Írásom színvonalának fejlődése olyan, mint egy járni tanuló kisgyermek első léptei.
Megírom az iskolai fogalmazásokat - még csak csúszik, vonszolja magát a kisded.
Majd egy történetet akarok írni - négykézlábra áll, de azonnal összerogy'. De nem marad sokáig a földön:
Újra egy történetbe kezdek - és ím': négykézláb kúszik a gyerek. Ezen felbátorodva fogódzót keres, és feláll:
Regénybe kezdek, de nem tudom kivitelezni - lábai még túl gyengék. Bánkódva ül a földön, de valaki kézen fogja, és felsegíti:
Meg kell írnom egy olvasónaplót. - Megtanult lépni, tetszik az érzés, és szeretne önállóan is menni. Elengedi a segítőkezet, és áll - azaz megírom első két versemet.
Versek, novellák, kisregény - így lépked a gyermek. Kicsit még csámpás, kicsit még sántít, de jár...