Életem Regénye 1. fejezetéből (Gyermekévek)

Fönn a havason

A fogaskerekű állomástól indult a kiránduló csapat fölfelé, kétezer méter magasba. Felérve, még tizennégy kilométeren keresztül, felejthetetlen szép tájakon haladt velünk a keskeny nyomtávú vasúti szerelvény. Jobbról irtózatos mélység tátongott, ott gomolyogtak mellettünk a felhők, ahonnan ki-kibukkant a nap és leláttunk a félelmetes mélybe. Másik oldalon végelátatlan fenyőerdők, sudár fenyőfák meredtek az ég felé.

Fakitermelés folyik, fatelepeket működtetnek, tornyokba rakott, feldolgozott farönkök hatalmas mennyiségben mindenütt. Fenn a Havas tetején erdővel koszorúzott tisztás, selymes zöld pázsit ölelésében egyszerű kis faház állt. Az ég acélkék. Süt a Nap, minden ragyog. A levegő üde és tiszta. Mint a mesében...

Éjszakára ottmaradtunk egy kis faházban a havas csúcsán. Ezt az éjszakát nem lehet elfelejteni. A közelben nagy, farudakkal elkerített esztenák (karámok) álltak. A marhacsordát és juhnyájat tavasszal felterelték a jó havasi legelőkre és ott, a szabadban tartózkodnak késő őszig. Egész nyáron fejték az állatokat, ott dolgozták fel a tejet, majd a kész túrót, sajtot, ordát és egyéb terméket naponta a kisvasúton szállították le a falvakba. Mi is vásároltunk tőlük friss tejet, ordát, és sajtot vacsorára.

Ahogy leszállt az est, tudtuk, nem lehet elhagyni a kis faházat. Jól bezárkóztunk, ellenőriztük az ablakokat, ajtókat. A nyájakat őrző pásztorok figyelmeztettek az óvatosságra. Ablakokat, ajtókat jól elbarikádoltuk, az ajtó elé még a bútorokat is odatoltuk. Az esti szürkület után nem kellett sokáig várakozni.

Ahogyan az állatokat őrző pásztorok jelezték, szinte menetrendszerűen megérkeztek a karámokhoz a farkasok. Még bent sem mertünk mozdulni, mert időnként ott ólálkodtak a ház körül. Elkezdték szörnyű koncertjüket; félelmetes ordítással, vonyítással telt az éjszaka. Nem is tudom, hogy az ott élő pásztorok nap-nap után, hogy bírják ki ezt az eszeveszett ordítást és félelmet. Az biztos, hogy amíg élek, nem felejtem el.

Reggel, - amikor felszálltunk a kisvasútra - láttuk a farkascsorda szörnyű pusztítását; néhány kegyetlenül összemarcangolt szerencsétlen állatot szállítottak a kisvonat nyitott platóin.

**