Én csak annyit tudok, hogy elvitték a tankokat.
Fuldoklok a sötétben, megvakítja hangomat,
sok ember, ha nem lát az éjszakában, tapogat,
én betonra festem a megmaradt arcokat.

Én csak annyit tudok, hogy a tankokat elvitték.
Megjelentem álmodban, és te elhittél,
képzeletem karjaid partjára evickél,
sosem láttalak még, de megkérlek, segítsél.

Elvitték a tankokat, én csak ennyit tudok.
Hogy utolérjem magunkat, azért futok,
s ha nekünk a mai éjszaka jó nevet suttog,
a lábára állok, pedig összecsuklott.

Elvitték a tankokat, ennyit tudok én csak.
Túl sokat fújt már a kerti szélcsap,
elzárom sietve, ne fázzatok még ma,
az én véremtől lesz nektek kényelmes a vérpad.

A sötétség ma napvizet forral,
ezt hiába magyarázom a tapintatlan holdnak,
a szivárvány színével kiált a kotta,
ami rám ordít; a tankok ott nem voltak.