A Nyíregyházáról Záhony felé tartó személyvonat tele volt a vásárról hazautazó falusiakkal. Egyesek beszélgettek, mások szórakozottan, fáradtan nézték a tájat. Legtöbben szerettek volna hazaérni, hiszen az egésznapos vásári forgatagban elfáradtak, avagy a piactéri kiskocsmában ,,fárasztották" el magukat a sikeres vásár utáni áldomásban. Emberünk is így utazott hazafelé, Demecserbe, amikor jött a kalauz és kérte a jegyeket. Odafordult hozzá is, mert szerette volna kezelni az Ő jegyét is.

- Ejnye, hova is tettem ... -lepődött meg emberünk. Kereste azt a fránya jegyet a kabátja zsebében, a nadrágzsebben, de még a zakózsebben is, ám az a kis kartonlapocska csak nem került elő. - Meg kell annak lenni!- mondta a kalauznak - Az asszony még külön fel is hívta rá a figyelmemet, hogy el ne felejtsem megváltani, mert abból, ha elmulasztom, nagy bajom lehet! - morogta huncutul az öreg. Közben az utasok csendesen mosolyogni kezdtek. A kalauz kezdte észrevenni, hogy a kocsiban egyre többen kezdenek rajtuk szórakozni, kuncogni. Fogta magát és mielőtt tovább ment volna, még megjegyezte:

-Na, bátyám, majd később visszajövök! Addigra legyen ám meg a jegye!

És ezzel továbbment. Emberünk megnyugodott. Még amúgy, tessék-lássék módon igazított valamit a ruháján, hiszen Ő vett jegyet és aztán várta, hogy mi lesz. Jött is nem sokára a kalauz, de már nem egyedül, hanem az ellenőrrel!

- Na kérem, - szólt a kalauz - meg lett már végre a jegye?

- Sajnos, nem. Pedig bizony Isten, megvettem én a jegyem, de meg ám! - bizonygatta az emberünk - Nem tudom, mi tévő legyek, mert én igenis megvettem a jegyet! - közben, mivel a szerelvény zsúfolt volt, a peronon álldogáltak, befutott a vonat a demecseri állomásra. A kalauznak és az ellenőrnek le kellett szállni figyelni a le- és felszálló utasokra, Az emberünk kihasználta ezt a pillanatot, gyorsan leugrott a vonatról és nevetve emelte ki a kalapja béléséből a jegyét:

- Itt a jegyem, kalauz úr! - mondta - De az csak Demecserből Nyíregyházára szól és maguk meg azt sem kérdezték, hogy milyen jegyem van, csak azt, hogy meddig utazom!

Közben a forgalmista már lendítette is a magasba a tárcsáját jelezve, hogy a vonat mehet tovább és a kalauznak, meg az ellenőrnek fel kellett ugrania a már induló szerelvényre, hogy le ne maradjanak! Az utasok a kocsiban és az ablakokban szemlélődve jót derültek emberünk ravaszságán!