HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48400

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-12-01

Lóáldozat



Volt a régi Indiában egy nagyon híres áldozat, az asvamedha jagja. Ezt csak királyok végezhették, és abból állt, hogy kiválasztottak egy gyönyörű fehér paripát, aztán szabadon engedték, hadd menjen, amerre akar. Persze egy kisebb hadsereg kísérte. Ha aztán a ló egy másik király területére tévedt, az illető uralkodónak két választása volt: vagy feltétel nélkül behódol, és attól fogva rendszeresen adót fizet a csődör tulajdonosának, vagy elfogadja a kihívást, és harcol. Ha győzött, minden rendben van; egy paripával több lesz a királyi istállókban; a vesztesek fűbe harapnak vagy eltakarodnak az országból.

A hadsereg egy éven át kísérte a fehér lovat, és amennyiben mindig győztek, az év végén hazavezették, majd egy nagy szertartás keretében, ünnepélyesen feláldozták az isteneknek. A szertartásra meghívták a behódolt királyokat, akik kötelesek voltak megjelenni és rengeteg ajándékot hozni, a kikötött adón vagy hadisarcon felül.

Cinikus tudósok azt mondják, hogy itt szó sincs istenekről, szertartásokról és hasonlókról. Amikor egy király úgy érezte, eléggé megerősítette a birodalmát, a szomszédos királyok kisebb területeken uralkodnak, a hadseregük gyenge vagy jelentéktelen, akkor elengedte a fehér lovat. A nemes állat egyáltalán nem arrafelé bóklászott, amerre neki tetszett; a kísérői gondoskodtak arról, hogy teljesen önként, ott legelésszen, ahol az illető király serege valószínűleg nem szenved vereséget. Rejtély, hogy ehhez miért kellett megölni a legszebb lovat (meg még egy sereg egyéb háziállatot, hogy a vendégül látott hűbéresek is jóllakjanak). Tény, hogy ez a kifejezés, hódító hadjárat, messze nem hangzik olyan jól, mint az asvamedha jagja, lóáldozat, és a régi szent könyvek tele vannak a dicséretével.

C. elgondolkodott a mélyértelmű indiai szertartásokon és szokásokon, aztán a sakktábla fölé hajolt, ás arra a kockára rúgtatott a lovával, ahol a királynő veszélytelenül végezhetett vele. Lóáldozat...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-01-06 13:22:37

most mi vn? hirtelen cserben hagyott a humorérzéked?
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
517
Időpont: 2009-12-10 12:54:01

0Ó, te azután érted a hórrórt, főleg, ha nem anyádról van szó, nem semmi barátom.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-12-10 07:49:20

Búúú, csak deszkaárus. Azt hittem, minimum a Szűz Mária.
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
517
Időpont: 2009-12-09 21:33:09

Anyám deszkát árul odaát,
majd ha én is lemegyek, föl fogom verni a deszka árát. ja.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-12-09 09:07:51

Gratulálok, azt már nem is merem megkérdezni, hogy mivel foglalkozik a kedves édesanyád.
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
517
Időpont: 2009-12-09 02:32:43

Nem mintha fontos lenne, csak úgy mellesleg említem, mondom, hogy apámat egyébként a Magyarok Istenének is nevezik
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-12-07 15:27:50

Kedves Miki,
ezer bocsánat. ha az apukád mondja, akkor az egészen más.
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
517
Időpont: 2009-12-07 14:25:49

Kedves m,üszélia, nem hiszem hogy a mi őseink, a magyarok áldoztak volna fel lovat, apám szerint ez rágalom. Mégpedig a magyarok ellenségei találnak ki ilyen meséket, hogy húst puhítottunk volna nyereg alatt, meg ilyen szamárságokat, szégyentelenek az ellenségeink, meg kell adni. egyébként minden csak mese; Hisz a magyarok történelme még várat magára, ki tudja mikor fog a valóság kiderülni.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-12-04 07:16:37

Kedves Judit,
a lóáldozat nagy "divat" volt a régi Indiában; szerintem nagy képmutatás áldozatnak nevezni egy sima gyilkosságot, de ezen már nem lehet utólag változtatni. Jobb, ha csak sakkozunk...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2009-12-03 23:47:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia!
Az általad leírt szokás / hódítás ló mögé bújva/ teljesen új a számomra. Az, hogy lovat / és minden mást/ feláldoznak az emberek, hogy az áldozat életéért cserében a maguk életét és jólétét kérjék az istenektől, megszokott. Az, hogy a lovat is eltemették a sírba a gazdájával /élve? vagy holtan?/, az is ismert. Nade, hogy ilyen szemérmes módon hódítsanak? Amerre a ló megy... Hát ez nagy találmány!
Nekem tetszett ez a jól megírt történeted is!

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-12-03 06:41:22

Kedves Miki,
mint minden ókori nép, az indiaiak is rengeteg állatot áldoztak fel, valamikor régen még a tehenet is. a fehér lovat éppen azért, mert szent volt. az összes szentírásuk tele van állatáldozatok leírásával és ajánlásával; ez nagyon pozitív dolog volt, hiszen Istennek ajánlották fel őket, és bíztak benne, hogy egyenesen a mennybe jutnak, vagy legalább kedvező formában születnek újra. egy idő után annyira elfajult ez a dolog, hogy megérkezett a visszahatás, a buddhizmus formájában. a buddhisták még egy hangyát sem tapostak el. lehet vitatkozni, hogy melyik álláspont jobb, mindegyik meg tudja indokolni, hogy mit miért tesz.
a régi magyarok is fehér lovat áldoztak, bizonyára nem véletlenül.
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
517
Időpont: 2009-12-02 20:10:26

Nem hiszem hogyx ez as lóáldozat valóban megtörtént volna, az is lehet, hogy ezt a nem ló-tenyésztő népek találták ki, mert ezzel is le akarták járatni azokat, akik egy lóvat szentként tiszteltek, hisz a fehlér ló szent állatnak minősült. Ezért sem valószínű, hogy feláldozták volna.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-12-02 08:27:58

Kedves Arthemis,
a kapzsiság és hatalomvágy a túlélési stratégia része. valamelyik formáját megtaláljuk az állatoknál, sőt egyes növényeknél is. ez van.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-12-02 08:26:07

Kedves Dpanka,
köszönöm, hogy erre jártál, értékelted.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-12-01 21:01:35

Úgy tűnik a ló fontos szerepet játszott sok nép életében régen. Nem csak az áldozatot írtad le most, hanem az emberi kapzsiságot és hatalomvágyat is...úgy tűnik ezek egyidősek az emberrel.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2009-12-01 18:32:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia!
Érdekes történetet olvashattam tőled. Köszönöm az élményt!
barátsággal Panka!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Búcsúzás Te Kedves című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Édesanya Májusa című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hogy mi maradt...? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)