Nehéz az élet, rímtelen
vagyok,
ezért ez vétek, hogy inni nem
kapok.
Szívom a füstöt, nyelem a
nyálat,
adnám a rímeket, ha ihatnék
nálad.
Fogom a kulacsot, vígat
kurjantok,
faragok rímeket, de... inni
adjatok!

Üres már a kulacs, koppan a
fejem,
asztal alatt megtalálom
helyem.
Van ott egy kutya, nyalja a
képem,
nincs erőm, hogy jó kupán
mérjem.
Bajban vagyok most aztán
kérem,
mert rám talált az én kis
feleségem,
s asztal alól most rángat ki
éppen.

Jaj árva fejemnek, koppan a
sodró,
hiába kopogtat a
kéménykotró.
Az italtól, a veréstől kába a
fejem,
most megint itt jön éppen a
nejem.
Valahogy felállok,
kocsmába
bemászok, s a pultosnak odakiáltok.
Add tele kulacsom,
mert mindenkinek,
boldog új évet kívánok!