Kedves hölgyeim...és az úgynevezett erőssebb nem!

Igéretemhez képest, folytatom a megkezdett írásomat, de mielőtt a tárgyra térnék, udvariatlan volna, ha csak úgy minden bevezetés nélkül, csak úgy hopplá, egyböl neki mennék. Ez a az élet minden formájában sem ajánlatos, sőt még néha életveszélyes is.Tegyük fel azt a helyzetet, amiért egy férfi a legtöbb pofont kapja. Amikor minden bevetesés nélkül eltéved... a keze.
Habár a nők, az úgynevezett százlábú hernyótól nagyon félnek, azt mondják, néha némelyik férinál is az a benyomásuk, hogy száz keze van. De a védtelen nőnek, ha csak kettő keze is van, de az elmitett helyzetben az egyik egy el nem várt mozdulattal, nem éppen megértően reagált a férfi bevezetés nélküli tettére,és a következő pillanatban már el is csattant az emlitettet, a törvény szerint leírt cselekvény:A nő jobb keze, egy váratlan, de annál határzottab mozdulattal, a mitnemsejtő helybenlevő féri arca felé lendült, amelyet a férfi arc, egy csattanással lefékezett, és a tett nyomaként, az elitett férfinek, egy maradandó piros folt volt a következmánye, népiessen kifejezve: Egy csattanó pofon.
És ezt ő be kell hogy valja őszintén, ő a hibás, Én itt térek a levelemben megemlitett türelemhez, vagy kitartáshoz, ő a hibás, mert nem akart elmenni katonának.Igen katonánk, berukkolni a hazavédő egyesületbe.Nem. Ő inkább elválalt egy civil közösségi szolgálatot, és mondjuk meg őszintén, ott az ember ilyesmit, de még olyasmit se, nem tanul meg.
A katonaság ugyanis az egyetlen insztitució a világon, először is, ahol az ember megtanul valamit, órákig, napokig, és néha hetekig is csinálni, aminek egyáltalán semmi értelme sincs abban a pillanatban, de magtantija, és megvédi az embert a későbbi panaszkodásaitol: Miért is hagytam olyan korán abba, miért is nem csináltam tovább? Merthogyha én ezt előre tudtam volna, akkor tovább csináltam volna? Igen, de néha az életben nem tudjuk mindig, helyes e amit teszünk, de úgy érezzük, vagy úgy tanultuk meg, igen, ezt tovább kell csinálni.
A másik amit az ember ott tanul, az ellenfél esetleges védekező lehetőségeinek kikapcsolása, ha kell megsemmisitése. No már most jogossan kérdezitek, mi köze mindennek, az előbbi pofonhoz? Mondhatjuk, dierektben semmi. Indirektben azonban minden. Mert ha az illető férfi , mindazt amit akkor ott megtanulhatott volna, és ugyanazt alkalmazta is volna is, a hangsuly a volna-án fekszik, az itt leírott pofon elött, akkor először is, kellet volna neki több türelemmel lenni a bevezető tevékeénységében több időt szánni a helyzet helyes megitéléséhez, a neki adott lehetőségeivel kikapcsolni az ellenfél védekezési teorétikai lehetőségeit, direkt ebben a helyzetben addig dolgozni a szájjal, minden csókolodzó tudásának a bevetésével, ameddig a másik fél kapcsoló közponja, a női ész, kiadja a testnek az elleálást megszüntető paranacsot, ugyanakkor a csókokkal megfoszani, a verbális védekezési lehetőségétöl, a jelen esetben a szavakkal kifejezett ellenállás akaratátol, ami idővel ez eddigi tétlen erök bevetését, mond, a kezeket, és azoknak a simogató hatását a cél érdekében,
alkalmassá tette volna. De mivel az elöbb leírt két dolog nem előirás szerinti, idő előtti bevetésse megtörtént, annak, ez a maradandó piros foltos emléke következett be.
Egy fontos pontot kell azonban még az elöbbi esethez hozzáfűzni, nagyon sok embertársunknak problémát okoz, két szó értelmének a teljes mértékű megértése, méghozzá, a szeretném és az akarom szavak között lévő értelmi időszak, és a cselekedet jelentősége. Valamikor egy leendő, de még a gyerekkorban lévő ember, csak a szeretnék szót használta, úgyanis a nevelő és szerető szülei, korán meg magyarázták neki, hogy egy bizonyos ideig ő csak a szeretnék szavat használhatja, egy feltett, vagy elképzelt hiány tudtukra adásánál. Ma már ezt teljessen kiment a divatbol, a gyermek már ritkán is tanulja meg a szeretnék szavat, ő mindjárt, helyette az akarom szót használja.Késöbb azonban, amikor egy bizonyos kort már elért, akor amikor ez a téma feljön a család beszélgetésében, akkor azt mondja: Milyen hülye közmondásai van a te korotoknak. Micsoda hülye mondás az? Az akarat egy hegyet is eltud mozditani.Én már hónapok óta akarok egy új gépet, és még ma sem kaptam, pedig az egész, nem nyom húsz kilót sem.
Észrevettétek e szó jelentőségét az ő számára? Azért mert ő akkor a szeretnék helyett az akarom szót használta, és meg is kapta amit akart, de a két szó jelentésének a különbségét nem tanulta meg, igy most mint felnött, most is elég ha ő csak akarja, akkor az meg is történnik. Csak még arra nem jött rá, hogy az akkori akarom szó után mindig valaki más csinált valamit, de most mert ő ezt nem tanulta meg, és mert ő nem is csinál semmit, igy az ő számára az akarom szó értelme fals. Ha azonban mint gyermek megtanulta volna, hogy minden kimondott akarom szó után valaki valamit csinált, amig az ő akarata valóra vált, akkor ma tudná, mit jelent az, hogy: Szeretnék.
De ők evvel még valami fontos érzést sohasem ismertek meg: Az előző örömet.
Itt van egy mondás: "Vorfreude ist die schönste Freude" (Az előző öröm a legszebb öröm), de hogy is ismerhették volna meg, amikor semmire sem kellet nekik várni, a szüleik, csak hogy nyugodtan hagyja őket, mindent mindjárt megvettek neki, és most kérdezik: Mi lett a gyerekböl? Egy modern mai felnött ember, akit a szülei, olyan moder nevelási metoddal neveltek amit ők maguk sem értettek meg. A régit nem alkalmazták, az újjat nem értették meg soha tökéletessen, és most azon csodálkoznak, miért nem értik meg a saját gyermeküket. Én nem akarok itt egyiknek sem a nevelési hibát a hátára kötni, de sokszor ez a következménye, az úgynevezett antiautoritét gyermeknevelésnek, ahol még azt is a gyerekekel együtt döntik el, ki az apa, és ki az anya a családban. Remélem a következő alkalommal, végre a tárgyra tudok térni, de azt remélem megértitek: Az életben akármit csinálsz is a legfontossabb mindig az alap, még a gondolkodásban is. Ugynúgy, mint ebben az írásban is.
A következő alkalomig üdvözöl benneteket
Tóni