Őszi rózsa gyönyörű virág,
simogat a gyenge napvilág.
Utolsóként virítasz te már,
hajnalonként rád a dér szitál.

Őszi rózsa csodás szirmaid,
novembernek kitárod megint.
Frissen, üdén nyílsz a sírokon
késő őszön, halvány alkonyon.

Gyertya fénye táncol te neked,
a sírkövön árnyad megremeg.
Őszi rózsa, légy emlékhozó,
s az utolsó bánat hordozó.

Frissen, üdén hirdeted nekünk,
bár elmúlik a mi életünk.
Telünk után vissza tér a nyár,
hisz a lelkünk új tavaszra vár.

Az illatod őrzi a nyarat,
amiből még szirmod megmaradt.
Minden virág emléked neked,
kikeletről szól az éneked.

Őszi rózsa, köszönöm neked,
hogy az Isten minket így szeret.
Te vagy nekünk ősi hírhozó,
van új élet és hogy élni jó!