HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: LondonmanFeltöltés dátuma: 2009-12-10

A távolból...

Ocsmány egy város ez
Egy néma lélektemető
Hol senki nem számít senkinek
Csak mozognak a tömegek
Nem tudom itt bárki
Hogy lehet boldog
Ha ti rájöttök
Ígérjétek meg szóltok.
Ha eltűnnék mint egy olcsó kis szellem
Senki nem lenne
Senki ki az árnyékból vissza húzza kezem
Üvöltenék bennem a démonok
Könyörgöm, hagyjatok
Széttéptek vagy ti vagy a magány
Még önmagam sem szívesen szól hozzám
Ennyire rosszul már régen voltam
Vagy talán soha
Pusztulnék már én ostoba
Szakadna ki belsőmből a lélek
Hogy mondhassam többé semmit nem érzek
Sem boldogság sem magány
Se szeretet se gyűlölet
Ne érezzek semmit
Mi most belülről feszít

Vagy csak én vagyok ilyen?
Mások itt miért boldogok?
Senkijük nincs még is állandó mosolyuk
Vagy csak nekik ennyi elég?
Egyedül kelni minden reggel?
Nekem miért nem?
Szeretnék már én is egy picit boldog lenni
Nem éveket, hónapokat, napokat
Csak órákat, perceket
Mikor én is szívből nevetek
Nem is emlékszem már igazán
Milyen boldognak lenni.

Pedig a képekről tudom
Milyen is voltam
Állandóan mosolyogtam
Mindig a mókán járt az eszem
Mit bátyámmal kiterveltem
Vagy csak mosolyogtam
Mert szépek voltak a felhők
És bennük furcsa alakokat láttam
Fűben hemperegve virágot szaglásztam
Megnevettettem mindenkit
Ahogy egy jó bohóchoz illik
Ilyen, esküszöm, ilyen mindegyik

És most?
Erőltetett a mosoly
A szemem bánatról dúdol
Mondok vicceket
De már csak ki sem nevetnek
Közöny, áttör minden kövön
Mikkel körülvettem magam
Az üres szoba is csak elnyeli a szavam
Hiába üvöltök, rázom a rácsot.
Napfényt már régóta nem látok.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)