Impressziók I.

Regisztrált:

Összes értékelés:

"Tudom, eléggé búskomor kaptafára építettem fel ezt a négy szösszenetet, pedig épp hogy az ellenkezőjét érzem és élem meg nap mint nap."

Kedves barátom! Én úgy gondolom, te már most tisztában vagy azzal, milyen kincs van a birtokodban. Mit veszthetsz el, ha nem figyelsz. Sokan csak akkor tudják, amikor már elvesztették. Megfejtéseddel újraolvastam mikroprózáidat (de jó kifejezés). Eddig is tetszett, de most még jobban.

Regisztrált:

Összes értékelés:

Mikor a lány reggel elment, és nem jött vissza többé, akkor a fiú visszaaludt, és már sosem ébredt fel.
Nekem így lenne egyértelműbb, mert ahogy te odaírtad a két különálló mondatot, az olyan érzést keltett bennem, hogy egyikük sem tudta, mi történik a másikkal. Ezért gondoltam, hogy két önálló külön szál, s nem is lehet sérülés belőle. Remélem érthetően fejeztem ki magam. Persze így már sokkal könnyebb a történeteid mögé látni, hogy elárultad a megfejtést.
Hiába na! Öregszem. :-)))
Ami azt illeti, jóllakottan nem lehet ódákat zengeni a csodálatos ételekről. Erről csak az éhes emberek tudnának. Tehát érthető, hogy ennyire meg tudod fogni a búskomorság lényegét. Figyeld csak meg, az életben is így van. A szerelmes ember addig tud remek szerelmes verseket írni, amíg be nem teljesül a vágya. Ha ez megtörténik már nincs benne akkora tűz. Írhat még jó verseket az érzésről, de ...

Regisztrált:

Összes értékelés:

válasz artur (2010-01-24 19:54:17) üzenetére

Kedves Artur!
Mind a négy mikropróza a szerelem, a kapcsolat köré épül, és ezzel talán segítek is megfejteni mindet.
Az elsőben a lány elhagyja a fiút, aki ebbe belehal (szóval azért nem mondanám, hogy nincs lelki sérülés).
A második arról szól, hogy az adott "főhős" retteg napközben és éjszaka egyaránt, valójában azonban nem ez a kettő az, ami a rettegést kiváltja, hanem hogy egyedül, pár nélkül kell átvészelnie a múló időt (itt a kérdésre a válasz az lenne, hogy a félelem akkor múlik el, amikor már nem lesz magányos).
A harmadikban szintén nem a szomjúság és az éhség a legborzasztóbb, hanem az egyedüllét.
A negyediket kicsit félreértetted. Itt is a szeretett lény áll a középpontban, akitől a főszereplő nem tud elköszönni. Kap egy utolsó esélyt, egy legutolsót, hogy elköszönhessen tőle, de túl gyenge hozzá, és nem bír neki búcsút inteni.
Tudom, eléggé búskomor kaptafára építettem fel ezt a négy szösszenetet, pedig épp hogy az ellenkezőjét érzem és élem meg nap mint nap. :)

Regisztrált:

Összes értékelés:

Szia!
Az első rész egy tökéletes történet. Összhang. Senki nem sérül lelkileg. Talán.
A második azért tetszik, mert jól érzékelteted, hogy a félelem nehezen győzhető le. Ha nem változik semmi, akkor mindig van mitől félni, és bizony, ami enyhülésnek, menekülésnek látszik elsőre, az ...
A harmadik egy rejtvény. Nem nehéz, de azért kicsit több támpontot is adhatnál az olvasónak, hogy megfejthesse.
A negyedik, számomra nagy ellentétet mutat. A legutolsó esélyt senki nem tudja elengedni. Nem akarja elengedni, ezért nekem zavarónak tűnik ez a kijelentés:
" ... és mégsem tudta azt mondani: ég veled."
Üdv.

Regisztrált:

Összes értékelés:

Az utolsóban van valami megfoghatatlan ami tetszett. Ezzel nem azt akarom mondani hogy a többi nem jó, de az utolsó tetszett legjobban.