HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Niko SimoFeltöltés dátuma: 2009-12-01

Álmodj! (2. Fejezet)

Új suli

Már tíz percet késtem, de még mindig bátortalanul ácsorogtam a hatalmas, vörös téglás épület előtt. Kerékpárok, robogók talán százai dugították be a parkolót. Autójuk csak a gazdagabb srácoknak volt, gondolom.
Hatalmasat sóhajtottam, majd határozott léptekkel a bejárat felé irányoztam lépteim. Az előcsarnok gigantikus volt, tágas, világos, és kellemesen hűvös. Egyből megtetszett. Nem lesz olyan szörnyű ide járni. A falakon hirdetések, választások, programok plakátjai, és szerencsémre útbaigazító tábla is ki volt függesztve. Elindultam előre, követve a kék nyilakat, melyeken fehér betűk hirdették, hogy IRODA. Egyre magabiztosabban lépkedtem. Az első emeleten találtam rá. Kopogtam az üvegablakos ajtón, s mikor meghallottam az erőteljes "Tessék!"-et beléptem.
A pult mögött egy középkorú nő ült. Talán a Harry Potterből megismert könyvtárosra, Madam Cvikkerre hasonlított. Csontos, magas, szigorú tekintetű nő volt. Sütött róla a "Diákokért bármit" fíling. Azonnal szimpatikusnak találtam.
Odaléptem elé. Nem emelte fel a fejét, csak a pillái alól tekintett rám. Nem kérdezett semmit, ujjával a pult melletti ajtóra bökött.
- Mrs. Calloway már várja, Miss Brant - és visszamerült az előtte heverő papírokba.
- Öhm... Köszönöm - gagyogtam. Teleszívtam tüdőmet levegővel és megindultam az igazgatóhoz. Halkan kopogtam, s az engedély után beléptem. Tágas, otthonos szobában találtam magam. Úgy látszik, ez az iskola nagyon igyekszik belopni magát a szívembe.
A szobát az iskolaudvarra néző panorámaablak uralta. Az ablak előtt alacsony, kövérkés nő állt. Beléptemkor megfordult, szemöldökét rosszallóan összevonta.
- Elkésett, Miss Brant. - Hangja ostorként csapott végig a gerincemen. Hegyi táj úszott be lelki szemeim elé. Jesszus, mi ez? Újabb vízió? Hova kerültem?
A látomás folytatódott, kiteljesedett a kép. Láttam, hogy egy alacsony ember lépeget lendületesen a hegyi ösvényen. A túrázók elmaradhatatlan botjával. Hátán túrazsák dudorodott. Eszembe jutott az a babona, ami a púpos ember púpjáról szól. Halvány mosoly csillant fel arcomon.
A kép változott. Sötét tapétás dolgozószobában voltam, előttem egy íróasztalnál ugyanaz az alacsony ember ült, telefonált. Halkan, pergőn beszélt. Felületes hallgatózónak úgy tűnhetett, mintha esti mesét mondana az otthon maradt gyermekének, de megéreztem hangjában azt a fenyegető élt, amit apám is becsempész beszédeibe, hogy ne felejtsem el, hol a helyem.
Kitisztult a fejem, ismét magam előtt láttam az igazgatónőt. Biztos voltam benne, hogy őt láttam a vízióimban. És tudtam, hogy kegyetlen, erős ember.
Mindössze pár másodperc telt el a szemrehányása óta. Sejtettem, hogy a kifogásaimat várja, így persze nem kezdtem bele valami homályos magyarázkodásba. Bűnbánóan lehorgasztottam a fejem.
- Elnézését kérem, igazgató asszony. Nem fog többet előfordulni. - Úgy tűnt, meggyőztem.
- El is várom, kisasszony. - Íróasztala mögé suhant, felemelt egy stóc papírt. - Tessék, a házirend, melyben megtalálja a diákok jogait és kötelezettségeit - nyújtotta felém -, az órarendje, iskolai rendezvények programjai és jelentkezési lapok iskolán kívüli foglalkozásokra.
Mi? Erről nem volt szó! Szakkörre kell járnom?
Soha nem köteleztek arra, hogy részt vegyek akármilyen külön programban, így meglehetősen megdöbbentem ettől a ténytől. Arcom rezzenéstelen maradt, kezem is csak enyhén remegett, mikor elvettem a papírokat.
- Most pedig eredjen, keresse meg Mr. Talenty-t a történelem tanárt, aki az osztályfőnöke is lesz, és kezdje el a beilleszkedést.
Igen, ezekkel a szavakkal bocsájtott utamra. Fú, hogy az a...
Indulatosan búcsút mondtam ennek a kiképző-szerű igazgatónak, aki kiérdemelte tőlem a boszorkány titulust, majd ahogy kívül értem az irodán, egy padra telepedtem. Kikerestem az órarendem, és a tanterem listám. A történelem a 201-es teremben volt. Tehát második emelet. A táskámból kiráncigáltam egy üres mappát, szinte tudtam, hogy szükség lesz rá, és belesuvasztottam a köteg kinyírt fát.
Pár másodpercig arról győzködtem magam, hogy a Boszi után rosszabb már nem történhet. Feltápászkodtam és célba vettem a 201-es termet.
A második emelet végén, az utolsó teremnél álltam meg. Réztáblába vésve virított a végzetem: Történelem, Victor Talenty. Kopogtam. Halk "Szabad" szűrődött ki az ajtón és már nem fordulhattam sarkon.
Belépésem nem volt feltűnésmentes. Nyikorgott az ajtó! Persze, hogy tiszta vörös lett az arcom a szégyentől.
Odabotorkáltam a tanárhoz, aki az asztalánál ült és szigorú szemekkel pásztázta diákjait. Dolgozatírás volt, naná. Lehajtott fejjel, motyogva bemutatkoztam. Mr Talenty fürkésző pillantást vetett rám, de nem firtatta hangos szóval az általános dolgokat, amik az új diákok esetében szokott felmerülni. Határozottan megkönnyebbültem, ezért megengedtem magamnak egy óvatos pillantást a tanárra. Meghökkentett, hogy mennyire jóképű.
Victor Talenty a harmincas évei elején járhatott. Világosbarna haja és szeme volt, orra szögletes, erős vonalú. Alsó ajka teltebb, mint a felső. Széles vállak, izmos, szőrös karok, karcsú mégis férfias kezek. Rögtön tudtam, hogy a diáklányok nagytöbbsége oda van érte.
Riadtan vettem észre, hogy viszonozza a mustrát. Újfent elpirultam, mire ő halvány vigyorra húzta a száját, aztán intett a kezével a szorgosan körmölő tanulók felé. Vágtam, hogy ezzel azt mondja: Keress egy szabad padot, és légy csöndben a következő utasításomig. Teljesítettem kérését. Hátul találtam egy nekem megfelelő padot, ami pont az ablak mellett volt. Legalább nem unatkoztam, amíg vártam.
Leültem, előszedtem a töri könyvem és egy füzetet a tantárgynak, majd intenzíven kibámultam az iskola mellett lévő parkba.
Számosan voltak kint a zöldben. Láttam kocogókat, anyukákat kisgyerekeikkel, kutyákat gazdáikkal a nyomukban. Egészen elmerültem a kinti tájba, csak arra eszméltem, hogy az eddigi gondolkodós csöndet felváltotta valami másfajta. Szinte tapintani lehetett a kérdést a levegőben.
Elszakítottam tekintetem a kinti világról, és az osztályra koncentráltam. Ijedten hőköltem hátra, mikor tudatosult bennem, hogy mindenki engem néz. Mr Talenty megköszörülte a torkát, mire előrefordultak. De azért észrevettem, hogy titokban hátra sunyítanak. Minden csoda három napig tart - mantráztam magamban.
- Nos - emelte fel a hangját a tanár -, mint észrevettétek, új diákot kaptunk. - Kezével lazán felém intett, és erre újra minden szem rám tapadt.
- Bemutatkoznál a többieknek is? - hangja borzongatott. Ki ez, valami görög istenség?
Vonakodva felemelkedtem a székről, fejem lehajtva. Vettem egy mély lélegzetet és alig hallhatóan bemutatkoztam. Kuncogás söpört végig a termen. Mr Talenty is elmosolyodott.
- Légy szíves kicsit hangosabban, nem értettük - kérte lágyan. Mutassanak egy embert, aki nem teljesítette volna bármely kérését. Sóhajtottam, megembereltem magam.
- Renata Brant vagyok - zengtem. Kicsit megijedtem, hogy milyen hangosra sikeredett, és persze az átkozott pirulás se maradt el.
- Üdvözlünk Renata! - karcolta a gerincem a hangjával. - Victor Talenty vagyok, a történelem tanár és egyben ennek az osztálynak, aminek mostantól fogva te is tagja vagy, szóval az osztályfőnök. - Kicsit vontatottan beszélt, de egyáltalán nem volt idegesítő. - Megkaptál minden papírt?
Megfontoltan bólintottam. Egyik lábamról a másikra álltam, várva, hogy végre leülhessek, de láthatóan még nem végzett velem.
- És megvan minden könyved? - húzta fel a szemöldökét. Alattomban, a szempilláim alól végigsvenkeltem rajta. Nem okozott csalódást. Magas volt és arányosan izmos. Ráadásul jól öltözködött, egy tanárhoz képest. Aztán bevillant a kérdése.
- Öhm, azt hiszem, igen, megvan mind - dadogtam. Bólintott, majd intett, hogy leülhetek. Hálásan felsóhajtottam.
A tanár ruganyos léptekkel a táblához lépett, krétát ragadott és belekezdett a thermopülai csata felvázolásába.
Bennakadt a lélegzetem, és tátva maradt a szám, mikor újabb vízió tört rám. Ezt nem hiszem el! Mi a franc van velem?

Egy sötét teremben találtam magam, velem szembe egy asztal, egy olvasólámpa derengő fényénél szorgalmasan körmölő, barnahajú férfi ült. Közelebb léptem, hogy jobban megvizsgáljam. Sejtettem, ki az. A férfi abbahagyta a jegyzetelést, felemelte fejét és rajtam keresztülnézve töprengett valamin. Nesztelenül mögé léptem. Orromat megcsapta a hajából áradó sampon illata, ami útközben keveredett a terem - vélhetően könyvtár - dohos levegőjével. Átkukkantottam Mr Talenty vállai felett - immár biztosan tudtam, hogy ő ül ott. Hangosabban szedtem a levegőt, mikor elolvastam a jegyzetfüzete margójára írt címet: Álomlátók.

Abban a pillanatban tértem magamhoz, mikor megszólalt az óra végét jelző csengő. Kapkodva leírtam a táblára felvésett leckét, majd a táskámba gyűrtem a felszerelésem, és összeszorult gyomorral iszkoltam ki az osztályból. Nem volt szerencsém. Mr Talenty majdhogynem a grabancomnál fogva húzott vissza a terembe.
Sötét szemei vesébe látóan fürkésztek. Szívem a torkomba dobogott, hideg verejték lepte el arcomat.
- Renata - kezdte halkan -, ha lenne valami kérdésed, bánatod, vagy bármi, amiről beszélni szeretnél, nyugodtan fordulhatsz hozzám is. - Kisfiúsan elvigyorodott és még kacsintott is mellé. - Akár szerelmi gondokkal is megkereshetsz. Tudom, hogy kínos erről bárkivel is beszélni, pláne egy férfi tanárral, de hidd el, nem ítélkezem és olykor jó is, ha az ellenkező nem szemszögéből is megvizsgálod a dolgokat.
Köpni-nyelni nem tudtam. Már égett a szemem is, hisz a látomás óta nem is pislogtam. Lehunytam pilláimat, és az orrom alatt motyogtam a válaszom. Mikor éreztem, hogy levette kezét a vállamról sietősen elbúcsúztam és kirohantam a folyosóra.
Megint nem volt szerencsém. Amint kiszáguldottam a teremből, egy mellkasba ütköztem. A becsapódástól megtántorodtam, és megállíthatatlanul közeledtem a padló felé. Félúton járhattam, mikor a torlasz, aminek nekimentem, egyik kezével a felkaromat, másikkal pedig a derekamat karolta át. Aki épp arra járt - jó sokan voltak -, annak úgy tűnhetett, mintha egy táncba merevedtünk volna ki. Ebben a szituációban lepett meg - ki más? - Mr Talenty.
- Nocsak, Brandon - húzta fel a szemöldökét. - Micsoda udvarlási mód - kuncogott.
A Brandonnak nevezett útakadály villámgyorsan álló helyzetbe rángatott, és azon nyomban el is engedett, mikor megbizonyosodott arról, hogy biztosan állok a lábamon. Hunyorogva nézett a tanár szemébe.
- Dehogy, tanár úr, csupán megmentettem a hölgyet. A padló túl erőszakosan kerülgette. - Rám kacsintott, majd megfordult és beleolvadt az áradó tömegbe.
Szájtátva és kissé bamba arccal néztem utána. Hirtelen valami megbökte az oldalam, én pedig halk sikollyal ugrottam egyet. Mr Talenty harsányan felnevetett. Bosszús tekintetett vetettem rá, aztán én is belesodródtam az ember-folyamba.
Zsebemből előkotortam a teremlistám és az órarendem. Borzongva olvastam, hogy dupla matekom lesz, valami Dirk tanárral. Hogy fiú-e vagy lány...? Majd kiderül...

A nap további része viszonylag az elképzeléseimnek megfelelően zajlott le, annyi eltéréssel, hogy szinte félóránként leptek el víziók. Hol az egyik diáktársam életébe nyertem bepillantást, hol egy tanár jelleméből csíptem el dolgokat. Úgy éreztem magam ilyenkor, mintha egy mély, visszhangos kútba lógatnának. Kába voltam.
Amint véget ért az utolsó óra, megkönnyebbülten vettem hazafelé az utam. Fáradtan és éhesen estem be az üres lakásba. Greta is haza ment. Bekukkantottam a hűtőbe, ahol már várt az ebédem. Lasagne, nyami.
Belöktem a púpozott tányért a mikroba, két percre csavartam az időzítőt. Míg vártam a meleg ebédemre, gondoltam átöltözök. Felkaptam a táskám és berontottam a szobába.
Az ágyon egy csomag és egy levélke várt. Izgatottan bontottam ki a levelet, azt hittem apámra rátört egy rövid szeretet hullám, de tévedtem. Ismeretlen kézírással találtam szemközt magam.

Megmentetted az életem! Köszönöm!
Martha


A nő a liftből. Elmosolyodtam, és a csomag felé nyúltam. Hallottam, hogy időközben csilingelt a mikro, de nem érdekelt. Türelmetlenül téptem le a zizegő csomagolást. Egy könyv volt benne, a 'Misztikus gyermek' címet viselte. Hát már Ő is? Bosszankodtam egy sort. Miért pont most derül ki rendellenes mivoltom? De a kíváncsiságom erősebb volt, fellapoztam a könyvet.
Egyből beszippantott. Egy fiúról szólt, aki egyszerre látta a múltat és jövőt, és sok embernek elmondta ezt a képességét, mire diliházba zárták. De ő nem hagyta magát. Nap, nap után ontotta magából a jövendöléseket. Ezeket leírta egy füzetbe. De soha, senki nem hitt neki. Tíz látomását részletezte a könyv. A Látó meghalt, de egy orvos megtalálta jegyzeteit és felhasználta regényéhez. Ki is adta. Azt tartom most a kezemben. Az író-orvos is meghalt már.
Döbbenten csuktam be a könyvet. Időközben a nap is lenyugodott, az ebédemből hideg vacsora lett. Elment az étvágyam.
Kótyagos fejjel bevonultam a fürdőmbe, testhőmérsékletűre állítottam a zuhanyt. Leszórtam ruháimat, és beálltam a vízsugár alá. Homlokom a hideg csempéhez döntöttem, hagytam, hogy a víz végigpaskolja a testem.
Agyam sebesen pörgött. Nagyapa tényleg az igazat mondhatta anyáról és arról a legendáról. Nem csak én vagyok a történelem egyetlen furcsája.
Történelem.
Mr Talenty is ilyenek után kutat. Vajon miért? Rokoni tapasztalatok miatt? Családi mesék, mint nálam? Vagy Ő maga is lát ilyen rémisztően valós álmokat? Vagy esetleg vallási megszállott és kegyetlenül kutatja-üldözi őket?
Felrémlett előttem az a tizenhárom éves fiú, aki látta amint lemészárolnak egy spanyol családot. És hiába sírt, könyörgött, fetrengett a földön a csendőrök előtt, azok leköpték, belerúgtak és otthagyták. Még aznap éjszaka bandita csapat támadta meg a kisváros határán élő hattagú családot. Másnap az újságok meg se említették a fiút a véres cikkben. A következő ilyen brutális látomása kábé tíz évvel később jelentkezett. Egy fiatal lány halálát látta. Akkor ő maga indult megkeresni az áldozatot, de már csak a megerőszakolt, kizsigerelt holttestet találta. Sírva térdelt le a test mellé, így találtak rá a csendőrök. Letartóztatták. A bíróságon bűnösnek vallotta magát, de csak abban, hogy nem volt elég gyors, hogy nem tudta megakadályozni a gyilkosságot. Elmondta az esküdteknek, a bírónak, az ügyésznek, mindenkinek, aki a tárgyaláskor jelen volt, hogy előre látta, de nem ő tette. Mentálisan betegnek nyilvánították, a börtönbüntetést elmegyógyintézeti kezelésre "enyhítették". Halála napjáig nyugtatókon élt, de a víziókat nem tudták megszüntetni. És ő csak írta, és írta látomásait. Utolsó bejegyzése hiányos és hátborzongató volt. A saját elhunytát jósolta meg. Szívroham.
Tíz évvel később újratárgyalták ügyét, felmentették és a bíróság exhumálást rendelt el. Új, méltóbb sírba akarták helyezni teste maradványait, de az nem volt a koporsóban. Magyarázatot nem leltek. Mappája a Megoldatlan ügyek közé került.

Sós ízt éreztem a számban. Döbbentem észleltem, hogy sírok. Erőt vettem magamon, elzártam a vizet, s egy törülközőt magam köré tekerve visszalépdeltem a szobámba. A könyvet az éjjeliszekrényre tettem.
Újfajta elhatározás érlelődött bennem. Kutatni fogok. Először is Mr Talenty után. Ha kiderül, hogy nem vallási fanatikus, akkor akár még segítséget is kérek tőle. Tudni akarom, hogy ki vagyok.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-11-24
Összes értékelés:
19
Időpont: 2009-12-01 19:38:22

válasz Arthemis (2009-12-01 15:55:24) üzenetére
:D Tervezem ennek a megoldását is, de még tiszta kusza az egész... lehet, hogy az egész feltöltést elkapkodtam, mert általában újraolvasáskor mindig van vmi amit ki javítok. Na, de nem ez volt a kérdés :)
A matekot én is utáltam. Egyedül az egy-, illetve kétismeretlenes egyenletek mentek, de a többihez totál hülye voltam/vagyok. Viszont a töri jó volt, meg az irodalom :)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-12-01 15:55:24

"Tudni akarom, hogy ki vagyok." > Én meg arra volnék kíváncsi megtanulja-e majd irányítani az erejét...
Ez a rész emlékeztetett a középiskolás éveimre. Utáltam a matekot, meg iskolába járni. Az irodalmat nagyon szerettem.:)

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a mai ember című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Sorskatonák című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Sorskatonák című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kovács János esete a CSOK-al című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Sorskatonák című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Sorskatonák című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vágómadarak vitája című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Sorskatonák címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Anyák napja Gemencen címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotá

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)