A nagypapa ,,betegsége"

A múlt század ötvenes éveiben még házi szükségletre sem volt szabad otthon saját termelésű bort tartani. Éppen ezért a család a maga kis ,,borocskájának" a szénapajtában talált ..rejtekhelyet". A széna közé rejtették el a telt boroshordót, de úgy, hogy ezt nem dugaszolták be. A nagypapa beóvakodott a pajtába és kitapasztalta, hogy merre van a hordó be nem dugaszolt ,,szája" és - találékony ember lévén - egy nádszálat eresztett be azon át a hordóba így szívva ki a jóféle nedűt. A gyerekek azt vették észre, hogy a nagypapa igen sokszor igencsak dülöngél a falusi portán, azaz az udvaron. Rémülten szaladtak a házba megmondani, hogy a papa egészen biztosan beteg, mert nagyon dülöngél. A háziak nem tudták mire vélni a dolgot, mert a papa ilyenkor csendben behúzódott a szobájába, hogy aztán ott ,,pihenje ki" a pajtában tett ,,sétáját". Amikor a szobájából kijött, már elmúlt a pajtalátogatás ,,hatása". Így tehát a dolog egészen addig nem került szóba, ameddig el nem következett egy családi ünnep, amelyhez ugye a felnőtteknek kijárt a házi bor! A házigazda bement a pajtába. Kitakarta a széna közül a boroshordót és egyből rájött a papa ,,betegségének" az okára, a hordó majdnem üres volt és a nyílásán át egy nádszál - amelyet a nagypapa ott felejtett - lógott ki. Azzal szívta ki a nagypapa a borocskáját a hordóból. A nagyapó az eset után menten ,,meggyógyult"!

...

A horgász ül hosszú, méla lesben...

Egyik barátom mesélte:

A falujuk végében van egy tó. Rendszerint oda járnak a falusiak horgászni. Ő maga is gyakran így tesz, ma már úgy mondanák, hogy hobbiszinten. Az egyik horgásztársa, egy idős, nagyothalló ember folyton átkiáltja neki:

- Laci, terelj ide a vízben egy halat!

A barátom néhányszor odalopakodott a közelébe, majd tört egy hosszú nádszálat és azzal jó alaposan megkavarva a vizet azt a hatást keltette, mintha egy hal tette volna ezt az idős ember közelében a vízben. A horgásztárs felemelte a botját és ,,bevágott", azaz gyorsan bedobta a horgát a vízbe, majd izgatottan kezdte kihúzni. Látván, hogy minden igyekezete hiábavaló volt, így dohogott az öregember.

- Ejnye, már megint elment a hal!

Amikor megtudta, hogy mivel tréfálta meg a barátom, akkor csak annyit jegyzett meg nevetve, hogy:

- Laci, Te engem mindég megtréfálsz!

Aztán ismét, mint már annyiszor, kiült a tópartra horgászni, hátha a horgára akad élete legnagyobb hala. Ameddig ez be nem következik, addig is, mint az írásom címében írtam a ,,Szép Ilonka" című Arany János ballada egy sorát ,,kissé" átírva: ,,A horgász ül hosszú, méla lesben ..."

Pecás