Régen vágyott rá, és most ott állt, kopogtatott a küszöbön ő, és a várva várt beteljesülés. Ez mozgatta benne azt a nem létező rúgót, ami ez idáig élni hagyta. Találkoztak. Szembe állt vele és megakadt a lélegzete. Tudta mit akar. Aztán gyengéden végig simított a nyakán. De még nem ölelte magához. Inkább gyorsan, ki tudja miért, megtorpant és visszahúzta a kezét. S csak nézte-nézte. Talán a lehetőségtől megijedt, nem tudni. A pillanat századrésze is kevés volt, éhező vágyai oly gyorsan előtörtek. S csak csendben, magában köszönt neki, hisz hang nem jött ki a torkán. Pedig de szívesen egyből megcsókolta volna. De nem tehette, mégis tudta, nem sokára bekövetkezik. Igen, az övé lesz, eggyé válnak. Az érzés, felborzolta feje búbján egyenként a hajszálakat. Forró és hideg felváltva futott végig a hátán. A tér mely körülvette őket megszűnt létezni. A vágy mely eluralkodott rajta, egy más világba, egy más dimenzióba repítette. Olyanba ahol nincs megállás, s nincsenek kérdések. A szájában láthatatlanul megízlelte a vele kapcsolatban lévő kesernyés és mégis édes, és semmihez nem hasonlítható ízt. S megint érezte a térben azt a mindig észlelt illatot, amilyen nincs senki másnak. Sosem értette mit lehet benne szeretni. Homlokán és a nyakán az erek kidomborultak, ereiben a vér elkezdett szapora lüktetésben áradni. Pulzusa mérhetetlenül ingázott. Arcát vörösre festette az a tudat, hogy nem sokára eggyé válnak... Megint, és talán máskor is. Úgy, hogy a gyönyörtől kábultan elaléltan mennek majd a bódító mámorító jelenbe. Egy kicsit beleremegett minden testrésze a fejétől a talpáig. Aztán talán pár pillanatra le is bénult. Ám szíve, mint a motolla. A vágy, mely leírhatatlan impulzusú frekvenciákat kergetett körülötte, arra ösztökélte, hogy megint megérintse. Ezért átadta neki a kezén az izgalomtól forrósodó melegséget. Először végig simított rajta. Majd nagyon gyorsan, erősen magához ragadta...
S közben elvesztette valahol az uralmat az értelem és a szenvedélyes vágyakozás között. Csak ezrednyi pillanat alatt száguldott át rajta a bűnös tett miatti szégyenérzet. Vagy tálán még sem. De a tudatot legyőzte a szűnni nem akaró örült kielégedés utáni feledhetetlen boldogság érzése. S lemondani róla nem tudott, minden ereje beleégett a zsigerébe. Nem, nincs visszaút. Az övé lesz, bármi is lesz az ára. Nem számít, ha megtudja, és elítéli a környezete, nem számít, ha ez lesz talán az örök veszte.
Szívéhez szorította...Kabátjával betakarta a teli viszkysüveget, és kiosont a boltból.