HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1851

Írás összesen: 47544

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2019-01-09 08:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: NetelkaFeltöltés dátuma: 2006-08-29

Minden bajok forrása

Dr. Érchegyi Viktor minden nap ugyanabban az időben kelt. Óra nélkül. Erre rém büszke volt, mint ahogy mindenre, ami mérhetetlen - és vitathatatlan - precizitását igazolta. Talán nem véletlen, hogy szemészorvosként dolgozott egy jó nevű klinikán. Napjait szigorú rend jellemezte a már említett menetrendszerű felkeléstől az előírt, időben történő lefekvésig. Pedáns és pontos volt mindenben, időbeosztását percről percre kidolgozta, még a reggeli egy szelet vajas kenyér és egy bögre langyos tea elfogyasztásának is megvolt a maga forgatókönyve. Szüleitől örökölte ezt a rend iránti fokozott igényt, bár messzemenően túltett rajtuk. Úgy érezte, ha bármiben is eltér a maga által előírt szabályoktól, kicsinyke világa megrendül, aztán már nem tudja majd helyrehozni az egyre sokasodó hibákat.
Valljuk be, nem volt könnyű eset, barátai nem is voltak. Szomszédai is elkerülték, ismerték már, undok különcként kezelték. Dr. Érchegyi szótárában a szerelem szót sem lehetett megtalálni, csak annyit tudott erről az érzésről, hogy rettentő bonyolult és kiszámíthatatlan, mely nap mint nap újabb bonyodalmakhoz vezet. Összes kapcsolata a munkahelyére korlátozódott, ott is szigorúan a munkára. Igaz, egy nap egyszer, az időben elfogyasztott ebéd után engedélyezett magának egy kávét a társalgóban. Ilyenkor leült az egyik ablak mellé - meghagyták neki mindig ugyanazt a széket -, és csöndesen szemlélődve megitta a feketéjét. Kollegái is furcsa, magának való emberként kezelték, kezdeti próbálkozásaik valamiféle kommunikációra egy idő után teljesen elhaltak. Szakmai kérdésekben természetesen együtt tudtak működni, de dr. Érchegyi ezen túl másról nem volt hajlandó beszélni.
Munka után - hétfőn és csütörtökön - elment az általa kellőképpen nettnek és tisztának tartott üzletbe, és bevásárolt. Mivel egyedül élt, csak a maga igényeivel kellett törődnie, föl sem merült, hogy elfelejthet valamit, így sosem lehetett őt cédulával a kezében látni. Otthon aztán kicsit engedett a szigor, kötetlenül választott, hogy éppen könyvet vagy napilapot kíván olvasgatni. Este még megnézte a 9 órási híreket, majd fürdés után lámpát oltott és elaludt.

Egy szerda reggel dr. Érchegyi éppen előírásosan reggelizett, mikor csöngettek. Önkéntelenül is a faliórára nézett, és összehúzta a szemöldökét. Néhány másodperc múlva újra megszólalt a csengő. Képtelen volt eldönteni, mit tegyen, soha nem fordult elő még ilyen, hogy ebben az igencsak kiszámított és képtelen időpontban bárki zavarná. Most már sürgetőbben nyomták a csengőt, így kénytelelen-kelletlen, kapkodva az ajtóhoz sietett. Ismeretlen, fölöttébb zilált külsejű nő állt az ajtóban. Barna, göndör haja fésületlenül omlott az arcába és pihent meg a vállán, ruházata pedig meglehetősen előnytelen volt: egy férfiméretű fehér póló lógott vékonyka alakján. Kezében fogkefét tartott úgy, akár egy marsallbotot. Dr. Érchegyi nem értett a nőkhöz, és nem is kívánt érteni hozzájuk, így egy gyors "mitetszik" kíséretében elállta a bejáratot.
- Helló, Fruzsina vagyok, az új szomszéd, tegnap költöztem, még alig pakoltam ki, hulla fáradt vagyok, mert szabim sincs, és rohannom kéne dolgozni - válaszolta hadarva, ámbár mosolyogva a nő.
Az orvost meglepte ez a hirtelen szóáradat, és hogy elejét vegye a továbbiaknak, megismételte, most már határozottabban:
- Mitetszik?
- Jaj, hogy jártam! Valahogy elkevertem a fogkrémemet, és az istennek se találom, persze tegnap este behagymáztam, gondolhatja, elég kínos lenne így a villamoson meg minden...
Dr. Érchegyi villámgyorsan kapcsolt, egy lépéssel a fürdőszobában termett, és a meglepett vendég kezébe nyomta a fogkrémet.
- Menjen, vigye, csak most hagyjon, mert dolgom van! - Azzal belökte az ajtót, nem törődve a túloldalon álló nővel. Már a gondolatától is pánikba esett, hogy esetleg elkéshet. Sietve kapta össze magát, a félig rágott vajas kenyér és a teljesen kihűlt tea korholóan nézett utána.

*
Aznap zaklatott volt. Sejtette, hogy a nő az oka, hiszen ha nem tör rá kora reggel, akkor minden ment volna a maga megszokott útján. De jött, és erőszakos viselkedésével tönkre zúzta a napját.
Este éppen kedvenc újságját olvasgatta, mikor csöngettek. "A villanyszámlás" - gondolta, és kényelmesen az ajtóhoz ment, hogy kinyissa. A kis barnával találta szembe magát, aki ha lehet, most még furcsábban nézett ki, mint reggel. A haja egészen szokatlan módon volt feltűzve, itt-ott elszabadult tincsek keretezték az arcát. Valami meghatározhatatlan nadrágszoknya vagy szoknyanadrág, vagy a kettő keveréke volt rajta, mindez lila virágos kivitelben, sárga pólót viselt, és azon fekete, rojtos bőrmellényt. Lábbeli gyanánt valami otthoni papucs volt rajta, apró sarokkal. Több karlánc csörgött rajta, és az összes látható helyen valamiféle ékszer. Iszonyatosan rendezetlen hatást keltett. "Borzasztó" - gondolta Dr. Érchegyi. "De bájos." - tette hozzá magában. Aztán el is hesegette a gondolatot.
- Mitetszik? - tette fel az adekvát kérdést, kevésbé undok hangon, mint ahogy szerette volna.
- Visszahoztam a fogkrémjét, remélem, nem baj, ha többet használtam kicsit, tudja, a hagyma, meg nem tudtam, kapok-e valahol rágót, annyira rohantam, így aztán..." - eközben átadta az orvosnak a tubust. Az pedig, mint aki számított rá, megjegyezte:
- Maga tipikus összevisszanyomkodó.
- Hogy? - húzta fel csinos szemöldökét a nő.
- Vannak emberek, akikről ezer közül is megmondanám, hogy a fogkrémet nem a végén fogják megnyomni. Az ilyenek a sírba visznek. Van még valami? Mert ha nincs, olvasnék tovább - és megfogta az ajtót.
- Olvas? Mit olvas? Régebben én is olvastam, ma már nem jut rá időm. Hú, mennyi könyve van, látom! És milyen rend van itt! Te jó ég, magának bejárónője van?! - Ezt ismét egy szuszra adta elő, miközben észrevétlenül bearaszolt a lakásba.
"Na ne, ez már sok" - gondolta Dr. Érchegyi, miközben hátulról is megszemlélte ezt a furcsa, szétszórt, de határozottan mutatós nőt. Viszonylag alacsony volt, keskeny, szinte lányos csípővel, karcsú derékkal, formás vádlikkal.
- Mitetszik? - szólt zavarában hívatlan vendége után, bár ő is érezte, milyen nevetségesen hangzik ez.
- Hát, ahhoz képest, hogy ennyi könyve van, nem valami nagy a szókincse -jegyezte meg csúfondárosan mosolyogva. - Maga tetszik! - tette hozzá, a világ legtermészetesebb módján.
Dr. Érchegyi azt hitte, rosszul hall. "Nem elég, hogy iszonyú rendetlen és slampos, még szórakozik is rajtam" - gondolta.
- Nézze, még nem olvastam el az újságom, hamarosan kezdődik a Híradó, aztán lefeküdnék, mert minden nap pontban 6.15-kor kelek, úgyhogy ha megkérhetném...
- Na, hol az az újság, majd én felolvasok magának. Nem is mondtam még, hogy abban az időben, mikor még sokat olvastam, alkalmanként verset és prózát is mondtam, ha felkértek. Tudja, így baráti alapon. Melyik cikket olvassam? Ugye leülhetek a foteljébe, látom, ez a kedvence! Megértem, isteni kényelmes! - azzal elhelyezkedett, lábát keresztbe téve, ügyet sem vetve a bénultan álldogáló orvosra. A következő pillanatban felkapta a dohányzóasztalról az ott heverő olvasószemüveget, és az orrára biggyesztette:
- Na, így mindjárt más! Látja, még ebben is passzolunk, nekem is közellátó kell.
Pár pillanatig lapozgatott az újságban, majd hirtelen rászólt az orvosra:
- Na, mi lesz már, mit áll ott, üljön ide a térdemhez, imádok úgy felolvasni.
És mire Dr. Érchegyi feleszmélt, már megszeppenten ült a szőnyegen, egy számára szinte vadidegen nő lábai előtt, hallgatta annak karattyolását, észre sem véve, hogy közben a Híradó is elkezdődött.

*

Másnap reggel kávéillatra ébredt. Magától most is, de nem a kötelességtudat ébresztette. Viszont azt érezte, megfordult vele a világ. Kitámolygott a konyhába, és meglátta minden bajok forrását, a nőt. Az ő ingében, kócosan és végtelenül bájosan.
- Jó reggelt, Fruzsina, örülök, hogy koránkelő vagy. Tényleg passzolunk.


2005. március 2.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-09-28 07:27:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
nálam alapszabály, hogy ismeretlen csengetőknek semmikor, soha, semmilyen körülmények között... nehogy már úgy járjak, mint ez a szegény szemész.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-12-19 21:43:19

Mai szóhasználattal élve Fruzsina igen nyomulós. A páromtól tudom hogy ez a férfiakban általában visszatetszést kelt...A történet viszont tetszett.:)
Alkotó
Netelka
Regisztrált:
2006-08-04
Összes értékelés:
1459
Időpont: 2006-08-31 09:56:47

Egyszerűen csak "nő" :) Köszönöm, hogy olvastál :)
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-08-31 08:42:30

Rettentően céltudatos nő ez a Fruzsi.:)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) Fridolin Hofer: Cseresznyefácska a hegyen című alkotáshoz

Baranyai Attila alkotást töltött fel Árpád bölcsőjében címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Modus vivendi című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Óriási felfedezés a Hold sötét oldalán című alkotáshoz

zsike bejegyzést írt a(z) Van egy dal... című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Óriási felfedezés a Hold sötét oldalán című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Óriási felfedezés a Hold sötét oldalán című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) A Nobel díjért versengve című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Hat hét gipszben című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 16. Éjszakai-sark című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szent legyen című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Hallgatás-dal című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hallgatás-dal című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Modus vivendi című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)