HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45255

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-01-11

Leütöm az angyalt 21.

Janicoloi lány

Nincs igaza az angyalnak. Mármint Angyal Dezsőnek. Azt mondja minden nap, hogy nem fogok meghalni, pedig meg fogok halni. Azt mondja, látod pupák ez már a 21. nap, s túlélted. Nem veszi figyelembe, hogy ez alatt a 21 nap alatt teljesen megbénultam. A vázizomzat már elsorvadt. Nem tudok nyelni, egy hosszú csövön táplálnak. Ágyam fölött két szög van a falba verve. Arra szolgál, hogy valamit ráakasszanak, s tényleg, az egyiken lóg is egy törölköző. A két szög között filctollal húzott rovátkák. Az angyal írta oda, hogy számolhassam a napokat. Ma már a huszonegyediknél tartunk. Még élek. Leül a törött támlájú székre. Fordítva ül rajta. Rákönyököl, üdvözülten vigyorog. És mesél, mesél.

A lány a Janicoloról jött lefelé, a gazdagok villái között. Nagyon fiatal volt, nem volt több tizenhétnél. Lóbálta a kezét, sietett. A Garibaldi utca végére érve összetalálkozott a férfival. A férfi a cafetária előtt várta. A kalapja a kezében volt. Mindez messze északon történt. Van ott fenn egy nagyváros, Róma a neve. Rómában történt. A férfi egyszer járt ott fenn, messze északon. A kávézó előtt várt a lányra, oda volt megbeszélve a találka Levette a kalapját, hogy tiszteletét kifejezze. Bon giorno, mondta. Ciao, mondta a lány és rámosolygott a férfira.
Capuccinót ittak. A csésze mellett kicsi, két-decis pohárban ásványvíz is volt mindkettőjük előtt. Azt mondom, csináld pénzért, mondta a férfi. Én még sehogy se csináltam, mondta a lány. Nem akarom pénzért csinálni. Mi a jó abban? A férfi felvette a csészét, belekortyolt. Aztán felvette a pohárkát és abba is belekortyolt. Szabad vagy, ha pénzért csinálod. Különben gúzsba köt az érzelem. Én azt szeretném, ha gúzsba kötne az érzelem, mondta a lány. Egyenesen nézett a férfira. A szeme tiszta volt. Szőke volt a haja, pedig a római lányok barnák, vagy, ha nem barnák, akkor, festett szőkék. Sok pénzért sem akarod? Kérdezte a férfi. Mi az a sok pénz, kérdezett vissza a lány. Hát például egy millió. Egy millió? A lány csodálkozva nevetett. Ki adna egy milliót azért, hogy egy olyan tapasztalatlan lánnyal csinálja, mint én? Én adnék, mondta a férfi. Tényleg? A lány abbahagyta a nevetést és komoly szemmel végigmustrálta a férfit. Nem hiszem. A férfi is komoly volt. Ő is abbahagyta a nevetést. Pedig így van. Egymilliót adok érte. Vagy, kettőt. Tudod, mit: legyen inkább kettő. A lány ivott, gondolkodott. Jó, mondta. Kettőért vállalom. Azt mondod, szabad leszek? Azt, mondta a férfi. És, ha beléd szeretek? Ne szeress belém, mondta a férfi. Mert én visszamegyek Délre. És ha megkérlek, hogy ne menj vissza? De visszamegyek, mondta a férfi. Nézd, nekem mindenképpen vissza kell mennem, mondta. Nem tudok itt fenn élni. Meghalok itt. Elsorvadok. El fogsz sorvadni délen is, mondta nagyon komolyan a lány. Hadd menjek veled az után, ha megvan. Nem, mondta a férfi. Jó, mondta a lány sóhajtva. Menj vissza, ha mindenáron vissza akarsz menni. Tényleg megkapom az egymilliót? Kettőt kapsz, mondta a férfi. Akkor is kettőt kapok, ha nem lesz jó neked? Ha csalódni fogsz? Mindenképpen megkapod, szögezte le a férfi. De csak utána. A lány nevetett. Nem bízol bennem? Nem, mondta a férfi, és most már felszabadultan nevetett ő is. Amilyen vagy, még meggondolod! Nem gondolom meg, mondta a lány. Ő is nevetett. Tényleg szabad leszek? Nem kötnek majd érzelmek? Ígérem, hogy nem, mondta a férfi. És sok pénzed lesz, azt is ígérem. Neked mindenki megad majd egy milliót, ha bele jössz a dologba. Megitták a capuccinót, megitták rá az ásványvizet. Jó, mondta a lány. Menjünk akkor Szeretném minél előbb. Én is szeretném, mosolygott a férfi. Pefavore pagare, szólt aztán a pincérnek. Előkotort egy csomó bankjegyet a zsebéből és odaadta a lánynak. Tessék. Ez itt kétmillió. Vagy egy kicsit több. Nem kell visszaadni belőle, nem számít. Gracie, mondta a lány és elpirult. Prego, mondta férfi. Csak kérlek, ne szeress belém. Késő. A lány elmosolyodott. Már beléd szerettem. A férfi megállt, feltette a kalapját. Ha belém szerettél, akkor vissza az egész, mondta. Akkor nem kellesz. Akkor add vissza a pénzem. A lány is megállt. Kicsit riadtnak látszott. Nem is szerettem beléd, mondta gyorsan, hadarva. Csak tréfáltam, Ugye nem képzeled azt, hogy beléd tudnék szeretni?! Va bene. Basta. Menjünk már. Meg akarok dolgozni a pénzemért.

Leütöm az angyalt. Azt hiszi, ezekkel a bárgyú történetekkel életben tud tartani? Odakinn az ablak alatt énekelnek az asszonyok, ahogy teregetik kifele a kötélre a lepedőket. Miért pont itt, ebben a neve sincs dél-olasz kisvárosban kell meghalnom?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2010-01-13 15:54:35

válasz Kuvik (2010-01-13 10:04:54) üzenetére
Egy biztos. Gyakran megtörténik, h valaki ír valamit, és ő úgy gondolja, ezt és ezt írtam, de aki elolvassa, mást lát benne, mást olvas ki belőle. Ez nem baj. Sőt, sztem nagyon is jó. És nekem különben is tetszik az az olvasat, amit Te prezentáltál. Úgyhogy eszem ágában sincs ágálni ellene. Sőt, örülök, h így van, és biztos vagyok benne, h ahogy Te, más olvasók is kiérzik belőle ezt a vonalat. Köszönöm Tibor!!! Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2010-01-13 15:47:07

válasz Müszélia (2010-01-13 14:31:28) üzenetére
Szia Müszélia! Igazából a napok estek ki 5-21-ig, mert talán közben nem jött az angyal, vagy kómában volt a haldokló. Az a helyzet, h be akartam fejezni, s azt gondoltam, ugrok egyet, s pontot teszek. De lehet, h nem tettem véglegesen pontot! Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
916
Időpont: 2010-01-13 14:31:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Te, hol vannak az 5-től 20-ig leütött angyalok? Inkognitóban?
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2010-01-13 10:04:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Cáfolom, de nem számít. Olyasmit meg sosem állítottam, hogy ez a halálról szólna. Nem vagyok én szélsőséges. Éljen az Élet! Úgy döntöttem, nekem úgy fog tetszeni, ahogy én akarom (ha már hagytál ekkora szabad teret). Így ötös...

Azért ha más is elolvassa, írja már ide, mit gondol! Köszönöm.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2010-01-13 09:15:26

válasz Kuvik (2010-01-12 17:59:20) üzenetére
Szia Tibor! Lehet, h igazad van. Biztos igazad van, mert én tényleg nem merem "megölni" a haldoklót. Különben is kinek mesélne akkor az angyal?! Meg talán úgy járnék én is, mint a Gólyakalifa hőse. Sztem jobb, ha ez a szál elvarratlan marad. De a történet legalább annyira szól az életről, mint a halálról. Az angyal nagyon is él, elég virgonc hozzá, azt hiszem. És róla inkább szól a történet, mint a haldoklóról. Nekem azt mondja: a világ fabatkát sem ér, és csak prostival érdemes, hogy ne legyen bonyodalom. Ez egy nagyon nagy tanulság, férfitársaim. Remélem, nem cáfolod! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2010-01-12 17:59:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Most meg azt játszod, mintha nem értenél...

Kiérzem a életigenlést,igen. De egy kétségbeesett (ám be nem vallott) karnyújtást is az "élők" felé, a feledésre ítélt részéről. Így értettem a "körüllengést". Jelen van az elmúlás, vagy az attól való félelem, ami igenis rásüti bélyegét a történetekre. Számomra ezt ragadja meg egy-egy írásod. A múlthoz való ragaszkodást, egy cseppnyi visszamenekülést, a "bár most sem olyan vészes, de ez még túl friss ahhoz, hogy szépnek lássam" jelenre utaló állapotából.
De lehet, nem is érdemes agyalni rajt. Csak mégis, egy keveset: ha nem mered befejezni, ha nem hal meg tényleg, akkor igazam van.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2010-01-12 17:46:03

válasz Kuvik (2010-01-11 19:15:20) üzenetére
Ennél szebb őszintébb és tisztább kritikát még nem kaptam. "Szemtelen, szemérmetlen, hülyeségektől hemzsegő, bárdolatlan, őszinte és nyers sztorik". A lényegre tapintottál ismét, Tibor! Körüllengi az elmúlás? Nem tudom, biztos. Én azt szerettem volna, ha az életigenlés üvöltene ezekből. De elfogadom. Vszont azt hiszem a haldokló sohasem fog meghalni, mert a történet, még a sztori belső szintjén is képletes, nem egy betegségben haldoklóról van szó, azt hiszem, hanem egy lélekben haldoklóról. Agóniája így végtelen, Gúnyorosan nézi őt az "angyal" az élet vagy a halál angyala. Az általa elmesélt sztorik lehet hogy a "haldoklóval" történtek meg? Nem tudom, nem tudom. Bonyolult. Köszi ezer. -én
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2010-01-11 19:15:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem ismétlem már magam. Viszont itt is áll, amit a régebbi történeteidnél is írtam (HB, Anyuka), és ezt leírom újra, mert fontosnak tartom: bármilyen szemtelen és szemérmetlen, akármennyi hülyeség is szorul ezekbe a bárdolatlan, őszinte és nyers sztorikba, mindig körüllengi az egészet az elmúlás szele (itt látványosabban, mint egy Hámorinál), és ez nagyon tetszik...
Ettől lesz szenvelgős helyett érthető és átérezhető!
És milyen érdekes lesz, ha meghal végre! Sokáig már úgysem illik húznod. Kell az új íz!

Grat.:
Én

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)