HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 32

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51295

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Cikkek / esszé
Szerző: Véghelyi BalázsFeltöltés dátuma: 2009-12-23

Találkozás önmagunkkal

Megint egy karácsony. Fenyőfa-díszítés, karácsonyi ételek illata, ünnephez illő zene: minden, ami ilyenkor kell. És mennyi-mennyi emlék! Gondolkodó, ábrándozó gyerek voltam, boldogan álltam a hóesésben, amíg fehérre színezték ruhámat a téli ég bóbitái, és kinyílt lélekkel ültem fel egy hófelhőre, amely messze repített a mindennapokból. Bennem is szállni kezdtek a hópelyhek, egyenesen a szívem felé, amikor a csillagszóróként fellobbanó szerelem fényezte be a karácsonyt. De olyan is volt, amikor a veszteség, a halál élménye sötétítette el a család ünnepét. Karácsonykor minden öröm és gyász felerősíti az érzéseinket.
Sokan mondják: nem az ajándékozás a lényeg. A lényeg valóban nem ez, de én mégis fontosnak tartom az ajándékot, hiszen egy ajándékban, legyen bármilyen egyszerű is, a szeretet és a ragaszkodás fejeződik ki, ahogy a régi emberek is áldozatot mutattak be istenüknek, hogy hűségükről tanúságot tegyenek. Mindig izgatottan bontottam ki a csomagokat és örültem, ha egy jól eltalált ajándékkal én is meg tudtam lepni valakit.
Voltak gazdagabb ünnepeim és voltak szegényebbek is, de egyvalami mindig volt a karácsonyfa alatt: könyv. Hálás vagyok, amiért szüleim már egészen kiskoromban verseket és meséket olvastak nekem, elhintve bennem a művészetek és a bennük rejlő örök értékek iránti szeretetet, illetve a vágyat, hogy később majd ne csak olvasója legyek a könyveknek, hanem szerzője is. Talán már akkor is éreztem, amit később Márai Sándor egyik művében olvastam: "Az emberi élet legmélyebb tartalma a kultúra, amely nem képek, könyvek és zenedarabok összessége, hanem életforma." Az évek során egyre inkább tudatosult bennem, hogy a művészet ugyanolyan szükséglete szellemünknek és jellemünknek, mint a testnek a kenyér, léleknek a szerelem.
Akinek a gyermekkorából kimarad a mesék világa, az nehezen fogja felismerni a mindenhol létező isteni és emberi igazságot. Sokak vélekedésével ellentétben nem az lesz gyenge, aki a család óvó szeretetében, mesék és dalok között nő fel, hanem aki idő előtt találkozik a világ keménységével. Gyakran ő maga is kemény, másokon átgázoló, érzelmi hajléktalan ember lesz, vagy kiszolgáltatottja az élet farkastörvényeinek.
Emlékszem, amikor szüleim magnófelvételeket készítettek rólam, a kazettákra pedig ilyen feliratok kerültek: "Balázska 2 éves", "Balázska 5 éves"... Ötéves koromban, talán éppen karácsonykor, egy "egész estés előadást" tartottam az elképzelt közönségnek: verseket mondtam, énekeltem, ünnepi beszédeket rögtönöztem... Olyat szerettem volna létrehozni, amivel másoknak örömet szerezhetek. Ha erre visszagondolok, melegség jár át és némi büszkeség, hogy azóta sem adtam föl ezt a szándékot. Persze nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek akkor hittem, hiszen a kultúrára, tágabb értelemben: a szellemi és lelki értékekre fogékony emberek aránya az egész világon, minden társadalmi rétegben és generációban egyre csökken. A félreértett "carpe diem" eszméje hódít és bódít - az "éljünk bele a világba és ne gondolkodjunk semmin" felszínes formájában. Nem véletlen, hogy sok fiatal idő előtt feladja legszebb álmait és választ magának olyan pályát, ami eltávolítja őt legmélyebb vágyaitól, és ezáltal önmagától is. És tegyük hozzá: sok fiatalnak már egyáltalán nincsenek álmai, csak sodródnak, amerre az ösztöneik és a lehetőségek fújják őket.
Karinthy Frigyesnek van egy ismert novellája, a Találkozás egy fiatalemberrel. Ebben a szerző, aki a novella beszélője is, fiatalkori önmagával találkozik szembe. A fiatalember számon kéri őt a régi, meg nem valósult célokért, álmokért. A idősebb szerző zavartan mentegetőzik, mert érzi: a fiatalembernek igaza van. Lehet-e többet kívánni a karácsonyi gyertyák fényében várakozó mai gyerekeknek, mint azt, hogy ha évtizedek múltán szembetalálkoznának mostani önmagukkal, ne kelljen mentegetőzniük, hanem büszkén kezet foghasson a múlt és a jelen?
A mai gyerekek álma: a mai felnőttek felelőssége - a családokban, az iskolákban, a világ nagy tanácstermeiben. Akkor jó a világ, ha jó benne gyereknek lenni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-09-14
Összes értékelés:
793
Időpont: 2009-12-28 20:21:11

"Akkor jó a világ, ha jó benne gyereknek lenni." - írod. Szép mondat. És most leszek ünneprontó: megmásítom:
Akkor lenne jó a világ, ha jó lenne felnőttnek lenni. Akkor lenne jó a világ, ha reggel örömmel ébrednénk. Ha reménység csillogna a szemünkben: szép napra ébredtünk, mert szerető emberekkel fogunk találkozni...
--
Nos: kellemes ünnepeket, boldog új évet! Á.E.

Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2578
Időpont: 2009-12-27 18:27:16

Tetszik az írásod Balázs. Karinthy után magamat idézni, nem kis felelősség, de az én képem még ezt is elbírja:
Az egykori gyerek, aki voltál,
Visszaköszön, ha rendesen szóltál,
Ha nem szégyelli, amivé lettél,
S int, ha mennél... Mondd, kell-e több ennél?
Gratulálok az írásodhoz, s mindahhoz, amiről az írásod árulkodik. A sorból a szüleidet, nevelőidet sem hagynám ki. a.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12521
Időpont: 2009-12-23 19:09:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Balázs!
Sok igazságot rejtettél el ebben az eszmefuttatásodban. Nem sorolom. Az utolsó mondatodat viszont plakátokon kellene hirdetni, s mindenkinek azon kellene fáradoznia, hogy megvalósujon. "Akkor jó a világ, ha jó benne gyereknek lenni."
Én is abból éltem, azért tudtam a nehéz, súlyos időket átvészelni, a bajokból kilábalni, mivel akkor nekem és három fiútestvéremnek jó volt gyereknek lenni. De ha szembenézek önmagammal, nem mondhatom, hogy megvalósult álmom. Ugyanis rajztehetség voltam, de álmaimat háború húzta át, s az utána következő szörnyű időszak, amiért magamat nem okolhatom. Nos, a sorsunkat nem mindig magunk igazgatjuk, azt sem szabad elfeledni.
Örülök, ogy olvastam az írásodat. Nagyon tetszik, ahogyan fogalmazol.
Üdvözöllek, és a szilveszteri pezsgővel - gondolatban - Veled is koccintok!
Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-22
Összes értékelés:
16
Időpont: 2009-12-23 16:12:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Balázs!

Szép az írásod, Karácsonyra való gondolatok.
Meg is ittam egy pohár pezsgőt az egészségedre!

Áldott és Szép Karácsonyt kíván: Fanni

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Anyák napja a Bummbele családban című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az aranyhajú dadus néni című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Árnyék című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Tavaszi lidérke címmel

Susanne bejegyzést írt a(z) Árnyék című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fodros kalap című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Áprilisi eső címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A lovag című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (5) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az aranyhajú dadus néni című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (4.) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Anyák napja a Bummbele családban című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (3.) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (2.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)