HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44612

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Versek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2006-09-01

Demokrácia

Elbeszélő költemény

Gyermek voltam még, amikor
háborúra ébredt nemzetünk.
Nem mi akartuk, nem mi kezdtük,
mégis belekeveredtünk.
Határainknál dúltak a csaták,
fiainkat vitték-besorozták.

Indultak nótával, mert hitték,
hogy ők hazájukat védelmezik.
Milyen sors jutott a hazának,
s az itt élő sokféle népnek?
Megint vesztettünk háborút - hisz'
sorszerűen vesztes mellé álltunk.

Jött az áradat nagy hadával,
határt átlépte milliót számláló
szovjet katonával. Ki kérte őket?
Tán' senki! - vagy mégis, ki tudja? -
Egyszerre megleptek bennünket
- s ahogyan állítják - "felszabadítottak!"

Bevonultak: falvakat, városokat
elfoglaltak, majd ők parancsoltak.
Szép tavaszi napon nagyhatalmú urak
végre békét kötöttek, de milyet?
Erről bennünket meg se kérdeztek.
Ismét megfosztottak területeinktől,

'hol testvéreink, vérrokonaink élnek.
Most már "béke" van hazánkban,
a fegyverek nem dörögnek!
Kezdődhet az élet, van mit tenni:
földig rombolt hazát újjáépíteni.
Lassan beindultak már a gyárak,

az épségben maradt katonáink
akár civilben is járkálhatnak.
Nekünk kellett akkor ifjaknak,
és háborúban megrokkantaknak
felépíteni hazánkban mindent,
amit ellenséges bakancsok,

- de nemcsak az idegen katonák,
hanem a szövetséges hadak is -
letiportak, eltapostak, - amivel
romba döntötték otthonainkat,
felszántani kellett feldúlt mezőket,
bevetni elárvult földjeinket.

Felépítettünk lerombolt iskolákat,
kórházakat, feldúlt otthonokat,
hogy emberhez méltó létet
teremtsünk mindnyájunknak.
A megszállás negyven éve alatt
fizetnünk kellett "jóvátételt"
- de miért? -

Mert megszálltak bennünket?
Még fizettünk elillant fiatal
évekkel, nyomorúságos létünkkel.
Nagyon sokat kellett dolgoznunk,
egy héten sokszor hét napot, - de lett
lakásunk, ruhánk, terített asztalunk.

Fiatalon boldogan fáradoztunk,
és néha-néha vigadoztunk.
Éreztük, hogy munkánk nyomán
épül országunk. Azért küzdöttünk,
legyen nekünk, s utódainknak
nyugodt jövőnk, és otthonunk.

Ezerkilencszázkilencvenben
megszállóinktól szabadultunk.
Igaz, nem egészen önként,
- mégsem úgy, mint töröktől,
kiknek az igáját őseinknek
elviselni kellett százötven évig;

nekünk a szovjetekhez "csupán"
negyven évig volt "szerencsénk".
A huszonegyedik században
mit kell ismét elviselnünk?
A hőn áhított demokrácia
és szabadságban nagyjaink elszúrták

a politikát - de nem mondhatják,
hogy szovjet parancsra tették!
Mert nagygazdaságot és téeszt,
gyárat, üzemet, 'mit elődeink
nehéz munkával létesítettek,
ahol az emberek dolgozhattak,

abból családjukkal jól éltek,
azt az üzemet is, ami jó volt,
- ha nem tetszett az új uraknak,
ahelyett, hogy átszervezték volna, -
mindent megszüntettek, vagy
egymás közt olcsón elosztottak.

Ám sajnos, új munkahelyeket
teremteni már elfelejtettek.
Politikusaik mostanában
- ahelyett, hogy munkájukat végeznék -
ádáz küzdelmet vívnak egymással,
ócsárolják, és öldöklik egymást.

De nem háborúban, fronton, hanem
úton-útfélen, vagy parlamentben.
Két táborra szakadt hazánk népe,
mivel választott vezetőinknek
mindig van - nem ellenzéke,
hanem - ádáz ellensége,

akik büntetlenül gáncsolhatnak
mindent, és lázítják a népet.
Ezért hazánkban tán' sohase
lehet már nyugalom és béke?
Igaz, nehéz életünk volt
a szovjetvezénylés alatt.

Most tán' jobb? Mi változott?
A megélhetés még nehezebb!
A kapitalista, hogy bukszáját
mégjobban teletömködje,
aztán ha külföldi, tovább áll -
ha nem megy jobban a dolga,

dolgozóit meg nem szánja, őket
kisemmizve rakja lapátjára.
Miért törődne azzal, hogy aztán
ki ad nekik munkát? Fiatalok,
és ötvenévesek élete romokban -
ki törődik velük, kihez forduljanak?

Az intrika helyett vezetőink
inkább azon törhetnék fejüket:
hogy hazánkban munkát, jólétet
teremtsenek. Legyen mindenkinek
kenyere munkája, többé ne
nélkülözzön senki, aki itt él,
- ebben az országban!

*

2005.10.18. A szabad formában írt vers átdolgozva hatsorosra.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2013-10-04 17:09:30

válasz Deák Éva (2013-10-03 10:07:12) üzenetére
Kedves Éva!
Nem volt könnyű átélni "azokat a időket" - amelyekről írtam. Persze, a mostani se sokkal jobb, bár nem háború okozta, hogy egy földig lerombolt országot kellett újraépíteni - mindenestől...
Köszönöm hogy hosszú volta ellenére rászántad magad az olvasásra. Nagyon igazat írtál, s legyen úgy, ahogyan leírtad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Deák Éva
Regisztrált:
2012-06-24
Összes értékelés:
821
Időpont: 2013-10-03 10:07:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Versed mint egy óda, feszült érzelmi állapot jellemzi. Igaz nem kedélyes, de valóságos. Merni kell kimondani érzéseinket, és Te itt gyönyörűen megtetted. Az utókor olvassa mit érez az ember a sodrásban. Úgy legyen: szebb jövő ebben az országban. Segítsen az Isten bennünket. Szeretettel Éva
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2011-03-20 16:49:11

Kedves Ági!
Abban az időben is voltak súlyos, megemészthetetlen elvárások az emberekkel szemben. Azonban élhetőbb volt az élet. Az emberek közelebb álltak egymáshoz (persze, nem a sztálinista-leninista nagyurakra (pardon: elvtársakra!) gondolok. Az egy külön kaszt volt. Azonban valóban épült a háborúban lerombolt haza, volt munka, még a lenézett "kisebbségnek" is teremtettek munkahelyeket, ahol - sokan becsületesen dolgoztak - volt munkájuk-kenyerük nem szorultak segélyre. Nem nézték le másságot, valahogy közelebb kerültek egymáshoz az emberek. Emberibb volt az élet még a nagyon sok és súlyos hibák mellett is. Még annak is dolgoznia kellett, aki nem nagyon akart, mert a munkakerülés bűntettnek számított.
Ami most kialakult - abban a demokráciában, amiért annyian küzdöttek - lassan már az emberek kerülik egymást, és lehetetlenség emberi körülmények között élni. Sajnálom a mai fiatalságot.
Köszönöm, hogy hozzám látogattál.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2010-03-09 16:31:25

válasz Hópihe (2010-03-09 00:08:52) üzenetére
Kedves Hópihe!
Örülök, hogy régi versemet elolvastad. Az tény, hogy az életkörülményeink jobbak voltak, hiszen mindenkinek - kötelezően - munkája volt, s nem került annyi ember létbizonytalanságba, mint most.
Persze, annak az időnek is voltak árnyoldalai - az akkori politika, s az, hogy a nagy "jótvőnk" a Szovjetunió ránknehezedett teljes súlyával - bár a 40 esztendő végefelé már sokat enyhült a helyzet. Szerencsémre - bár nem akármilyen állást töltöttem be - nem kényszerítették rám a párttagságot, s örülök, ezt megúsztam.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
479
Időpont: 2010-03-09 00:09:44

"meséltek" - elnézést
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
479
Időpont: 2010-03-09 00:08:52

Kedves Kata!

Nekem is sokat meséltem nagymamámék a régi időkről. Sokszor hallom, hogy - visszatekintve - talán akkor jobb volt. Mert biztos állásuk és fizetésük volt.
Tetszett a versed, nagyon jó társadalomkritika.

Szeretettel: Hópihe!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2007-09-08 19:49:08

válasz sanna (2006-09-09 16:06:26) üzenetére
Kösz, hogy elolvastad és elmondtad a véleményed.
Szeretettel üdvözöllek. Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2007-09-07 22:33:30

Kedves Kata!
Versed végigvonul a történelmen a háborútól napjainkig. Apukám is szokott mesélni a háború utáni újjáépítésről. Azt kívánom én is, hogy az utolsó négy sorod váljon valóra.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2007-09-02 19:23:18

Igazán meghatottak a szép szavaid. Aranyos vagy, hogy meglátogattál. Bizony, történelmi időket éltünk át, s azt hiszem, még a mai időket is annak lehet nevezni. Mikor lesz már teljes nyugalom - béke - egyetértés - szeretet az emberekben egymás iránt az állandó acsarkodás, egymús öldöklése, ha "csak" szavakkal is - helyett. Szeretném még én is megélni!
Üdv. Kata
Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2007-09-02 06:48:55

Drága Kata!
Nagyon kemény, és nagyon jó vers!Tisztelettel olvastam, bár én a versed 2-dik felét ltem csak át, de szegény nagyanyám annak idelyén mikor gyermek voltam, sokat mesélt:(Az utolsó négy sorod. egy olyan fohász, mire minden embernek nagy szüksége van...- lenne!
Ölellek:Kriszti
Privi megy!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2006-09-09 17:55:15

Örülök, hogy meglátogattál és véleményt nyilvánitottál!
Üdv. Kati
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-06
Összes értékelés:
593
Időpont: 2006-09-09 16:06:26

A vers első fele (ahol a múltról van szó) jobban tetszik, azt megfogtad.
Igaz gondolatokat fogalmazol meg.

üdv:sanna

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

festnzenir alkotást töltött fel Pár szó a reinkarnációról címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Utasverés pro és kontra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 15. Ennyi! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Angyal lennél? címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)