1.
Melletted nem maradt erőm
verset is írni még
Te elhagytál s rámszakadtak az esték
Most ráérek gondolkodni miért

2.
Magamtól eszembe se jutott volna
De Te elvittél a Vidámparkba
Micsoda szerencse, hisz az oltári móka!
S felültünk a hullámvasútra.
Egy alagút után aztán
kifogyott alólam a csúszda

3.
Te megpróbáltál
a magad képére-kedvére faragni
- neved is férfias erő -
elvásott rajtam
szépen lassan
a szobrászvéső

Túl kemény vagyok
valaki felpuhíthatna már
s formázó hatalmas kezében
alakulnék engedelmesen

Fogjon tenyerébe,
ingébe rejtsen,
melengessen,
és nézze el nekem, ha néha
hideg a kezem

Szegény kicsi lány - így mondja -
mennyit küzdesz,
arra már nem marad hőd, hogy
magadat is fűtsed

4.
Talán csak dacból
nem tartottam születésnapot
>> Szervezni nincs kedvem most <<
de a meglepetés nem kell
Olyan legyen, amit én akarok.

5.
Mint egy rossz szokáshoz
ragaszkodtam hozzád
Pedig láttam én
hogyan teszel tönkre
Még írtam is arról,
hogyan hatoltál
tüdőmbe, vérembe, bőrömbe

Méregként a májba -
Csak egyetlen kapu maradt zárva.

Majdnem azt is betörted.

Nyögöm az
elvonási tüneteket.