HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48101

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MichelangeloFeltöltés dátuma: 2006-08-29

Döntéshozatal

Hirtelen felharsant az óra végét jelző csengő. A fellélegző diáksereg jókedvű zsivaja töltötte be a termet. Sok parányi megkönnyebbülő arcocska felszabadulva tömködte könyveit az iskolatáskába. Csak én nem vettem tudomást a jelzésről. Ráérősen pakoltam el tankönyveimet. Megvártam, amíg az utolsó ember is távozik. Aztán felálltam és talán kicsit túlzottan szigorú ábrázattal indultam el az emelvény irányába. A tanárnő mintha nem akarna észrevenni még egy kicsit a jegyzeteivel babrált, de aztán feltekintett. Egy szemüveges kicsit öregedő, de határozott tekintet pillantott vissza rám.
- A jelentkezésről szeretnék önnel beszélni, eldöntöttem hova adom be.
- Értem fiam. Marad a Bencés Gimnázium vagy más iskolát választottatok?
- Igen marad, oda szeretnék menni.
- Szüleiddel megbeszélted?
- Azt mondták, hogy itt az ideje, hogy magam döntsek.
- Ez így nem lesz jó. Mindenképpen beszélj velük ma. Holnapra egy szülő által aláírt papírt szeretnék a kezemben látni.
- Rendben. Itt lesz. Viszont látásra tanárnő.
- Szervusz fiam.
Ráérősen baktattam ki a tanteremből. A kijárat felé vettem az irányt. Útközben felöltettem kabátomat és a hátamra kanyarítottam az iskolatáskát. A kihalt folyósok csendjét csak az udvarról beszűrődő alsóbb évesek játéka zavarta meg. Az ebédlő mellett elhaladva mindössze néhány takarítót láttam meg, akik a követ súrolták. Kilépve az iskolából biccentettem a portás bácsinak, aki viszonozta a köszönést.
Kimérten lépkedtem a buszmegálló irányába. Tudtam, hogy nincs értelme sietni, mert leghamarabb fél óra múlva jön a következő járat. Gyönyörű téli nap volt, még a Nap is kisütött. Élvezettel hallgattam, ahogy lábam alatt ropog a hó. A fák ágai szinte roskadoztak az óriási teher alatt.
Miközben szívtam magamba hűs téli levegőt egyre csak a beszélgetést játszottam le újra és újra. Kíváncsiság és harag gyűlt fel bennem. Egyszerűen nem értettem, hogy mért nem fogadta el a döntésemet. Az is felötlött bennem, hogy talán hazugságra gyanakszik, de hamar elvettem az ötletet. Sosem volt ehhez hasonló problémám. A tanárok nagy többsége megbízott bennem. De ez valahogy más volt. Itt nem volt elég a szavam.
Már egy jó ideje álltam elmélázva a megállóban. Megint hangok töltötték be az eddig számomra csendes légkört. Talán észre se vettem a körülöttem mászkáló emberek tömegét. Mindegyik a buszára várt vagy éppen egy kedves ismerőst búcsúztatott. Kavargó gondolataimból egy közeledő nagy jármű kergetett ki. A sok munkából hazatérő ember elevenen futkározott a padkán. Mindegyikük az ülőhely reményében verekedte fel magát a járatra. Az utolsók között szálltam fel. Leraktam a táskámat, és ismét gondolataimba merültem.
Lassan úszott el előttem a hófödte táj. Néhány elsurranó oszlop jelezte a tovahaladást. Újra vissza visszatértem a beszélgetéshez. Próbáltam felidézni az egyes arckifejezéseket. A mondatok hangvételét, de mind hiába. Nem találtam választ a kérdésemre. Közben felidéztem pár osztálytársam furcsa arckifejezését, ahogy iskolaválasztásáról beszél. Végigjátszottam magamban az emlékeket és azon morfondíroztam, hogy vajon tényleg megkapták-e a lehetőséget a döntéshozatalra. Vagy csupán szégyellték, hogy nem ők döntenek az életük felől.
Közbe észre se vettem a megállók sokaságát, amin keresztülhaladtunk. A jármű és én teljesen külön voltunk. De mégis hasonlítottunk abban, hogy egyikünk se figyelt a másikra. Közben a busz kikanyarodott az utolsó egyenesre. Alig telt el egy perc és láttam a mellettem elröppenő tábla képét. Amikor a második táblát is elhagytuk, jeleztem. Pillanatokon belül kitárult az ajtó és ismét kiléptem a szabadba. Kicsit feltámadt a szél. Csak úgy csapkodta az arcomat. A Nap sem sütött már, de én mégis nagyobb kedvvel indultam el felfelé a lejtőn. Talán az otthon rám váró ebéd váltotta ki bennem ezt a hatást, vagy az hogy ismét egy kicsit magam maradhatok. Ezen nem is gondolkoztam inkább újra a beszélgetést állítottam a középpontba. Félelemre okom sem volt, mert azt az iskolát választottam, amit szüleim is javasoltak, tehát nem kellet tartanom attól, hogy nekik nem tetszik. Sőt még az is ott volt előttem, hogy a döntést nekem adták és nem is fogják elvenni tőlem. Tehát pozitív hozzáállással léptem be az ajtón.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az asztalnál édesapám ül. Talán azért volt annyira kirívó számomra, mert csak ritka alkalmakkor tért haza ebédelni. Ez persze nem azt jelentette, hogy történt valami csak éppen volt rá ideje. Legalábbis belépve így töprengtem a lehetőségeken.
- Megjöttem.
- Szia.
- Egyedül vagy?
- Igen, édesanyád elment vásásrolni. Nem találkoztál vele?
- Nem. Biztos elkerültük egymást.
- Lehetséges.
- És hogyhogy itthon vagy?
- Volt egy kis időm és gondoltam lejövök ebédelni. És neked történt valami a suliban?
- Beszéltem a felvételiről. Holnapra kell vinnem egy aláírt igazolást, hogy hova megyek. Mondtam, hogy megengedtétek, de nem elégedett meg ennyivel. Külön kitért arra, hogy megbeszéltem e veletek. Pedig mondtam, hogy nekem adtátok a döntés lehetőségét. Egyszerűen nem értem.
- Ma engem is kioktattak, hogy milyen felelőtlen vagyok.
- Igen?
- Beszéltem egy tanárral, kollégával és mondtam, hogy mi rád bízzuk a döntést. Nem kényszerítünk bele semmi olyanba, amit nem akarsz. Végtére is már elég koros, vagy ahhoz hogy felelős döntést hozz. Erre kicsit cinikusan elmosolyodott és azt mondta:
- Nem engedhetjük meg ilyen korban, hogy maguk döntsenek. Az életükről van szó. Még nem képesek arra, hogy felelősen mérlegelve válasszanak. Nem tudják mi a jó nekik.
- Én erre azt válaszoltam, hogy meg kell tanulnotok döntéseket hozni és vállalni annak következményeit. És mi a döntést a te kezedbe adjuk.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-07-12 01:37:48

Belemerültem a "Te"-be. Utaztam (veled? vagy helyetted? vagy a heleydben?) a buszon, és töprengtem... az életen. Magamon. A jövőmön. A tanárnőn.
És azon, miért jó nekem egyedül?
És azon, a többiek miért mások, mitől és hogyan van ez így, hogy én dönthetek, pk meg (azt hiszem), nem.

Az én buszom máshová ment. A Piaristákhoz. Szüleim döntésére.

A fák ágai és én is roskadoztam a teher alatt. És kinyílt a busz ajtaja...
Valamikor, valahová...

És döntöttem. A szüleim akarat ellenére, és engedélye nélkül.

Csak később, sokkal később...

Örülök, hogy itt jártam...

Tamás
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2007-03-06 12:29:54

Szia!

Érdekes volt olvasni eme művet. Felderengett bennem ifjú korom dilemmája:D
Egyetértek Katával a mű tartalmát és a kivitelezést tekintve, szép munka%

John
Szenior tag
Michelangelo
Regisztrált:
2006-05-13
Összes értékelés:
328
Időpont: 2006-11-23 13:16:17

Köszönöm a véleményt
Üdv
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12392
Időpont: 2006-11-18 17:17:25

Szabatosan, jól írsz. Érdekes a téma is. A tanárnő mivel magyarázta a furcsa döntését? Ugyanis ez hiányhik, nem írtad le a végén. Lehet, hogy szándékosan ránk bíztad a döntést. Egyetértek veled, hogy a továbbtanulásról, iskolaválasztásról (amennyiben az a szülőknek is - anyagi okok miatt megfelel) természetesen neked kell döntened, hiszen a te életedről, jövődről van szó. És te fogod viselni a következményeit is, ha netán nem jól választottál volna. Én is rábíztam a gyermekeimre, ill. ha nem volt határozott céljuk, segítettem nekik.
Érdekelne, hogyasn fogadta tanárnőd a szülői hozzjárulást. Mert sajnos, köztük is vannak ilyenek és olyanok, akik esetenként igyekeznek megnehezíteni a fiatalok amúgy sem mindig könnyű helyzetét. Ird meg a postámra, arra kérlek, s azt is, mi lett az eredménye. Remélem, hogy jól végződött.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel K. T. emlékére címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Halld meg dalom! címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Tóth Árpád: A fa / Der Baum címmel

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Fohász című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy kis nyelvtan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A harangok rómába mentek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mogorva motoros című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Halott betűk című alkotáshoz

zsoló alkotást töltött fel Más vagyok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel anyám címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Óh, bárcsak! címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)