HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47289

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: Andrea ZoardFeltöltés dátuma: 2009-11-10

Herman (Hetedik fejezet)

7. Fejezet
A programozó egyre idegesebben járkált a szobájában. Nem értette, mi történhetett a dokival, hiszen máskor mindennap hozott neki élelmet, innivalót, és még beszélgetett is vele. Most meg lassan két napja semmi hír róla. Gyomra egyre hangosabban korgott, hiába akart másra gondolni, folyton sült hús és illatozó pörköltes tálak jelentek meg előtte. Akármennyire is irtózott a gondolattól, ki kell mennie a biztonságos odújából.
Az ajtó zárva volt, ezért még idegesebb lett. -Hogyan tovább? Mi legyen? -olyan kérlelő volt a hangja, mintha rajta kívül bárki más is tartózkodott volna a szobájában, és válaszolhatna a kérdéseire. Lemondóan ült az ágya szélére. Körbefürkészte a kicsike helyiséget. - Kell, hogy legyen valami megoldás! Egyszerűen, muszáj kijutni innen. Meg kell keresnem a... - biztatta magát, miközben tekintete a gyékény székre tévedt. Ez az! - kapott a fejéhez, és elkezdte a szék lábáról lebontani a drótot.
Nem kellett sokat forgatni a huzalt, a zár hamar megadta magát. A pince nagyon sötét volt, jól jött volna egy gyertya. A programozó nem emlékezett, hogyan is jutott ide le. Annyit tudott, hogy egy kis ideig egyenesen kell menni, utána lépcsőn fel és megint egyenesen... A doki mindig bekötötte a szemét, mikor kivitte a kinti világba. Azt mondta, ez azért szükséges, hogy a szemét ne bántsák a fények. A kendőt addig nem vehette le, amíg vissza nem értek. A levegőzés hamar véget ért, és nem is nagyon élvezte. Kocsival felmentek a hegyek közé, ott elidőztek néhány órát, utána visszatértek az ő igazi otthonába. Akárhányszor mondta a doki, hogy menjenek, a programozó igyekezett lebeszélni róla, de nem sok sikerrel.

Reggel kilenc lehetett, de a levegő máris olyan fülledt volt, hogy alig lézengtek az utcán. A meteorológusok napokkal ezelőtt figyelmezették a lakosságot a kánikulára, ezért mindenkinek volt ideje felkészülni. A programozónak nem csak a bőrét égették ez erős napsugarak, hanem szemeit is hunyorításra kényszerítették. Vissza akart menni a lakásba, de nem tehette. A huzat becsapta az ajtót, és most már csak kulccsal, lehetett kinyitni. Egyre jobban kezdte úgy érezni magát, mint egy fogságba került egér. A biztonságot jelentő világ bezáródott előtte, helyette egy zajos, rideg új élet várta. Bátortalan lépésekkel elindult előre. Szemei lassan kezdték megszokni a fényt. Néhány méterre felfedezett egy szökőkutat, körülötte beton paddal. Mire odaért a hőn áhított helyre, egyre erősebb szédülés kerítette hatalmába. A gyomra liftezett a torkáig. Belenyúlt a langyos vízbe, hogy egy kicsit felfrissítse magát.
A cseppek izzadságával keveredve landoltak az ingjén. Lassan alábbhagyott a szédülése és a közérzete is jobb lett. Hátát nekitámasztotta a kőtáblának, lábait keresztbe téve kezdte napoztatni arcát. Nem kellett sokáig várnia, a víz nyomtalanul eltűnt ingéről.
A frissen sült kolbász illata kiszökött az étteremből, hogy megcsiklandozza a programozó orrát.
Herman direkt hamarabb indult az irodájából. Aznap délután egy órára volt időpontja a dokinál, ezért arra gondolt, előtte megebédel a rendelőtől néhány méterre lévő étteremben. A kerthelyiségbe hetekkel ezelőtt kirakták a kerti bútorokat, hogy a megéhezett emberek a friss levegőn fogyaszthassák el az ételt, bár a kánikula nem nagyon vonzotta a vendégeket.
Herman leült egy árnyékot adó diófa alá. A levegőben finom illatok szálltak felé, ettől gyomra erőszakosan követelte jussát. Egyre türelmetlenebbül várta a pincért. Nagyon szeretette volna már leadni a rendelését.
Hirtelen megpillantott egy fecskeszárnyú pillangót, és gyermeki öröm járta át. Elmosolyodott. Szemével követte a kis lény röptét, amint az önfeledten cikázott, míg végül a terasz legtávolabbi széktámláján megpihent. A férfi csodálkozva látta, hogy az asztalnál az a zárkózott vörös hajú nő ült, akivel már néhányszor találkozott a dokinál. Egy csapásra megfeledkezett az éhségéről, már nem a kis lepkét figyelte. A nő arca maga volt a tökély, A tűzpiros kosztüm és fehér ing kiadta hibátlan testét. Herman szíve hevesen megdobban, maga sem tudta, miért. Nagyon rég nem érzett már ilyet.
Egyszer csak elkezdett csörögni a nő telefonja. Ahogy kinyitotta táskáját, és kereste a készüléket, a pénztárcája leesett a kőre. Herman érdeklődve tekintett körbe, de senkit nem látott, aki rajta kívül észrevette volna, mi történt. "Talán ez egy égi jel"- suhant át agyán a gondolat. Felpattant és odasietett. Leguggolt Frida elé, és félszegen adta kezébe a bukszát. Tekintetük összevillant. Egy rövidke pillanatra megállt az idő. Úgy érezték, hogy noha még sohasem beszélgettek, mégis összeköti őket valami, ami időtől és tértől független, de erősebb valamennyi láncnál.
Egyszerre kapták oldalra a fejüket, azonnal megérezték, valaki figyeli őket. Flórián megbabonázva áll előttük, és a tekintetével kapaszkodott beléjük. A férfiból a kétségbeesés hullámai vibráltak Herman és Frida felé. Lelkük minden melegségét igyekeztek a pillantásukba gyűjteni, és némán hívták a férfit. Flórián bizonytalan léptekkel indult el. Végül a három sokat szenvedett ember egy hosszú, mindent átívelő ölelésben egyesült.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2009-11-16 22:52:33

Nagyon érdekesen írsz, jó olvasni. Szabatosan fogalmazol. Azonban két jó tanács:

A soraid közt megtalálod: "-Hogyan tovább?" - Ilyen esetben ne kötőjelet, hanem gondolatjelt használj a regényed végleges formájánál. Megtalálod a szimbólumok közt. Ha pedig mégis kötőjelet használsz, akkor előtte, és utána is szóközt kell ütni.
A másik: "tökély, A tűzpiros" Itt, amint látod, tökély után nem vessző, henam pont kell. Jobb, ha kijavítod, kevesebb gondod lesz a végső átfésülésnél!

Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-11-02
Összes értékelés:
24
Időpont: 2009-11-11 17:23:05

Köszönöm, hogy végig olvastál:-)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-11-11 15:07:04

Szóval az volt a cél hogy a sokat szenvedett emberek összejöjjenek? Jó ötlet, mert sokszor tudnak segíteni egymásnak...hisz lehet hogy valaki tud megoldást a másik gondjaira.:)
Alkotó
Regisztrált:
2009-11-02
Összes értékelés:
24
Időpont: 2009-11-10 22:15:15

Ennek itt a vége.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-11-10 18:45:31

Szépen összehoztad az embereket, kíváncsi vagyok mi lesz ebből a találkozásból.:)

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 41. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hang című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lovag című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel A temetés címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Késtem címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Gondolj arra! címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Irodalmi estek fórumtémához

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lila fények című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)