri egyik regi jukas vadaszkalapja volt fulemig beeset
elfogyot a vorosbor ejfel fele türemkedet a percmutato a szemkozti faliorrán
az elnok feheret hozotki a spejzbol kiböntotttuk mekóstoltuk,,, rizling volt savanykas finom

uj osztas kovetkezetttt nejzikeksz kezén pörgöt a kártya
nem e lehetne egy csapatot csinálni--- szoltam tegejkurihoz ---hogy versenyzésilehetöseget adjunk az irtéseknek be lehetne nevezni a csapatot a területi szövetség középfoku bajnokságába hogy a jatekosok versenyrutint szerezenek
lehet zan monta gondolkodás nelkul--- zan te vagy az edzö, zan bármit megvalosithatsz amit jonak tartasz csinálj csapatot ha ugy gondolod es ha van eleg embered
nincs eleg irtes montam de ha beleegyezzzzel beveszek a csapatba ép, nem írástévesztő játékosokat a tanitvanyaimat es akor már elegen leszünk
részemrol nincs alagája jelentete ki az elnok, jo barátokért mindent a felmerulö töbletköltsegeket termeszetesn álom /álom, álomkép/
felvete a kartyajat gusztalta
en is felvetem s utanosztam öt
mit szol majd az elnokseg agajoskodot nejzi akinek ---latam a szemén ---tetszet az otletem
az elnökség nem szamit ---jelentete ki tegejkuri ---az elnökség én vagyok, az elnoksegg tagjai az irodában dolkoznak tőlem kapják a fizetéseeüket ara szavaznak amit én előírok, lasuk csak, három, keksz, te, miért nem jársz te atlétikaedzésre le
nincs igőm guri vedekezet az unokaocsem dolgozom regeltol mikulasig asztán pedig mint te is tudod tolasra jarok teniszezek nem fér bele az idömbe
hétvegén lejárhatnal monta az elnok könyed valvonogatasal hogy bah micsoda semiség az, és skartolt,,, vagyis viszatete az asztalra a fölösleges lapokat
hetvegen tanulok beiratkosztam egy angol nyelvtanfojamra
tanujj élyjszaka nem kel mindig alunnni mert bezápul az ember agya

hajnalig tarokosztunk asztan ok menetk az irodaba hogy kibihenjek magukat en es a szep szoke atletaedzo pedig a pajara dolgozni

nyirkös kodos koratavaszi regel volt s mégis madarat lehetet volna fogatni velem ojan jo kedvem kerekedet

másnap vagy harmadnap tortent nem jut már eszemba mekerestem belá képeit a szekrény-fiókban szétszórtam őket az ebédlő-asztalon és elmerültem kicsit a rosarioi nyari napok emlékében.
Odakinn havas eső esett, hideg-rideg világ bámult be közömbösen az ablakon, de nálam meleg volt a kis szobában, durozsolt a gázláng a a cserébkályhában.
Megnéztem a képeket. Ott volt a klipper égig érő árbócával, Bella egészen közelről vette fel, lentről, a rakpart kockakövéről felfelé fényképezett, s ebből a perspektívából az árbóc-csúcsok túlnyúltak a felhőkön, a romos raktár, a matrózkocsma bejárata a dülöngélő részeggel, s az a kép, amit még a strandon készítettem róla. A lány a felfordított halászladik előtt áll, keze a csípőjén, kicsit homorít, narancssárga bikinije alig fedi nyúlánk testét, rám néz, pajkos fény a szeme villanása, ahogy az exponálás pillanatában rám kacsint. Kiemeltem ezt a képet a többi közül és feltettem a könyvespolcra. Jobbra tőle a Tarzan összes terpeszkedett, balra Rejtő Jenő művei. Elméláztam egy pillanatra. Látom-e még valaha Bellát? Nem valószínű. A kis kjú ugyan röpdös rendesen a kontinensek között, de kevés a valószínűsége, hogy felettesei újra egy budapesti járatra osszák be. És, ha így is történne, mi lenne akkor? Valószínű semmi. Talán felhívna a reptérről: "Itt vagyok édes, nem vagy éhes? Ha ki tudsz jönni, hogy dumcsizzunk egy kicsit, eszünk valamit, én fél háromkor rapülök tovább."
Valami fájt belül, azon a helyen, ahol elvileg a szívemnek kellett lennie. Hasra feküdtem a szőnyegen és csináltam ötven fekvőtámaszt. Javított a dolgon, az éles fájdalom megszűnt, ellenben nagy kő maradt a helyén, ami feszítette belülről a mellkasomat.

17-e idusán /ez így leírva egy oltári nagy marhaság/ beballagtam a Területi Tenisz Szövetségbe a Váci utcába. Sábadt fénnyel sütött a nap, amikor a kovácsolt-vas kapuhoz értem. Minden olyan ködszerű volt, a házak, az emberek. Felszaladtam a harmadikra Réthy Miskához a főtitkárhoz. Megörült nekem, jól meglapogatott.
-Hogy vagyunk vén gennyláda, hogy vagyunk? Giringyelünk még, giringyelünk?
-Itten lehet é csapatot benevezni a bajnokságba, -kérdeztem tőle, miután túljutottunk régi kalandjaink felevenítésén.
-Itten kérlek, parancsolj, állok rendelkezésedre!
-Feltételek?
-Háromezer a csapat nevezés, és játékosonként ezeröt az egyéni játékengedély.
-Kafa. Kifizetem.
-Te egy magyar úr vagy! Kik a játékosaid?
-Az írtések és a saját, privát tanítványaim.
-Kik azok az írtések?
-Írástévesztők. Ez egy fogyaték. Olyan, mint ha púpos lennél, nem, nem olyan, az írástévesztés frankón egy intelligens betegség, tudod magadba, az elmédbe, hogy például a "folyót" ly-al kellene leírnod, nekiveselkedsz, de nem sikerül, mert beindulnak az agyi folyamatok, s a jobb féltekéből, nem, a balból, elindul a parancs ikon és te, akaratod ellenére leírod pontos j-vel.
-Ne mondd, öregem!
-De mondom, mert így van.
-S hogy kerülsz te közéjük? Csak nem?
-Nem. Én még normális vagyok e tekintetben, azt hiszem. Ellenben az unokaöcsém.
-Géza? Ó szegény.
-Nem kell sajnálnod. Pár hete jöttünk meg Argentínából. Én vagyok az írtések edzője. Naz bronzérmes lett Rosarioban
-Naz?
-Igen, a többiek aggatták rá ezt a nevet. Keksznek is szólítják, mikor, hogy. Én meg Zan vagyok.
-Zan? -A Szövetség főtitkára akkorát nevetett, hogy az aranyhalak ijedten bújtak az aljnövényzet tarka virágai mögé. -Illik rád. Pont ilyen lüke alaknak való név.

Ugyanezen a héten történt pénteken, megjött Néjzi elveszett csomagja is! Délben hozta ki a reptéri küldönc, mindketten otthon voltunk, ebédeltünk éppen. Kolbászos bableves volt aznap a menázsi, és lekváros palacsinta, a szomszédasszony adta be, amikor a reggeli edzésről hazaértünk, szívén viselte a sorsunkat. Abbahagytuk a bablevest, kibontottuk a papírdobozt. Én már sejtettem, mi lesz benne.
-Ezek a te elveszett cuccaid, megládd! -kurjantottam oda Nejzinek, aki terpeszállásban állt fölöttem, figyelve, hogyan forgatom az ollót.
-Ne mán, hogy! -szisszent fel.
-Akarsz fogadni?
-Nem fogadok veled, vén Gennyláda!

Felpattant a fedél, s alatta ott virult Nézi kék-sárga sporttáskája. Kicipzároztam, beletúrtam. Minden benne volt, trikók, gatyák, törülközők, a két teniszütő. A szappantartó tetejéről keskeny cédula pergett le a lábam elé.

"Warning" -igy kezdődött az írás, ami rajta volt.

Az Egyesült Államok Nemzetvédelmi Hivatalának tájékoztatását tartottam a kezemben. Értesítettek, hogy a nemzetvédelmi törvény értelmében, a nemzetközi terrorizmus elleni harc jegyében, a táskát és annak tartalmát jogosultak átvizsgálni.
Ebéd után leültem az íróasztalhoz, és válaszlevelet kezdtem fogalmazni. Megírtam nekik, hogy szívesen visszaküldöm a táskát és az összes cuccot, egy alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatra. Hátha rosszul nézték meg, s az egyik teniszütő nyelébe bele van építve egy plasztikbomba. Borítékba tettem és leragasztottam.
-Megyek a postára, -közöltem Nézikeksszel.
-Dehogy mész, Gennyláda! -mérgesedett meg.
Kikapta a kezemből a levelet, összegyűrte, beszaladt vele a vécébe és lehúzta.
-Ne játszd az eszedet, mert megjárod egyszer.

Formálódott a csapat. Volt egy régi játékosom, Tárnoki Szecsőnek hívták tíz éve edzett nálam, ragyogóan jó gyerek volt, őt és a Kekszet neveztem a csapat élére, Fenyő Pistát harmadiknak, negyedik helyen Szerémi Tódor fog játszani, ez az örökmozgó könyvtáros, ötödiken Veér Béla bácsi, egy régi sporttárs, még nálam is öregebb, s hatodik helyen az ikrek, az egyik a kettő közül, amelyik férfi. Tartalékokat is neveztem az új tanítványokból, s azt fontolgattam, hogy, bár az ikreket jelöltem hatodiknak, valójában nem ő szerepel majd ezen a poszton, hanem valamelyik fiatal, az újak közül. De, így, hogy őt is neveztem, jobb lett az optikája a dolognak, elvégre így két irtés van a csapatban, s a kettő, több mint az egy.

Bevittem a háromezer forintról szóló számlát az Egyesületbe. Tárcámban volt a másik is, a csapattagok egyéni játékengedélyének díjai, ez tizenötezerre rúgott. Odaadtam mindkét számlát Arra Billinek.
-Mik ezek, Zan? -pillantott fel a számítógép klaviatúrájáról.
Megnézte a számlákat.
-Figyelj, ezeket nem tudom kifizetni.
-De Tégely Rudi azt mondta...
-Hiába mondta. Nincs egy fillérünk se.

Sután álltam a titkár íróasztala előtt. Érzékenyen érintett a dolog, tizennyolcezer forintom bánja, ha nem fizetik ki. Most jött meg a telefonszámla, s a közös költséget is nyögnöm kell még.

-Rudi bent van?
-Nincs.
-Föl tudjuk hívni?
-Fölhívhatjuk, de akkor se lesz pénz.
-Légy szíves.

Arra Billie a telefonkészülék után nyúlt, közelebb húzta és feltárcsázta az elnököt. A készülék hangos volt, jól hallottam a beszélgetést.

-Tessék, Tégely, -mondta az elnök hangja.
-Én vagyok, -szólt bele a titkár. -Figyelj Rudi, Zan most hozott be két számlát.
-Tudok róla, fizesd ki.
-De, Rudi! Nem voltam még a héten a bankban.
-Fizesd akkor ki a házipénztárból, a tartalék pénzből.
-És, ha jön a villanyszámlás?
-Majd vár a villanyszámlás.

Sercegett a készülék, az elnök mondott még valamit, ezt nem értettem. Aztán újra tisztán csendült a hangja.

-Le kell tennem, kezdődik az államtitkári értekezlet. Itt van Jámbor Zsiga is...Lobbizunk a második félévi pénzekért.

Billie megszakította. Figyelmes szemekkel méregetett pár pillanatig, majd azt mondta: "figyelj, Zan, odaadom most a biztonsági tartalékból a zsetont, de legközelebb ilyen esetben először nekem szólj. Én tudom, mire van pénz, és mire nincs."
-Oké, Billie. És, köszönöm, Billie.
-Szivesen Zan, De tényleg. Nagyon, nagyon szívesen.

Dok dokitól megtudtam egyet, s mást erről az írástévesztésről. A "Lehel-kürtjéhez" címzett kiskocsmában söröztünk az egyik nap, kora délután. Véletlenül akadtunk össze az Eltexnél, dumcsizni kezdünk, aztán a doktor rámutatott a kocsmaajtóra: "menjünk be oda, he mert hideg van az utcán ácsorogni." Nagy szél fújt aznap, nem is volt más, csak ez a fújás, ami mindent felkavart és mindent elhordott.
Kortyolt a sörből, megtörölte a szája szélét. Maga elé kotort egy papírszalvétát, tollat tett le mellé a sörhabtól, s hamutól koszfoltos terítőre.
-Írd le ide Zan a következőket: "a folyók a hegyekből indulnak el és a tengerek felé futván, áttörik a síkságok kapuit"
Megfogtam a tollat és leírtam, ahogy kérte: "a folyók a hegyekből indulnak és a tengerek felé futván áttörik a síkságok kapuit"
Elvette, megnézte.
-Te még normális vagy Zan.
-Hogy, hogy még? -lepődtem meg. -Csak nem akarod azt mondani, hogy...
-Sajnos igen.
-Lökjed, doki, ne kímélj. Mi ez? Valami vírus? Én is elkaphatom?
-Nem, nem vírus, -csóválta meg biliárdgolyó-szerű fejét. -Az, az igazság, hogy nem tudjuk, hogyan terjed. Az infekció, mint lehetőség teljes mértékben ki van zárva, más meg, találgatás lenne. Folynak kutatások az agyhullámok interferenciájával kapcsolatosan, vannak is teóriák, de egyelőre tudománytalan ilyesmivel összefüggésbe hozni.
-Várjál, doki, itt valami nem stimmel!
Ittam én is a sörömből, izgalmamban a fél korsóval lehúztam.
-Mi az, hogy terjed? Miről csacsogsz itt?
Szomorúan csavargatta bágyadt fejét.
-Zan, a statisztikák azt igazolják, hogy az írástévesztők közelében élők közül sokkal többen, szignifikánsan többen kapják meg ezt a betegséget, mint az elszigetelt populációkban.
-Ez komoly? -Most már a maradékot is magamba öntöttem. -Ne idegelj doki!
-Sajnos így van.
-Ezek szerint komoly esélye van annak, hogy én is írástévesztő leszek?
-Nem tagadhatom el.

Hallgattam. Jött a pincér, rendeltem még egy kört. A söntéspulton csörömpöltek a poharak, ahogy a csapos arrébb taszította őket. Cigaretta füst gomolygott a szűk kis helyiségben. Tompán zúgott fülemben a kinti forgalom lármája, villamos csilingelt a síneken, autók brummogása hallatszott be.

Újra a doki beszélt.
-Nem is lenne ezzel semmi probléma, Zan, a betegséggel együtt lehet élni. A fő gond nem az, amit Rudi a népünnepélyeken emleget. Nem a kirekesztettség és a társadalmi szolidaritás hiánya az, ami miatt beszélni kell erről a dologról. Van itt még valami, Zan! Az írástévesztés halálos betegség!

A fiú kihozta a korsókat. Odaütöttem az enyémet a dokiéhoz. Jól felültetett a vén lókötő. Hát nem minden betegség halálos? Végül, az életbe halunk bele mindannyian, nem a betegségekbe. Az élet ellen, pedig nincs orvosság.

-Nem viccelek Zan.
-Tessék?!
-Zan, a külföldi szakirodalom beszámol olyan esetekről, amikor az agyi folyamatok, azokról beszélek, amelyek először az írástévesztésben jelentkeznek, mint tünet-együttesben, továbbfejlődnek, megbénítják a vázizomzat izomcsoportjait, aztán a vegetatív idegrendszert és a sima-izomzatot, a szervezet működésének összhangja felbomlik, elsorvadsz kívül-belül és beáll a halál.

Nagyon bután nézhettem a doktorra, mert elnevette magát.

-Azt azért nem állítom, hogy máris életveszélyben vagy. A statisztikai adatok szerint ez eddig a vizsgált esetek 8,73 százalékban következett be.
-Megnyugtató.
-Azért mondtam el, hogy tudjál róla.
-Kösz. Lelkesítően rendes vagy. Van valami gyógymód?
-Van. Az egészséges életmód. A sok sport. És van egy gép is, pontosan nem egy, hanem tizenkettő került be eddig az országba. Lényegében egy különleges oszcilloszkóp. Kibocsátott hullámai ideig-óráig kedvező irányba hatnak.
-Hogyan hatnak?
-Jaj Zan, ezt most nem fogom elmagyarázni neked. A felét sem értenéd. Csak azért mondtam el, hogy tudjál róla. Beszéljünk most már másról. Beszéljünk a nőkről. Mi van Bélával? Vagy már Nemes Ildikóval kavarsz?

Így tudtam meg az igazságot, amit eddig Tégely Rudiék elhallgattak előlem. És ettől kezdve még jobban aggódtam Néjziért. Magamat nem féltettem, én még nem voltam írástévesztő. Bár a beadványokban és jelentésekben, amit az Irodában kértek, magától eredő természetességgel írtam már az ly-t pontos jének.


A március úgy elröbpent, hogy szinte észre sem vettem. Április első hetében Klebecsék lebontoták a sátrakat a Sírkövesek utcájaban. Volt egy hét áram-szünet, amig a kinti pályákat meg nem csinálják, szünetel a tenisz. Maradek kis félrerakott pénzemen felmentünk Néjzivel az Alacsony-Tátrába sízni. Demanovszka Dolinán szálltunk meg a Tóth Daninál, ahogy más években is, innen jártunk fel Jasnára és a Tri Domkihoz. Sok hó esett március utolsó hetében, remek lejtőkön csúszkáltunk napközben, esténként végig ettük az étlapot a Tri Studnickiban. Agneská már szaladt is a knédlivel és a madzsarszka gulassal, ha meglátott minket, és folyt a sör, mármint belénk, vég nélkül....
Három nap alatt azt is elfelejtettem, hogy a füstös, büdös Kispest létezik!
De sajnos minden jónak vége szakad egyszer, s ahogy a határ felé utaztunk péntek délután a napsütötte autópályán, az elmúlt napokban felgyülemlett izomláz kéjes, zsibongó érzéssel csiklandozta combjainkat, és duruzsolt a Trabant motorja, arról fecserésztünk Néjzivel, mi lesz a csapat sorsa a bajnokságban? Tud-e nyerni ez a sebtében összekapott társaság az erős középmezőnyben, ahol a játékosok jó része egykori profi?
Míg az esélyeket latolgattuk, átfutottunk Banska Bystrica külvárosán, a patak mellett eldöngetve rátértünk a Zólyom felé vezető autópályára és tovább csócsáltuk az eszméket. Krupináig semmire sem jutottunk, aztán, Dudince kénes fürdőjének bűzétől fellelkesülve az unokaöcsém kijelentette: a csapat győzni fog!
Ennek örömére kibontottunk két finom szlovák sört és a határig elszopogattuk.
A vámosok nem törődtek velünk, unottan intettek, hajtsunk tovább. A határőrök kezet sem akartak fogni, igaz, mi sem szorgalmaztuk kellő eréllyel. A kirándulás mély nyomokat hagyott bennem, éjszaka, alvás közben, jobbra-balra ringott velem az ágy még vagy két hétig.

Iszonyatos hajtás következett a hónap hátralévő részében. Reggeltől estig folytak az edzések, de az óráim, mint ahogy erről már beszámoltam szét voltak szórva 7 óra és 19 óra között. Pihenésképpen a jelentéseken dolgoztam, le kellett adnom az Irodába a nyári félév edzéstervét, személyekre lebontva, az Értékelő Jelentést a játékosokról, ki mikor jár edzésre, mennyit hiányzik, milyen a hozzáállása, hogy terhelhető, és miként fejlődik dekádonként?
Emellett rám hárult az Egyesület Teniszbajnokságának, s a Válogató Versenyek megrendezésének papírmunkája, el kellett készítenem a versenykiírást és az értesítőt a tagegyesületek számára.

-Ó Istenem, -sopánkodtam magamban bőszen verve a számítógép klaviatúrájának billentyűzetét, -találj ki egy hivatalt, ültess oda embereket, s ezek kreálnak maguknak munkát, ha kell, ha nem.

Egyik nap felhívott a titkár: elnökségi ülés lesz csütörtökön délután kettő és négy között, nagy horderejű kérdésekről lesz szó, feltétlenül elvárnak.

-Edzést kell tartanom ebben az időben, nem tudok menni Billie, pont az írtésekkel játszom, az ikrekkel, s Nemes Ildikóval.
-Olyan, nincs. Hívd fel őket, s mond meg nekik, ma szabad edzés van, játszanak egymással.
-Nem tudnak egymással játszani, Billie, velem is alig tudnak.
-Nem érdekes Zan. Ki fogják bírni. Jönnöd kell és punktum.
-Okés, -adtam meg magam. Ott leszek akkor. És, köszönöm, Billie.
-Figyelj, -mondta a titkár. Szívesen, de tényleg.

Elmentem az értekezletre. Végül is kíváncsi is voltam, mi lehet az a lélegzet elállítóan izgalmas ügy, ami miatt elrángatnak az edzésemről. Nem kellett sokáig izgulnom, az első öt percben megtudtam. Az elnökségi ülés percre pontosan kettőkor kezdődött. Tégely Rudi üdvözölte az elnökség és a küldöttgyűlés tagjait és a megjelent edzőket, aztán átadta a szót a team-managernek.
Delwnte Qjuwitt felállt a hosszú asztal mögött, arca komoly volt, és sápadt, kezében papírlapot szorongatott.

"Tisztelt Tagtársaim! Ez az irat, amit a kezemben tartok, egy rendkívül fontos határozati javaslat tervezet leírását tartalmazza. Felolvasom, s azt követően kérlek benneteket, szavazzatok, elfogadjátok-e?"
Felkapta a szemüvegét az asztalról, orrára illesztette, s olvasni kezdett:

"A Magyar Írástévesztők Szövetsége az edzésmunka ellenőrzésére és a versenyeken való kötelező részvétel kontrolálására a második negyedévtől digitális személyi kártya bevezetését tartja indokoltnak. A kártya úgy működik majd, mint egy síbérlet. A pályák bejáratánál elhelyezett készülékeknél lehet a részvételt regisztrálni, a versenyző adatai, ki, mikor, hol, milyen eseményen vett részt, bekerülnek a központi számítógépes nyilvántartásba, és a rendszer automatikusan letiltja a részvételt a hazai bajnokság versenyein, azoknál, akik három alkalommal hiányoztak az edzésről, illetve, a válogató-versenyen való részvételt, ha a sportoló két egymást követő alkalommal nem regisztráltatja magát a bajnoki fordulóban. Igen, elfogadom a rendszer bevezetését, nem, nem fogadom el."

A team-manager letette a papírt az asztalra, szemüvegét feltolta a homlokára, fényes, fekete hajkoronája alá.

-Kérem az észrevételeiteket, aztán szavazunk.

Néma csönd volt a helyiségben, csak az üvegpoharak halk zizegését lehetett hallani a teremben, ahogy a forgalom alant eldübörgött. Körülnéztem. Az elhangzottak cölöpöt vertek a fejekbe, az enyém sem volt kivétel. Mi ez a hülyeség? Síbérletet fogunk ezután érvényesíteni, ha bemegyünk a teniszpályára?

Dok doki emelkedett fel. Gondterhelten ráncolta a homlokát. Az elnökhöz fordult egyenesen nekiszegezte a kérdést.

-Hogyan fog ez az egész dolog működni, Rudi?
-Nagyon egyszerűen, -mondta renyhe kis vállvonással Tégely. -Mindenkinek lesz versenyengedélye. Ez egy digitális kártya, már megrendeltük az osztrák cégtől. Olyasmi, valóban, mint egy síbérlet. Nagyon praktikus lesz. Nem lehet majd elsumákolni az edzéseket és a versenyeket. A gép könyörtelenül rögzíti, ki volt ott, s ki nem.
-Ezt végezték eddig az edzők! Nyilvántartották, ki volt ott, s ki nem, s a jelentéseket minden hónapban leadták.
-Igen, de az edzők összejátszottak a versenyzőkkel. A géppel nem lehet majd összejátszani.

A doki megcsóválta csontkemény fejgolyóját.
-Nem túl bürokratikus ez így? Miért van erre szükség?

-Miért?! -Az elnök felemelte a hangját. -Azért, mert rendnek kell lenni. Mert rend nélkül nem működik semmi. Komoly, színvonalas versenysportot nem csinálhatunk fegyelmezetlen, trehány emberekkel. Azok, akik karjukat lengetve legelöl tolonganak, amikor arról van szó, ki fog elrepülni Johanesburgba a következő világbajnokságra, de az ajtó mögött lopakodnak, ha tenni kell valamit, nem kellenek. Nem! Fel lehet ezt fogni, doktor?!

Dok doki visszaült a helyére, két karját megadóan a levegőbe emelte. Nem szólt többé egy árva szót se.

-Van valakinek még kérdése? -A team manager szétnézett az egybegyűlteken.

Ildikó pattant fel, üdén, szőkén, fiatalon, és ifjonti hetykeséggel vetette oda az elnöknek:
-Majd jól seggbe rúgnak a Honvéd pályán, ha egy ilyen készüléket megpróbálok elhelyezni a bejáratban.
-Nem rúgnak seggbe, -mondta az elnök. -A készülék hordozható, belefér egy sporttáskába. Nálad lesz, s aki edzésre jelentkezik, odamegy hozzád és bedugja ott.
-Ott nekem senki ne dugja be! -kiáltott fel fülig vörösen az atlétaedző, és mindenki nevetett, a titkár, a team-manager és az elnök is.

-Akar még valaki hozzászólni?

-Én, igen! -mondta Oláh Pista Miskolcról. Nehézkesen talpra állt, egy lábon egyensúlyozott. -Ellenvéleményt jelentek be. Ellenzem a kártyarendszer bevezetését. Nálunk Miskolcon nem lesz ilyesmi, ezt most megmondom nektek.

Tégely Rudi szembe nézett vele. Arca foltos-pirosan égett a visszafojtott indulattól:

-Nem is viszünk akkor többé egyetlen miskolci versenyzőt sem világversenyre.
-Hát ne vigyetek! -vetette oda Oláh Pista. -A bornyíttságnak is van határa!

Megkereste a mankóját, hóna alá szorította és végig kopogott a termen, el mindenki előtt, el az egész küldöttgyűlés előtt. Az ajtó durranva csapódott be mögötte.

-Szavazzunk, -mondta a titkár, aki lélektanilag felülemelkedett a helyzeten.

-Kézfeltartással szavazzatok, -kiáltotta Delwnte Qjuwitt, -egyetértetek-e a határozati javaslattal. Kezeket a levegőbe. Most!

Felemeltük a kezünket.

-Az edzők ne szavazzanak, -állt fel Arra Billie. -Ismételjük meg a szavazást.

A megismételt szavazáson a küldöttgyűlés egyhangú, kézfeltartásos szavazással úgy döntött, megszavazza a határozati javaslatot, a kártyás rendszer bevezetését. Már kifelé sodródtunk, amikor a kijáratnál Arra Billie és Tégely Rudi mellé kerültem.

-Oláh Pistát meg kell buktatni, -mondta éppen az elnök a titkárnak.

A kicsi-nagy ember visszanézett főnökére. -Én is azt mondom. Még sok bajt keverhet. De hogyan?

-Ne küldj neki több pénzt, -vonta meg a vállát Tégely Rudi. -A saját tagsága fogja megbuktatni. Ide nem kellenek csákmáték. Nem engedem, hogy, amit annyi gonddal felépítettem, kiskirályok lerombolják!


Az első meccsünket a SZINETE ellen vívtuk. Úgy emlékszem arra az összecsapásra, mintha tegnap történt volna. Május harmadik napját írták a naptárak, a Rák jegyében voltunk, a fiúk remek formát mutattak az edzéseken, nyernünk kellett volna. De nem tudtunk nyerni. Hiába harcolt halált megvető bátorsággal Tárnoki Szecső, szoros meccsen kikapott Fekete Jakabtól, mert Fekete Jakab jobb volt nála. A kettes pályán Néjzi úgy kezdett, hogy összemorzsolja ellenfelét, mégis, a szett közepén már az ellenfél vezetett, meg is nyerte azt a szettet, sőt, a másodikat is, elúszott ez a mérkőzés is.
-Fáradt voltam Gennyláda, -szabadkozott a meccs után. -Tudod mennyit lejsztoltam a héten?!
Kikapott Fenyő Pista és Szerémi Tibor, a könyvtáros, hiába futott árkokat a pálya salakjába. 0:4-nél Veér Béla bácsi megnyerte az összecsapást egy nálánál is öregebb régi fószer ellen, aztán pályára lépett az ikrek. Szegény Dénes! Azt se tudta, hová kell állnia! Felment a baloldalra adogatni. Szóltam neki: "Dénes, másik oldal"
Rám nézett, bólogatott. Nyakon kapta az ütőjét és átment az ellenfél oldalára. A fiú, lehetett vagy 15 éves, csak nézte. Nem mert neki szólni. Bementem a pályára, visszakalauzoltam az ikreket a saját térfelére. Megmutattam neki a jobb oldalt.
-Innen szerválj!
-Alulról szerváljak, vagy felülről?
-Szerválj alulról.
-De én felülről szeretnék, Zan!
-Okés, -adtam be a derekam. -Szerválj felülről, Dénes.

Feldobta a labdát, nekiveselkedett. Sikerült úgy pofán vágnia, hogy a kecses játékszer átrepült a kerítés felett. Menni akart utána, hogy visszahozza, de a társak, akik ott álltak a pálya szélén visszatartották.

-Maradj Dénes. Elintézzük. Te csak szerválj.
-Szerváljak? Már szerváltam.
-Nem baj. Adj most egy második adogatást.
-Adjak másodikat?
-Persze.

-Jól van. -Dénes feldobta a másik labdát. Hátrahajolt, ütőjét leengedte a háta mögé. -Nesze, paraszt! Ez is túlrepült a kerítésen.

-Adhatok egy harmadikat is?

A kissrác, az ellenfél, a hálóhoz sétált. Fülig vörös volt, mint a cékla. Ütőjét leengedte. Előre nyújtotta a kezét, kézfogásra.

-Feladom a meccset, -jelentette ki. -Fáj a térdem.

-Ez azt jelenti, hogy nyertem? -nézett ki rám az ikrek.
-Nyertél, Dénes.
-Hurrá, nyertem!!! Tényleg nyertem?

A párosok is elbuktak. 7:2-re győzött a SZINETE. Szomorú mérleg volt ez. De a mérkőzést követő csapat összejövetelen, amit a közeli Zöldfában, sok sör mellett ejtettünk meg, erősen fogadkozott mindenki, ilyen szégyen még egyszer nem esik meg velünk.
De megesett, kikaptunk a következő meccsünkön is. Hiába nyert szinglit a Szecső és a Keksz, s hiába nyerték meg együtt, párban az első párost, ez bizony édeskevés volt. Az ikrek helyén most Nagy Janit játszattam, a Jani egyetemista és úgy fut, hogy az, kész csoda, magasra emelt térdekkel, mint medve a málnásban, -elfogyott a végére, egy nyolcvan éves öregúr ellenében. Az ősz hapi a pálya közepén ácsorgott, a T vonal és az alapvonal között, innen futatta Janit jobbra-balra. Jánosom skerált, ahogy csak a lába bírta, néha el is érte az élesen kihelyezett labdákat, pályára ütni már nem tudta őket.
Majdnem sírt, amikor lejött.

-Genyláda, hogy lehet ez?
-Micsoda, hogy lehet?
-Hát, hogy kikapok a saját öregapámtól...
-Ő tud teniszezni, te meg nem.
-Nem tudok?
-Nézd, tudsz, csak nem annyira. Neked még nincs versenyrutinod.
-Hogyan kellett volna játszanom?
-Ki kellett volna mozgatnod az öregurat. Futtatnod kellett volna.
Mérgesen lecsapta az ütőjét.
-Nem tudtam futtatni, mert ő futtatott engem!
-Látod, Jani, ilyen a tenisz, -mondtam neki, s otthagytam, mert mennem kellett kitölteni a mérkőzésjelentő lapokat.

Május 10-11-re esett a következő forduló. El kellett halasztani. Úgy jött ki az egész dolog, mintha én lettem volna érte a felelős. Arra Billie hívott fel szerdán.
-Zan, ugye nem felejtetted el, Pécsre megyünk a hétvégén.
-Tessék?!
-Pécsre megyünk, halló, Pécsre, mondom, a válogató versenyre.
-Miféle válogató versenyre?
-Jaj Zan. Te is ott voltál az elnökségi ülésen, amikor az éves programot összeállítottuk. Nagyon jól tudod, hogy ez az első válogatóverseny az évben.

Áttettem a kagylót a másik kezembe.

-Halló!
-Halló, -mondta ő is. Halló, halló.
-Nekünk csébénk van.
-Nem számít.
-De a Területi Szövetség...
-Halló. Szarok rá Zan. Muszáj jönnötök. A te hibád, hogy nem értesítetted időben a Területi Szövetséget.
-Figyelj, az ikreket és Nemes Ildikót elengedem, mi meg Néjzivel itt maradunk. Okés így?
-Szó nem lehet róla. Neked azért kell jönnöd, mert te vagy a Szövetség edzője. Néjzinek pedig azért, hogy bekerüljön a válogatott keretbe. Te is tudod, megszavaztad, hogy aki nem vesz részt a válogató versenyeken, nem jelölhető világversenyre.
-Én nem szavaztam meg. Az edzők nem szavazhatnak.
-Nem baj, akkor is így van! Halló. Halló, ott vagy még?

Átfutott a fejemen, hogy mi lenne, ha a csapat Néjzi nélkül állna ki. Végül, vele sem nyertünk eddig. De tudtam: a többiek morognának. Keksz a legjobb játékos a csapatban, jelenléte lelkesíti a többieket. Sóhajtottam.

-Billie, érts meg. Szakmailag semmi értelme, hogy Naz ott legyen ezen a versenyen. Kivel fog játszani? Az ikrekkel? Vagy Ottó bácsival? Miféle felkészülés ez számára?
-Én maximálisan megértelek Zan, -mondta a titkár. -Fel tudom fogni, mi a különbség a csébé és az ÍRTE válogatóverseny között. De vannak szabályok, amelyeket nem hághatunk át. A szakminisztérium megköveteli tőlünk, hogy ezeket a versenyeket megrendezzük. Ezért kapjuk a támogatást. Nem mindegy, hogy a jelentésben, amit nekik küldünk, hány fővel tudunk elszámolni.
-Azt mondod, fejkvóta van?
-Azt, Zan!
-Akkor tehát nincs mese.
-Nincs Zan. Andersen meghalt.
-Köszönöm, hogy elmondtad, Billie.
-Nagyon, de nagyon szívesen. Tényleg szívesen. És, figyelj csak! Halló. A havi jelentéssel ballagj be a héten, ha ráérsz, mert lejárt a határideje.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2009-11-14 09:13:36

Köszönöm kedves Eszti. Nagyon örülök, h tetszik Neked ez a regény.
Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2009-11-13 09:43:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon jó, úgy tetszik, ahogy van!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2009-11-11 08:30:24

válasz Arthemis (2009-11-10 22:00:38) üzenetére
Kedves Arthemis! Jól látod, Zant is kezdi elkapni az agyhullámok interferenciája. Azért volt jó írni ezt a történetet, mert, ha én tévesztettem el valamit, ráfoghattam Zanra. Az egész történet annyira idióta,...ezt szerettem volna érzékeltetni az írástévesztéssel is. Köszönöm, h elolvastad és az elismerő szavakat. Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1317
Időpont: 2009-11-10 22:00:38

Már egészen belejöttem azoknak a részeknek az olvasásába is, amik írástévesztőként készültek. Viszont a többi részben is van eldugva egy-egy hiba, ami szándékosnak tűnik...Zan lassan igazi írástévesztő lesz?
"az elnoksegg tagjai az irodában dolkoznak..." > ez a rész különösen tetszett.:)))
Jól építed fel a történetet, és élvezhetően írod le. Tetszik.

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

oroszlán alkotást töltött fel Tűnődöm címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)