HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49434

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-11-28

Harcos úr története


Gházi Miján, vagyis a Harcos úr, a rossz emlékezetű afgán hódító, Mahmud unokaöccse, 1014-ben született Adzsmirban, Szalár Maszud néven. De nem is ott kellene elkezdenem a történetét, hiszen már jóval a születése előtt megátkozták, vagy egyszerűen csak megjósolta egy asztrológus, hogy az esküvője napján fogják megölni. Ez így is történt, de tegyük hozzá, hogy Gházi mindent megtett az átok vagy a jövendölés beteljesülése érdekében. Hétszer akart megnősülni, de mindig közbejött valami akadály: vagy meghalt a menyasszony, vagy olyan vihar tört ki, hogy szétszaladt a násznép, vagy, és ez volt a leggyakoribb, Gházit a csatatérre szólította a kötelesség.

Egy ideig Mahmud keze alatt szolgált, és végignézte Gudzserátban a híres Szómnáth-templom lerombolását. A rombolással tökéletesen egyetértett, de mélyen megundorodott a nagybácsi további cselekedeteitől. Mahmudot ugyanis a hit terjesztése egyáltalán nem érdekelte. Ő csak azért dúlta fel a templomokat, mert tudta, hogy ott a galád bálványimádók hatalmas kincseket halmoztak fel. Többször is betört Indiába, minden alkalommal telerakta a zsebeit; Afganisztántól Delhiig ért a kaftán egyetlen zsebe. Sok időt nem hagyott a hinduknak, hogy meggondolják magukat, és áttérjenek az igaz hitre. Ölt, gyilkolt, felkoncolt, gyújtogatott, és mindenütt üszkös rommezők jelezték, hogy merre vonult el a dicsőséges rablósereg.

Gházi kamasz volt még, mondhatni taknyos gyerek, de nem értett egyet a szörnyű öldökléssel. Szívesen harcolt, de alapjában véve jobban szerette volna, ha a hinduk önként térnek át az igaz hitre; más szavakkal, kidobálják a förtelmes bálványaikat, ezentúl a nagy semmi előtt borulnak le, valamint megeszik a tehén húsát; ez a két dolog a legfontosabb az üdvözüléshez. Szervezett magának egy szabadcsapatot, és egészen Avadhig elszáguldoztak, hogy mielőbb megváltoztassák a hinduk esztétikai nézeteit és az étrendjüket.

Tudjuk, hogy ez csak korlátozott mértékben sikerült. Az igazság nagyon furcsa jószág: mindenki azt hiszi róla, hogy egyedül az övé. Ugyanakkor olyan, mint az elkényeztetett szépség: nem tűri, ha valahol ki akarják sajátítani maguknak.

Az étkezési szokásokat sem lehet elintézni egy kézlegyintéssel: változnak, de nem hagyják megváltoztatni magukat. Időnként véres harcok folynak a karaj vagy a bélszín körül, csak azért, mert olyan sokan nem elégszenek meg a fák és a mezők gyümölcseivel.

Gházi semmilyen szempontból nem volt szabályos harcos. A portyázásaira magával vitte az anyját, megette az ételt, amit hinduk főztek, bételt rágott, minden nap megfürdött és tiszta ruhát vett, nagyon kedvelte a mahua fát; némelyek azt is mondják, hogy bálványozta, de ez nyilvánvaló képtelenség, mert a fák nem az emberi kéz alkotásai. Jó barátságban volt a hindukkal; nem is voltak igazán ellenségei, csak egy Szohal Deo nevű rádzsa, és a hadsereg. A nagy barátkozás lett a veszte. Följegyezték, hogy egy Jaso Rai nevű hindu asszony tehenei elvesztek vagy ellopták őket; Gházi éppen valamelyik esküvőjére készült, de elindult, hogy megkeresse az állatokat. Teljesen egyedül volt, nem vette észre, hogy ellenséges területre tévedt, és a rádzsa katonái habozás nélkül megölték. Csak 19 éves volt.

Bahraicsban azonban, ahol Gházit eltemették, más történetet mesélnek. Azt mondják, volt egy Banar nevű rádzsa Benareszben. Barátságtalan csillagok vigyázták a születését, és nem ígértek hosszú életet. Az asztrológus megvizsgálta, hogyan lehetne a balsorsot elhárítani, és azt javasolta, áldozzanak fel minden nap egy embert Siva egyik templomában; amíg az áldozatok folynak, biztonságban van a király élete. A rádzsa boldogan elfogadta a nagyszerű javaslatot, és ugyan ki nincs őszintén meggyőződve arról, hogy a saját élete fontosabb, mint akárki másé? Sorsolással döntötték el, hogy ki lesz a következő áldozat. Végül egy özvegyasszony egyetlen fiára került a sor. Gházi megkérdezte az özvegyasszonyt, mi a baj, miért zokog? Amikor megtudta az okot, elhatározta, hogy megmenti a fiút. Ne aggódj, anyám, kérte a hindu asszonyt, itt leszek holnap, amikor megérkeznek a király katonái. Mondd azt, hogy én vagyok a fiad, és minden jóra fordul. - Az asszony előbb nem akarta elfogadni Gházi nagyvonalú ajánlatát, de aztán mégis beleegyezett. Gházi elment, és megfürdött a Gangeszben, a minden bűnt lemosó szent folyóban, és így várta a katonákat.

Másnap elvitték Siva templomába. De alig tette a lábát a kőpadlóra, az beomlott, és több katona az életét vesztette. Beomlott a padló a "bálvány" alatt is, aki történetesen nem egy nagy lingam volt, hanem egy szépséges szobor. Nem tört össze, csak megsüllyedt, Sivából nem látszott több, mint a feje. A katonák szétszaladtak, azt mondták Banar rádzsának, hogy van itt egy ember, akit nem lehet elpusztítani; biztosan egy hatalmas szellem védelmezi. Konzultáltak az asztrológussal, aki egyszerre megmondta, hogy mi a probléma. Ez az ember nagyon tiszta, uralkodik a sziddhiken, a természetfeletti erőkön. Be kell szennyezni, akkor elveszti az erejét.

Ősidőktől fogva mindig a nő felelős a férfi bűneiért. A nő eredendően aljas és hazug, a bűn edénye, a puszta érintése vagy látása bemocskolja a tiszta férfiúságot. Nem is mehetnek be a mennyországba, ott csak húrik vannak, tetszetős, de üres formák, nem cselekszenek és nem gondolkodnak önállóan. Itt a földön semmi sem piszkol be annyira, mint a nő, különösen a szép nő. Ezer meztelen hölgyet vezettek elő az asztrológus tanácsára; valamelyiket majd csak megkívánja Gházi, és akkor könnyű szerrel végezhetnek vele. Gházi se bízott eléggé magában, ezért gyorsan lekapta a fejét, és eldugta a hóna alatt. A meztelen hölgyek megszégyenültek, majd Gházi puszta kézzel romba döntötte az egész templomot.

Eddig a legenda. Az igazság az, hogy Gházi éppen a hetedik esküvőjére készülődött, amikor a rádzsa serege megtámadta a muszlimokat. Anyja hiába könyörgött, lóra pattant, sietett a csatatérre, ahol hamarosan megölték. A lova annyira megijedt a sok vértől, hogy a levegőn át menekült - persze ez is csak legenda. Mindez 1033-ban történt; az évszámok arra valók, hogy hitelesítsék a történetet.

Tény csak egy síremlék Bahraicsban, ahol a kegyes hagyomány szerint a földi maradványai várják a feltámadást. És tény a sok-sok népballada, amelyeket a dafaliknak nevezett zenészek énekelnek a kolduló körútjaikon. Sok mindenfélének megtették már Gházi Mijánt, még eső- vagy kígyóistennek is. Számtalan csoda történik a sírja körül: betegek meggyógyulnak, meddő asszonyok fiúkat szülnek. Hinduk is vannak a tisztelői között, vagy inkább a hindukhoz közelebb került törzsi népek: szánsziják, domok, nátok és murászik.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-11-30 07:04:00

Kedves Arthemis,
sajnálom, hogy meglátszanak a "varratok."
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-29 12:21:12

A szentek alakja köré a legtöbb esetben legenda szövődik. Tetszett ahogy összedolgoztál különböző történeteket.

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Együtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Vers három szótagra: Otthon című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Az nem lehet című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Más-kép(p) címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Vaksors II fejezet (12/10) címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pajzsom vagy, ó Istenem! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az nem lehet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Te, aki írod versed! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) csírájában elfojtva című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Múlt-zsengék ciklus című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A tűz ereje címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Érzelmi kavalkád című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Nagyi mesél 3/3. Minden jó, ha a vége jó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)