Egy porosodó film-tekercs -
fekete-fehér filmkocka
vár, raktárban rostokolva,
Félredobva egy dobozba'.

Egy csúf pókhálós zongora
Áll lábakon vastag porban.
Egy billentyűje se nyikkan
ott kifeszítve, ájultan.

Egy molyok rágta régi frakk,
Lógva vár vég eljöttére,
Fekete-fehér kék vére
változott szégyen-szürkére.

Pedig... régi szalagunk szaladna,
Akár örökké az örök vásznon.
Lehelné lelkét nekünk szabadon.

Zongoránk játékának nincs vége!
Két szép leütött hang a zongorán
eggyé válna nekünk fehér kottán!

Hajdan daliás frakkunk megint-csak
visszaadná ifjúi korunkat.
Ha varrnánk rá gombokat...(foltokat)!