Kedves Hölgyeim...és az emberiség másik fele!
Igéretemhez hűen folytatom a megkezdett írásomat, igaz az elsőben azt írtam, a beszédemet, de közben rájöttem, én nem is beszélek, hála a Jóistennek, hanem csak írok. És még másra is rájöttem, írni még nehezebb mint beszélni, mert nem csak a gondolatokat kell keresnem, hanem a gépen a betüket is. De még az a jó, hogy mind itt van. Nohát igen, ma a tárgyrol akartam írni, mint ahogy meg is igértem, és az életben sohasem szabad elfelejteni, az embernek az igéretét mindig be kell tartania, habár, habár vannak olyan esetek is, amikor jobb volna, ha az ember nem tartaná be.
Ide is van egy mondásom, az egyik ismerősöm mindig azt szokta felelni amikor én azt mondom: Tudod nekem az a mottóm, keveset igérek, de igyekszem azt mindet be is tartani. Erre az ismerősőm azt mondja: Az én mottóm jobb: Én nem igérek semmit, de azt százszázalékban be is tartom. És habár még mindig a bevezetésben vagyok, de praktikussan azt lehet mondani, a tárgyra tértem, ha végigolvassátok azt amiröl most irok, az is egy tárgy, méghozzá egy mindennapi használati tárgy, amihez ha használati és funkció leirás volna mellékelve, akkor a körülbelül igy nézne ki: Egy férfi alsónemű, alsó, ennek a szónak dupla jelentése van ennél a tárgynál, ugyanis az első alsó szó arra mutat, hogy a test alsó részén viselik, mig a másik alsó szó figyelmezteti az erőssebb(???) nemet arra, hogy mindig egy másik testi öltözet alá hordjuk. A funkció érelmében kevessebb a melegitő tulajdonsága, mint a test természetes nedvességének elpárogágsának a korlátozó védőfala, ami megakadályozza annak a direkt lecsapódását a felső öltözetre, ez esetben a nadrágra. A másik jelentős funkciója, ellentétben a másik Nem ugyanerröl a testi öltözeténél, az, hogy a férfiaknál van neki egy funkciója ami a férfi test egyik, a Nem jelentös meghatározó jeéül a természettöl kapott testrészének, az úgynevezett mozgáskorlátozást meghatározza. Az egykori ős, mint a mai modern ember is egyegyszerü megnevezéssel is megelégedett: A férfigatya.
Az elöbb tőlem használt szónak, KÖRÜLBELÜL, van egy másik jelentősége is, mint az elterjedt, és mindenap használt értelme. És mert ez is kitünöen pászol a mai témához, azért is nem halaszthatom el, és megemlitem: A gatyamadzag, az ami a gatyán körül van és belül, meghatérozott funkcióját is kitünöen kiszolgálja, ugyanis nem engedi meg, hogy az lecsússzon rólunk.
Evvel a tárggyal van kapcsolatban az az eset is, amikor jobb volna, ha az ember az igéretét nem tartaná be. Például amikor a másk azt mondja neked: Úgy valagon billentlek, hogy a gatyád vasalva jön ki a szádon. Tegyük fel, csak teoretikussan, mi volna ha ezt ő meg is tenné, és ha még tovább mennénk a teóriával, az igéret második fele is báteljasedne. A valagon billentés, az nem is izgatna annyira, mint az, hogy magyaráznám meg a feleségemnek, amindennap kimosott és kivasalt gatyákat. Az ilyen igéreteket, jobb ha az ember nem tertja be. Igen ez még mindig a bevezetés, de már van benne egy kis tárgy is. Ezt nem is akartam leírni, de a teljes megértés végett, kényszerülve voltam, a megemlitésére. De erröl jut eszemne, amikor még dolgoztam, a fönökömnek is volt egy jó mondása, Ha kérdezett tőlem valamit, akkor mindjárt hozzá is tette, azt a mondást, és én mind jó és lelkiismeretes munkás meg is fogadtam, és hálás is voltan neki a figyelmeztetésért, mert ha nem mondta volna, nem is tudtam volna megfogadni, és akkor lehet hogy ma még mindig dolgozni kellene, mert nem lettem voln kész kész a válasszal. Ja, el is felejtettem a mondását, pedit ő mindig azt mondta: Toni, a kérdésemre most egy rövid és konkrét választ akarok, ne mint mindig, hogy a válaszod az öreganyád születésével kezd el. Meg is fogadtam. Mert az életben egy jó tanács az aranyat ér, és az arany, pláne itt svájcban, az itt rengeteg van, csak azt nem értem honnan? Svájcnak egyetlen egy aranybányája sincs, habár és ezt is meg kell mondanom, most már van.Igen. most már van. Több is. Aranybányájuk. Mert most már annyi arany van a svájci bankok pincéiben, mint talán az egész föld arany bányáiban se nincs . Hű, már ismét elkallodtam, a fönököm mondásánal hagytam abba. Igen megfogadtam. Az után a válaszaimat sohasem az öreganyám születésénél ketzdtem, csak avval amikor ide svájcba kijöttem. De meg is értette, és az nem is volt olyan sok. Micsoda az a negyven év ahhoz, hogy az én öreganyám márr nyolvan éve halott, kilencvan volt amikor meghalt. Itt direkt spóroltam százhetven évet, Ez pedig még több is mint egy emberélet. De ő meg sem dicsért ezért, semmi jutalmat sem kaptam, habár ma már mindenhol jutalmazzák azt, aki valamilyen jó spórolási javaslatot tesz a válalatnak Beadja irásban a javaslatát, akkor jön a kommiszió, az a javaslatot megvizsgálja, elhatározza, hogy egyszeri űlés után még nem tudnak határozatot hozni az ügyröl, két három hétig üléseznek, és javasolják a vezetőségnek, igen, a javaslatban vannak igenis eldugott potenciális spórolási lehetőségek, és ajálják a vezetőség nevezzen ki egy ügyvezetöt a ki a megalakitandó új kommisziót vezetni fogja és akkor az üzem havonta tud száz Eurót spórolni. A javaslat benyutóját pedig az effektif spórolási módszer javaslatáért , javasolják az ügyvezető igazgató pemirozhatja tiz ezer Euróval. Igen vannak ilyen eldugott lehetőségek, de az az ember aki dolgozik, annak nincs ideje ezek után keresni. Azt mindenki megértheti, ide specialisták kellenek. De lássátok, már ismét a tárgyat csak alig hogy meg érintettük, habár ez a tárgy, az emberiség mindennap keservessen hordozott kelléke, de a következő alkalommal, megigérem rögtön avval fogom kezdeni, nem, nem a gatyával, hanem a régen megigért, de a ma még nem betartott irásom tárgyi részével. (egy nagyon rövid kis bevezető után).
Addig is sok szép üdvözlettel
Toni