HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47302

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2009-12-01

Különös búcsú

Akkor, azon a reggelen valami megváltozott, hogy pontosan mi változott meg, azt senki sem tudta.
Valahogy mindenki olyan különösen érezte magát.
Nem fizikai rosszullétet volt ez, inkább, mintha a gondolataikban lenne valami furcsa nyomás, vagy inkább furcsa üresség. Nem tudták eldönteni.
Automatikusan felkeltek, ahogy megszólalt az ébresztőóra, végigcsinálták a reggeli készülődést, de nem gondoltak közben semmire. Nem tervezgettek, nem ábrándoztak, nem sóvárogtak, nem mérgelődtek, és nem sóhajtoztak semmi után. Nem féltek, nem aggódtak, nem nevettek és nem sírtak.
Bekapcsolták a tévét, hallgatták a híreket, - rövid beszámolókat az éppen aktuális politikai ámokfutók nyilatkozatairól, a politikai iszapbirkózás jelenlegi állását, a botrányt szimatoló, szenzációhajhász tudósításokat, a bűncselekményekhez, vagy legalább annak gyanújához kapcsolódó alaposan felfújt érdekességeket, az aznapi katasztrófákat - amiket színtelen hangon daráltak a - súgógépekről olvasva - a médiaszemélyiségek. Akik a hírműsor végén ahelyett, hogy elbúcsúztak volna, csak néztek maguk elé, és azt motyogták: - minek ez az egész? Vagy azt: - nem érdekes... A műsorok szerkesztői nem keverték le ezeket a képeket, hosszasan sugározták. Az elfogadhatatlan viselkedési mintákat sulykoló ostoba reklámok elindítását sem tartották fontosnak.
Az emberek megszokásból aznap is elindultak a munkába. Felszálltak a lassan begördülő járművekre. A buszok most senki orra előtt nem csapták be az ajtajukat, de úgy haladtak, mintha nem lenne jogosítványa a vezetőknek. Akik többször fékeztek, mint ahányszor a gázra léptek. Az autósok is ugyanígy vezettek. Érdekes módon - talán az általános lassúság miatt - mégsem történt egyetlen baleset sem. Az utasok nem lökdösődtek, nem káromkodtak, nem szidták sem a közlekedést, sem egymást. Levették a napszemüvegeiket, kihúzták a fülükből a lejátszók zsinórjait és egykedvűen álldogáltak csomagjaikkal a kezükben. Senki sem sietett. Előbb-utóbb mindenki célhoz ért. Az órákat nem figyelték, nem érdekelt senkit, hogy elkésett, vagy időben megérkezett.
A munkahelyeken megszokásból bekapcsolták a gépeiket, unottan nézték a forgó alkatrészeket, vagy a futószalagok siklását az orruk előtt, vagy a számítógépek képernyőinek villogását, de nem dolgoztak a gépeken. Egyszerűen nem érdekelte őket az értelmetlen rutin feladat, amit munkának neveznek. Ma nem pletykálkodtak, nem áskálódtak, senkiről sem volt egy rossz szavuk, még nevetségessé sem tettek senkit. Nem akarta learatni senki a főnökök előtt mások babérjait. Nem SMS-eztek, nem telefonáltak, nem enyelegtek, és nem mesélték el, hogy mi történt velük tegnap este óta. Még a légkondi hőfokszabályozójának tekergetéséért sem harcoltak.
A főnökeik magányosan üldögéltek az irodáikban, kibámultak az ablakon és nem utasítgattak senkit semmire, nem adtak ki hiábavaló munkákat, nem fényezték magukat, nem keresték lázasan, hogy kire hárítsák a felelősséget. Nem tárgyaltak sem egymással, sem a beosztottaikkal. Nem érdekelte őket a cég teljesítményétől független bonuszuk összege, sem a céges autójuk cseréje. Nem írtak alá semmit, és nem olvastak el semmit. A létszám-leépítési terveik békésen pihentek a fiókjaikban.
A járdákon alig volt egy kis tétova forgalom, az a néhány gyalogos, aki elindult valahová, lassan bandukolt, lehajtott fejjel. A járműveken egyre kevesebben utaztak. Végül ott álldogáltak a buszok, villamosok, trolik és metró szerelvények üresen a megállókban. A vezetőik megszokásból üldögéltek a vezetőfülkében, de maguk elé bámultak, és nem vezették a járműveiket. A plázákban a boltok üresen tátongtak, csak az eladó lányok cipőjének kopogása verte fel a csendet, akik tanácstalanul tébláboltak, mintha nem tudnák, mit keresnek itt egyáltalán. Megszokásból néha megigazították a tigrismintás harisnyájukat, vagy a fekete miniszoknyájukat. Szorosabbra húzták a derekukon a pink övet, vagy a mélyen dekoltált csipke felsőt. Már nem vigyáztak, hogy le ne törjön a műkörmük.
A repülőterek műanyag székein egykedvűen üldögéltek az utasok, nem érdekelte őket, hogy a reptéri kijelzők üresek, nem szállnak fel a repülőgépek, amik egyébként sem voltak feltöltve üzemanyaggal és nem voltak műszakilag átvizsgálva.
A tévécsatornák és a rádióadók reggeli csacsenoló műsorainak sztárocskái bambán meredtek maguk elé, és fogalmuk sem volt mit mondhatnának. Nem jutott eszükbe semmi abszurd, vicces, hatásvadász, pimasz megjegyzés, vagy bárgyú és közönséges poén, esetleg egy piszkos célozgatás, vagy egy önreklám, erőltetett hozzászólásokkal. Még a jó ízlést sértő, nehezen kiizzadt témákra sem emlékeztek, amikkel szórakoztatniuk kellett volna a nézőket, hallgatókat. Időnként valamelyikükön kitört megszokásból a közlési kényszer és megszólalt. Ilyeneket mondtak: hát izé..., meg azt, hogy: nem is tudom... De nem számított. Senki sem nézte, és senki sem hallgatta őket.
A közhivatalok ügyfélszolgálatai üresen tátongtak. Néha-néha betévedt egy ember, tanácstalanul körbe járt. A hivatalnokok addig belemélyedtek a számítógépeik monitorjába, amíg végül a tétova ügyfél ki nem sétált az ajtón.
A zenészek leütöttek néhány akkordot a zongorákon, vagy megpendítettek néhány húrt a hangszereiken, elhangzott pár dob ütés, néhány trilla a fuvolán. Aztán elcsendesedett minden. Néhányan belelapoztak a kottáikba, azután félretették őket.
Hallgattak a telefonok, a mobilok, az iPodok, senki sem internetezett, senki sem kommunikált.
Az iskolákban a tanulók egykedvűen ültek a helyükön, nem bántalmazták, gúnyolták, kínozták egymást és a tanárokat, sem tettlegesen, sem szóban. A tanárok megértéssel nézték a diákokat, és nem tudták mit mondhatnának nekik. Nem találták értelmét, hogy matematikáról, történelemről, irodalomról, vagy bármi másról beszéljenek. Nem követeltek, nem büntettek, nem dicsértek, nem fegyelmeztek, és a házi feladatokat sem kérték számon.
A gondozónők a bölcsődékben és óvodákban beültek a gyerekek közé, és együtt bámulták velük a csoportszobák dekorációit. Otthon az anyukák nyugodtan nézték a csendesen szuszogó, vagy nézelődő kisbabáikat.
Ahogy telt-múlt az idő, az emberek egy része automatikusan enni kezdett, ha volt valami étel a keze ügyében. Ha nem volt, akkor nagy nehezen nekiindultak, hogy vegyenek valami harapnivalót. Azonban nem jutottak túl messzire. Még mielőtt elérték volna a büfét, vagy a boltot, elfelejtették, hogy hová indultak. Így jártak azok is, akik éppen hazafelé tartottak. Végül leültek egy padra az utcán, vagy egy lépcsőre, vagy a járda szélére. Ott üldögéltek maguk elé meredve. Senki sem szólt senkihez. Senki nem nézett senkire. Akik az utcán üldögélve fázni kezdtek, felálltak kényelmetlen ülőhelyeikről és céltalanul mentek előre egy darabon. Aztán megint leültek valahová.
Apródonként minden leállt. A járművek, a hírügynökségek gépei, a rádió és tévé közvetítések, a földgáz, a víz, és a villamos áram szolgáltatás. Kikapcsoltak a gépek, a navigációs berendezések, a számítógépeket üzemeltető szerverek. Néhányan a leálló liftekben rekedtek, de nem törődtek vele. Pár tétova mozdulat után leültek a lift padlójára és maguk elé bámultak.
Az utcákon, az újságos standokon a reggel megjelent bulvár, és félbulvár újságok címlapjain az emberiséget pusztulással fenyegető katasztrófákról szóló cikkek és képek virítottak. Cikkek az általános felmelegedésről, az ózonlyukakról, a műanyag szeméttel fertőzött tengerekről, a letarolt őserdőkről, a növényvédő szerekkel és műtrágyával mérgezett földekről. Képek a kipusztított állatokról, a szennyezett vizekről és levegőről, éhínségekről, árvizekről, özönvízszerű esőzésekről, földcsuszamlásokról, vízhiányról, viharokról és földrengésekről. Cikkek és képek a járványokról, gyógyíthatatlan betegségekről, éhezésről, és túltápláltságról, túlnépesedésről, szerencsétlenségekről, fegyver arzenálokról, és háborúkról.
Az újságok lapjait csak a szél hajtogatta, libegtette a csendes utcákon, senki nem olvasta őket.
Mire eljött a délután, az emberek már, ha akarták sem tudták volna elolvasni a lapokat. Először a látásuk kapcsolt ki teljesen, majd később a szaglásuk, az ízlelésük, a tapintásuk, azután pedig a hallásuk. Végül leállt a légzésük és megszűnt dobogni a szívük.
Nem atomháború végzett velük és nem is az általuk folyamatosan megjövendölt katasztrófák. Aznap reggel a nap mágneses mezeje fordult meg, megváltoztatva a napszél tevékenységet.
Az esemény egy kis figyelmeztetéssel kezdődött, amikor a napszél egyik kitörése egy mágneses mezőnyalábot szállított a Naptól a Földre. Mint amikor egy polip a karjait egy nagy kagyló köré fonja, a Nap mágneses mezeje körbefonta a Föld mágneses mezejét és gigantikus repedést létrehozva felrepesztette. A megerősödött napszél részecskéi áthatoltak a Földet védő Van Allen sugárzási övön, tönkretéve a műholdakat, az elektromágneses berendezéseket, az elektronikai rendszereket, és olyan elektromágneses energiát, és ionizált sugárzást hozva létre, amely ahogy erősödött a nap sugárzása, úgy oltotta ki apródonként az emberi agyak elektromos feszültségét.
Amilyen hangosan és erőszakosan élték az emberek az életüket Gaián, a Föld nevű bolygón, olyan csendes, különös búcsúval távoztak el róla



Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2011-10-16 19:08:16

Kedves Kata!

Ez is egy lehetséges verzió, bár kissé fantasztikus, az igaz. :)
No meg nem tudtam megállni, hogy néhány fricskát ki ne osszak benne ennek a mi "csoda világunk"-nak.
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy nem csak elolvastad, hanem hozzászólást is írtál.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2011-10-16 18:06:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Én se nagyon kedvelem a sci-fik-et, de örülök, hogy említetted az Istefan írásánál. Ezért megkerestem. Nagyon érdekesen írod le. Milyen egyszerűen oldottad meg a világvégét. Semmi kegyetlenség, kín - és szenvedések nékül. Jó, hogy rátaláltam, mivel a Te rndkívüli stílusodban leírva, nagyon szórakoztató volt számomra.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2011-04-14 23:01:42

Kedves Ági!

Ezt az alkotást egy pályázatra írtam. Sajnos nem tetszett a zsűrinek, talán túl pesszimistának találták...
Köszönöm, hogy elolvastad, és a csillagokat is. :)

Judit

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-09-16 22:25:19

Kedves Valezius!

Örülök, hogy megérintett Téged az írásom, beszél hozzád... Kívánhat-e egy alkotó ennél többet? :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-09-13
Összes értékelés:
10
Időpont: 2010-09-16 17:12:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jó írás. Gondolkoztam, hogy írják-e még valamit, de inkább nem, a mű magáért beszél.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-06-16 00:47:26

Kedves Futóinda!

Tényleg lehangoló ez az írásom, ami általában nem jellemző rám, de azért örülök, hogy tetszett.
Judit
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
774
Időpont: 2010-06-14 00:02:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Az emberiség nagy-péntekjei meg vannak számlálva. Ez az én véleményem is s ebből a sci-fi írásodból is ez csendül ki.

Persze, érdekel az emberiség sorsa, mert az a mi sorsunk is, bár ma még be nem bemérhető időn belül, a kozmosz-káosza egyszer eléri a mi földünket s azon az életet is.

Írásodban észrevehető a mindenségre való nyíltságod s olyan szépen át tudod ültetni a ma képére.

Ehhez is gratulálok.

Tisztelettel: Inda.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-03-28 20:05:27

Kedves Zagyvapart!
Örülök, hogy érdekesnek találtad a novellámat, ami nem teljesen alaptalan vízió. Valami gond van a föld mágneses terével manapság. A repülőtereken nemrég világszerte át kellett állítani a mágneses műszereket a térképek használhatósága miatt. Az állatvilág, mely a mágneses vonalakat követi, gyakran eltéved, így nem találnak haza a madarak, a tengeri állatok pedig kiúsznak a partra a mélytenger helyett. Egyes kutatások szerint a föld pólusváltás előtt áll. Ami alatt egy ideig a mágneses tér zéró lesz. Márpedig az űrhajósok, amikor két hétnél többet tartózkodtak az űrben és nem érezték a földi rezgéseket, teljesen megőrültek. Azóta mesterségesen gerjesztett elektromágneses hullámok hatókörében élnek az űrben. Ennek az az oka, hogy amikor a geomágneses mezők értéke nulla, akkor az emberi agyban tárolt információ megszűnik létezni. Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2010-03-20 11:27:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Írásod érdekes félelmetes vízió, ami így, vagy úgy, de egyszer be fog következni.
Én úgy döntöttem, ezt nem várom meg, előbb "kihalok."
Tetszett a mű, gratulálok: Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-01-25 00:10:02

/folyt./
melyek általában csak a poláris sapkáknál fordulnak elő, szép számmal jelentek meg akkoriban Hawai és Róma, és persze más városok felett. Ma beláthatalan következményei lennének egy ilyen napkitörésnek. Gondoljunk az űrben keringő eszközökre és emberekre, az atomerőművekre, a vegyi üzemekre, a fűtőművekre és a szivattyú telepekre, amik a vizet és a szennyvizet továbbítják. Még telefon és inetenet nélkül csak elvagyunk, de áram nélkül? Nem kell Nostradamusnak lenni ahhoz, hogy átlássuk egy napvihar esetleges következményeit a mai társadalomra nézve.
Köszönöm, hogy ritka sci-fi olvasmányaid közé besoroltad az én írásomat is.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-01-24 23:47:59

Kedves Lyza! A legelső feljegyzett nagy napvihar illetve napkitörés következménye 1859 augusztus 28-án ért minket. A nyomában keletkező elektromágneses vihar az éppen csak kiépülőfélben lévő távíró hálózat nagy részét egész egyszerűen gallyra vágta, azaz a távközlés csodáját épp csak megismerő társadalom csaknem teljesen elvesztette egy időre a kommunikáció lehetőségét. Szerencsénk csupán annyi volt, hogy az elektromosság még korántsem volt annyira elterjedt, mint most és világításra is leginkább mécseseket, gyertyákat vagy petróleumlámpákat használtak, nem pedig izzókat vagy gázkisülésű fényforrásokat vagy ledeket mint napjainkban. hirtelen elnémultak az USA és Európa távíróvonalai és a távíróvezetékeken megjelenő kisülések kiterjedt tüzekhez vezettek. Úgynevezett északi fények, azaz aurora borealisok /folyt/.
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2010-01-24 10:34:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Ritkán olvasok én is sci-fit.
Ám olyan szép szavakkal sodortál a vége felé, hogy végig olvastam. Jó írás! Vajon lejön ez a jövőben, mint a Nostredamus írásai???..:):):)
Gratulálok!
Lyza
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-01-08 13:44:12

Kedves Müszélia!
Jól "rátapintottál" a lényegre, a jövőben játszódó írásaim annyiban nem "igazi" sci-fi történetek, hogy a kis zöld emberkék, antennával a fejükön hiányoznak belőlük.
Köszönöm, hogy a ritkán olvasott sci-fik közé betetted az én írásomat, a hozzászólásodat és a szavazatodat.
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
916
Időpont: 2010-01-05 08:06:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit,
nagyon ritkán olvasok sci-fit, ezért kerülte el eddig a figyelmemet a Különös búcsú. Szerencse, hogy ez nem a szokványos történet, kis zöld emberkékkel, akiknek antenna van a fejükön. Egy ideig határozottan tetszett, hogy szép lassan nyugalom lesz a földön - nem lökdösődnek, nem káromkodnak, stb. Ez mind nagyon jól hangzik. De a teljes kikapcsolás se olyan félelmetes, hiszen az élet örök, és ha valami gond van a földnek nevezett bolondházban, hát majd másutt folytatódik. Annyi az egész, mintha átmennénk az egyik szobából a másikba.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2009-12-07 13:24:27

Kedves Eszter! Úgy látom a hozzászólásodból, hogy a sci-fi álarca alá is bekukkantottál..:)
Mit is művelünk, itt és most mi emberek - akik a világ urai szerepében tetszelegünk - egymással és a világgal? Az, hogy rossz úton járunk, az egyre világosabb mindazok számára akiknek nem a napi megélhetésért folyó küzdelem emészti fel minden energiáját.
Mégis, miközben tudjuk, és beszélünk róla, hogy egy civilizációs rendszer rabjai vagyunk, amely kényszerít bennünket, hogy pusztitsuk a világot, és tönkre tegyük egymást, mégis haladunk tovább ezen az úton. Úgy tűnik nincs kiút belőle, csak a pusztuláson keresztül...
Daniel Quinn "Izmael" c. könyve a Kultúra Anya által ránk kényszerített, pusztulásunkat okozó rabságból kiutat mutat. De ki olvassa?
Köszönöm a hozzászólásodat és az értékelésedet. Judit

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7456
Időpont: 2009-12-07 09:36:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Soraid elgondolkodtatóak. Írásaid általában olyanok, hogy miután elolvastam őket, még továbbra is bennem maradnak, visszatérnek, újra és újra megfontolásra késztetnek. Ez az írásod is nagyon jó.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2009-12-03 23:15:51

Kedves Arthemis!
Mint a végén kiderült, az emberek nem maguktól "estek át a ló másik oldalára". A kozmikus történések hatására lassultak le, vesztették el az érdeklődésüket az "elfoglaltságaik" iránt, majd az életüket is.
Az én novellám is egy ma divatos világvége jóslat. Tekintettel a 2012-es legközelebbi világvége dátumra. /2012-ig tart a Maja naptár, és Nostradamus is ekkorra jósolta a világvégét/ Azonban a szokásos, látványos és gigantikus rémségektől eltérően, itt azt sem tudják mi történik velük.
Az emberiség porszem a világmindenségben.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2009-12-03 23:00:40

Kedves Antonius!
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat, annak ellenére, hogy sci-fi!
Talán egyetlen nyelv sem retteg annyira a szóismétléstől, mint a magyar. Már az iskolában azt tanuljuk, hogy minden körülmények között kerülendő. Szerintem meg a szóismétlés nyugtalanságot kelt az olvasóban, ezért hatásos. /Egyébként is nyugtalanítónak szántam az írásom.../
Örülök, hogy élvezettel olvastad!
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-12-03 22:30:16

Tényleg különös búcsú. Mintha az emberek hirtelen átestek volna a ló másik oldalára...Szerintem egyik véglet sem jó, az írásod viszont igen.:)
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2590
Időpont: 2009-12-01 17:26:58

A sci-fi nem a műfajom, de a Judit név elcsábított. Nem bántam meg. A megszokott színvonalon megírt munka. A második bekezdés második sorában elütötted a rosszullét szót.
"politikai ámokfutók nyilatkozatairól, a politikai iszapbirkózás" aitt a második politikait elhagynám, ugyan így a "gigantikus repedést létrehozva felrepesztette." Mondatban is az egyiket cserélném hasadásra, vagy hasításra. Persze ez már az a nevezetes csomó...

Élvezettel olvastalak, de ebben semmi meglepő...

Gratulálok. a.

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Kurva vagyok (monodráma) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Ámen címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Reményül vannak című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Bár bízni tudnál! címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Itt van újra december című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese I. része című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Szilveszteri forralt bor. (Barátom emlékére…) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)