Hideg van, talán a felhők is fáznak, azért bújnak össze a Hold körül. A szél szeret-nem szeret játékot játszik a fák leveleivel. Csendes az este. Két fiatal szobor ül a parkban, egymás karjába olvadtan hirdetve egykori készítőjük szerelmét.

-Nézd, néézd milyen szép! És ahogy belepi a moha! -suttogja az egyik, aztán gyengéden megszorítja a társa kezét.

-Ühümm-ért egyet a másik és viszonozza a szorítást.

Aztán csak beszédesen hallgatnak összefonódva a kifejezhetetlenben.

A fű zavart harmatcsillogása ki-kikandikál az avar bíborosra pirult takarója alól. Két bokor szorosabbra fonja ágait egy cinkepár körül, mik egymáshoz simulva várják a hajnalt. Valahol harangoznak jelezvén egy új óra időbe dobbanását.
A közelben lévő sárga pad nevetve szól oda a felette hajlongó fűznek: készüljünk!