Gépészmérnök volt, s tanárember lett,
tanított, nevelt bennünket embernek.
Osztályfőnökként segített nekünk,
az élet dolgairól sokszor gondolkodtunk együtt.
Oktatta a sok között:hatvan kokos a métermenet,
s hogy az acél egy vas-szén ötvözet
és hogyan kell méretezni a gépelemeket.
Akkor még nem, később az élet sodrásában
tudtuk meg, hogy amit tudásban
tőle megkaptunk, az a rengeteg.
Erénye volt, hogy az elméletet
gyakorlati példákba ültette be,
s azt a humor tüzében edzette meg.

Nehéz kimondani:nincs már közöttünk.
Nem hallgatja találkozóinkon,
mivé lett életünk.
Elköltözött tőlünk az örök vadászmezőkre,
s mi itt lent, sírköve előtt némán tűnődve
gondolunk rá, s a régi diákévekre.
Együtt mondjuk halkan:Nyugodjon békében.

2OO1. junius.