HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 9 Tagok összesen: 1889 Írás összesen: 49239 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: sleepwellFeltöltés dátuma: 2009-11-28
A szív muzsikájaMegállíthatatlanul közeledett a végéhez a pillanat. A csend kiterítette vásznait. A némaságot csak a lábunk alatt ropogó november törte meg. Kezünk szorosan összekulcsolódott. - De miért van testemben ez a didergés? Égnie kellene a tűznek, ami mindig melengetett! A kővel körberakott farakásra szegeztem tekintetem, ahol egy piciny láng pislákolt. Elkeseredetten bámultam a farakást. A tűznek már rég égnie kellene, de még csak füstölni sem kezdtek el a hasábok. - Vajon miért nem lobbannak lángra? Hisz odakinn már deret tekert a fákra a hűvös szél, a fennmaradt levelek átnedvesedtek, zizegtek, s fázón menedéket keresve ölelték az ágat. Reszketett az egész táj, ahogy a két test is remegett. A bánat a hegyekre csöndet borítva, mintha egy takarót húzott volna, úgy terítette ránk a fájdalmat. Erősen fogtuk egymás kezét és hallgattuk szívünk muzsikáját: Tam, ta, ta, tam, Tam, ta, ta, tam...két szólamban, egyik gyöngén, fáradtan; másik erősebben, izgatottan. A dallam egy kis meleget sugárzott. Ez erőt adott mindkettőnknek. Elindultunk lassan az ösvényen. Egy bokor megzörrent, a hang megijesztett, gyorsabb lépésekre sarkallt bennünket, mentünk, ahogy vitt a keskeny út. Egyre gyorsabban. Nemsokára a fák ritkulni kezdtek, az út kiszélesedett. Egy tisztásra értünk, ahonnan megpillantottuk a Híd fényeit. Lassítottunk lépteinken, kínzó fojtogatást éreztem torkomon, a hirtelen támadt rettegés szívem velejéig hatolt. Még sem kellene mennünk, gondoltam: - Álljunk meg itt! De Ő nem állt meg, haladt tovább, nekem földbegyökereztek a lábaim. - Ne menj!- nyögtem halkan - Szeretlek Mamikám! - és álltam megbénulva, elfogyott az erőm, hogy tovább kísérjem. Küzdöttem, hogy elinduljak. - Szeretlek! - nyöszörögtem újra - és ez a szó meghozta az új erőt, elindultam, siettem, hogy utolérjem, szorosan megfogtam a kezét és felvettem léptei határozott ritmusát. Elszántan meneteltünk a Híd felé. A ködpárából gyúltak a fények, mutatva az utat, mely egészen hatalmasra tágult, szikrázott az ég alja, a mindenség kitárta karjait, magához ölelt mindkettőnket a pillanat, és repített sebesen. A vakító fény karikákat rajzolt a meghajló fákra, jelezve, hogy bezárult a földi lét, de mi csak mentünk tovább boldogan, kéz a kézben. Nem néztünk semerre. Egy ütemben lépkedtünk, egyre gyorsabban haladtunk előre - a Híd feljárójához siettünk. Nem féltünk, ütemesen lépkedtünk. A megmenekülés, a megnyugvás reménye segített, és ő egyre határozottabban lépkedett, majd egyszer csak én lassítottam, egy utolsó szorításból ellazulva, fények ölelésében szétvált kezünk...hosszan nyújtva még egymás felé, légies könnyedséggel távolodtunk. Egy gomoly hatalmasat szikrázott, majd elillant a vakító fehérségbe, s abban a pillanatban eltűnt a Híd is. Sötétség lett. Sietve indultam visszafelé az ösvényen. A szívem folytatta muzsikánkat: Tam, ta, ta, tam...most már csak egy szólamban, de annál hangosabban. Hosszú gyaloglás után letértem az ösvényről, fáradt voltam, de csak sodort a kimerültség vissza, ahonnan elindultunk, egy ágy mellé, és gyöngéden rátettem a mozdulatlan kézre a kezemet. Mindketten megérkeztünk. A novemberi - szokatlanul - enyhe szél gyöngéden körbeölelt, a nap erőtlen sugara megcirógatott, némán álltam a temetőben, a szív muzsikáját hallgattam: Tam, ta, ta, tam...és egyszer csak messziről megcsendült a másik szólam: Tam, ta, ta, tam... Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |