HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45232

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2010-01-21

Életem regénye 6

(Első fejezet részlete)

Szomszédok

Közvetlen szomszédunkban jómódú család lakott: idős nagymama, Rozi néni urával, Pista bácsival, velük élt a nős, középkorú fiúgyermekük, szintén Pista bácsi, feleségével, Örzsi nénivel és azok két gyermekével: Erzsivel és Jóskával.

Örzsi nénit a szomszédos faluból, Nagybárkányból hozta ide az "ember" (így hívták a férjet, általában a férfit). Rendes, dolgos, mélyen vallásos emberek mindnyájan. Hosszan elnyúló házban éltek, amely a végén L-alakban istállóban, pajtában, fészerben folytatódott. A lakóház bejárata a konyhába vezetett. Jobbra, a virágoskert felé néző ablakokkal, a "tisztaszoba", amelyet alig laktak. Ott díszelgett a hatalmas nyoszolya, föltornyozva az asszony díszes ágyneműjével, a tiszta libatollal-pehellyel kitömött párnákkal és dunyhákkal, amelyek inkább csak díszül szolgáltak, mert a ház asszonya és a nagylány a konyhai szalmazsákkal ellátott ágyban aludt egymás mellett.

Szokás szerint a nagyszülők, az "öregek" a "komrába" (kamra), szorultak ki, a gazda a nagyobb legényekkel pedig a fészerben (pajtában) és az istállóban pihent éjszaka, az ott összetákolt dikón, akik egyúttal vigyáztak az állatokra és a hatalmas portára, gazdaságra. (Ebben a faluban ekkortájt nem kellett betörőktől tartani, leginkább az állatokra kellett figyelniük. Fegyelmezetlen, vagy betörő legföljebb máshonnan kerülhetett ide.)

Luczáék házának az utca felőli részén kis virágoskert díszlett, ahonnan rozmaring, fodormenta és egyéb illatos növény nem hiányozhatott a többi nyíló virág mellett. Az udvarban, külön kicsi épületben állt még egy "kiskonyha", jó időben mindig ott főztek-sütöttek. Körben az udvaron, baromfi- és sertésólak helyezkedtek el, na meg elkülönítve a hatalmas trágyadomb, amely kezdetben bizony WC-ként is szolgált.

Az épület tűzfala érintkezett az iskolaudvarral, amely kicsit megemelve épült az egyenetlen, emelkedő talajszint miatt. A házat övező "padhoz" (döngölt folyosó) másfél méteres kis létrát állítottunk, azon közlekedtünk hozzájuk, és az udvarukon keresztül a kertünkhöz. [B(1945. decemberében ezen a létrán érkeztek, a konyha ablakából néztem, ahogyan leugráltak rajta, és az iskolaudvaron keresztül leptek meg bennünket a szovjet katonák, vállukon a falvakból zabrált színes ágytakarókkal, s elfoglalták a falut.)

Az ott lakó család pedig az út lerövidítése céljából erre járt a falu felé. Ugyanis az előttünk levő utca, az út kövezetlen, ezért esős időben járhatatlan volt a nagy sár miatt.
Messze, az udvar legtávolabbi részén ásott, kövekkel kirakott gémeskút állt. Ott nyílt egy kiskapu, ahonnan bejártunk a nagy veteményes- és gyümölcsöskertünkbe, ahol ők. Mellette terült el a szérűskertjük, nagy széna- és szalmakazlakkal. Itt történt a gabona betakarítása után a cséplés, eleinte még "tüzesgépekkel" (szén vagy fatüzelésű alkalmatosság). Nagy napnak számított a cséplés kezdése. A gép érkezésére számítottak, amely csak a faluba vezető egyetlen kocsiúton jöhetett, azért mindenki figyelte. Főleg a gyerekek várták a nagy eseményt, s amikor a faluval szemben megjelent a kanyargós úton az Ebhát-tetőn, már szaladt eléje a gyerekek csapata, és a zörgő, irtó zajjal közlekedő, hatalmas masinát követve, ünnepi ovációval együtt tértek be a faluba.

A nagy porta közepén hatalmas gazdasági udvar terpeszkedett, ahol szabadon futkároztak csirkék, tyúkok, libák és kacsák. Minden háznál sok macskát tartottak, amelyek a hajnali és szürkületi fejéskor ott sorakoztak a gazdasszony körül, hogy a friss tejből jóllakjanak. Különben a táplálékszerzés ügyességükre hagyatkozott, ráértek éjjel-nappal egereket hajkurászni a szérűs-kertben és a ház körül, amiből bőven jutott nekik télen-nyáron. Minden háznál kutyák őrizték a portát. A szomszédunkban egy borjú méretű, zsemlyeszínű, Bundás névre hallgató komondor töltötte be eme tisztséget. A nagy udvaron keresztül hajnali pirkadatkor és estefelé vezették át az istállóból itatásra a teheneket, lovakat a kút mellett felállított hosszú vályúhoz. Luczáék nagy istállójában egy pár ló, két ökör, négy tehén állt (azonban nem ment ritkaságszámba, hogy máshol hat-nyolc tehenet is tartottak.) és máshol is az istállóban rengeteg házinyulat neveltek, amelyek ott lábatlankodtak az emberek és állatok körül. Néhol előfordult, hogy külön ólban vagy az istálló elkülönített részében néhány bárányt vagy kecskét is neveltek.

A tejet - azon kívül, amit elfogyasztottak - minden család otthon dolgozta fel, mindig nagy gondot fordítva a tisztaságra, beleértve a tej lefejését is. Nagy edényekben megaltatták a tejet, a tejfölt másnap-harmadnap leszedték róla, abból készült a finom friss házi vaj, amit csak úgy, szemmel fölbecsülve, 15-20 dekás részekre osztottak, és vajpapírba csomagoltak. A túróhoz szükséges tejet egy-két napos pihenés után langyosra hevítették (ezt úgy hívták: aggasztották), hogy összeugorjon. Utána tiszta, csak erre a célra használt gömbölyű aljú teknő aljára, lazán, szépen megmosott szalmát helyeztek, rá tiszta házivásznat terítve öntötték a túrót, amelyről ott szép lassan lecsöpögött a savó. Utána szintén szemmértékkel, két marokban összenyomkodva csomókat készítettek belőle.

Hetenként, általában pénteki napokon, néha falusi szekérbe fogva - de legtöbbször hátikosárba csomagolva a vajat, túrót és fazekakban a tejfölt, meg a friss tyúktojásokat - gyalog indult egy csapat a faluból, hegyen-völgyön át, a 20 kilométerre fekvő városba, és ott a piacon értékesítették. Salgótarjánban a jól kereső bányászok és gyári-munkások mindent megvásároltak tőlük. Ebben a faluban készített tejterméket mindig szívesen vették, mivel nagyon ügyeltek a tisztaságra, és ragyogó fehér vásznat terítettek még a piaci asztalokra is. Abban az időben a piacokon szigorúan ellenőrizték a tejterméket, az állami alkalmazásban álló állatorvosok pedig a falvakban tartott tehenek egészségi állapotát is. Amikor nemcsak tejtermékkel indultak, hanem csirkét, tyúkot, libát-kacsát is értékesíteni akartak, olyankor fogták be a szekeret, és kasokba rakva az élő baromfit, mentek a piacra.

Arra emlékszem, hogy a falusi emberek-asszonyok nagyon sokat dolgoztak, szó szerint látástól-vakulásig, és csak a téli hónapokban pihentek meg kissé, erőt gyűjtve a következő év nagy munkálataira. A téli időre maradt a szerszámok megjavítása és egyéb olyan munka, amire máskor nem jutott idő. Ilyenkor a férfiak kosarat fontak, kerítést és mindenfélét kijavítottak a házban és azon kívül, és természetesen ellátták az állatokat. Az asszonyok pedig a napi munkájuk mellett fonták a saját maguk által termelt lenből-kenderből a fonalat, amiből szövőszéken vászon készült. A házivászonból abban az időben férfiaknak alsóneműt és inget varrtak, a nőknek pedig ún. pruszlikot, amit szép színes hímzéssel láttak el a lányok és asszonyok. Törülközőnek, konyhai törlőruhának is házivásznat használtak. A fiatal lányok már korán megtanultak varrni és hímezni, és nagyon szép munka került ki a kezük közül.

Tavasszal a falu minden épkézláb embere a mezőn dolgozott, ilyenkor késő őszig a munkára fogható nagyobb gyermekek, és a szülők hajnaltól szürkületig a határban dolgoztak. A főzés ilyenkor általában az idősebb asszonyokra várt, az otthonmaradt gyerekek vitték a mezőre a kint dolgozóknak. Olyankor árnyékot keresve fogyasztották el az ételt, és egy-két órát megpihenve folytatták nehéz munkájukat.

A faluban lakó férfiak a rengeteg állattal való foglalkozás, a ház körüli- és mezei munkájuk mellett arra mindig nagyon vigyáztak, hogy a kertben, az udvaron, a ház előtti úttesten, de még a mezőn is rend legyen, hetenként legalább egyszer, saját kezűleg készített vesszőseprűvel kisöpörték a területet, és azért uralkodott rend a faluban, mivel mindenki tisztán tartotta saját területét, az úttest feléig. Természetesen ide tartozott az árkok tisztítása, rajta a saját készítésű fahíd rendben tartása is. Amíg máshol szemeteltek az utcákon, addig itt mindig rendben tartották.

Játszópajtás
Luczáék lánya két évvel idősebb nálam, így két osztállyal fölöttem járt az iskolába, mégis nagyon összebarátkoztunk. Hol nálunk, hol náluk vagy a kertben, szérűben együtt játszottunk, babáztunk, tanultunk, kézimunkáztunk, később együtt suttogtuk el egymásnak titkainkat. Gyakran tanúja voltam, ahogyan gondosan készítik, öltöztetik vasár- és ünnepi reggelenként a templomba. Neki is gyönyörű, szőke hosszú haja derekán alul ért. Gondosan átfésülték, felül simára, hátul összefogva, hármas fonással fonták egy vastag, hármas fonással készült copfba, alul pedig nagy, széles, a ruházathoz illő színű, széles pántlikából masnit kötöttek. Csinos, magas, kék szemű lány Erzsi. Nem zavart bennünket az a másság, hogy őt így, engem pedig városi divat szerint fésültek és öltöztettek. Sok érdekes dolognak lehettem tanúja azáltal, hogy teljes mélységében megismerhettem a falusiak életét.

Szép a falusi viselet. Népviselet szerint rakott szoknyában jártak az asszonyok-lányok, különféle alkalomra mindig más-más illett. Többféle szövetből, brokátból, selyemből vagy kartonból készültek a ruhák. Némelyik egyszínű, vagy színes, virágos, kockás (minden színes volt rajtuk, egymáshoz illő, de nem tarka, nem rikító, amit inkább a két szomszédos, tót községben lakóknál lehetett megfigyelni). A blúzt hozzáillő, ugyanabból az anyagból készítették, vagy más színűből, de mindig a színhez megfelelően. Felső szoknyájuk alatt legalább 3-4 "slingelt" vagy csipkés, keményített fehér sifonból készült alsószoknyát, legfelül pedig kötényt viseltek.

Vasárnap "kiöltöztek" "ünneplőruhát", öltöttek magukra, abban vonultak át a szomszéd faluban levő katolikus templomba. Délután az iskolateremben gyűltek össze ismét az asszonyok-lányok "létániára" (litánia), ahová megint másik ruha illett. Ezután következő sétára ismét átöltöztek, aztán karjukat összefonva, külön a kicsik, külön az "eladó lyányok" járták a falut, le-föl sétálva az úton, hangosan, népdalokat énekelve, míg az asszonyok a ház előtti "padon" ülve beszélgettek, figyelték őket. Külön meg kellett tanulniuk járkálni a sok szoknyában. Csípőtől lefelé - mint egy-egy harang - ringott a szoknyájuk.

Amikor karonfogva egymás mellett járkáltak a falu főutcáján, külön látványosságnak számított, ahogy egyszerre hullámzott, ringott csípőjükön a sok szép színes rakott-szoknya. Szerintem nem tréfa az a mondás a népviseletet hordó lányokról, amely így szól: "Éccsanyám, indíjja el a faromot", mert a sok szoknyát a kezdő lépéseknél be kell állítani, hogy ütemesen ringjon járkálás közben!

Gyermekkori emlékképek
KICSI KOROMBAN - reggelenként - figyeltem, amint sorban érkeznek a gyerekek az iskolába. Hónuk alatt, vagy kis vászonzsákban hozzák könyveiket, kisebbek a palatáblát. Még iskoláskorom előtt én is kaptam palatáblát, azon gyakoroltam otthon, utánoztam a betűket. Igyekeztem szép félkörökben és vonalakkal utánozni a csodálatos betűket, ami akkor számomra varázslásnak hatott. Örültem, amikor a könyvespolcról leemelve a nagy színes képeskönyveket, ismerős betűket fedezhettem föl bennük.

Amikor az iskolába érve összegyűltek a gyerekek, kórusban, hangosan kezdték mondani az egyszeregyet. Az akkor már a hat osztályt magába foglaló, egyetlen tanteremben zengett a gyerekek kórusa, amint a bűvös számokat skandálják. A kicsik a nagyokkal együtt mondták a számokat; bár nem értették, mégis fülükbe csengett, s azon keresztül rögzült a buksi fejükben. Először fölfelé: egyszer egy az egy, kétszer egy kettő... tízszer tíz az száz, majd visszafelé: száz az tízszer tíz, kilencven az kilencszer tíz stb. oda és vissza! Apám mindig azt mondta nekik, hogy ezt úgy kell tudni mindenkinek, mint az esti Miatyánkot.

A tanítás minden reggel a magyar imádsággal kezdődött:
"Hiszek egy Istenben
Hiszek egy hazában
Hiszek egy isteni örök igazságban
Hiszek Magyarország föltámadásában
Amen".

Mindezt az iskola folyosóján, az ablakok alatt hallgattam. Érdeklődéssel figyeltem, ami odabent történik. Később, amikor csak tehettem, besomfordáltam az iskolába, elbújtam valahol és figyeltem, órák alatt mit csinálnak?

Legjobban azt szerettem, amikor apám földrajzot tanított. Nagyon érdekeltek a magyarázatai. A nagy, falra kiterített térképeken bemutatta az ország folyóit, hegyeit, elmagyarázta, hol vannak a városok, az országban hány vármegye van. Sok érdekes, számomra csodálatos dolog észrevétlenül, örökre fészkelődött be agyam tekervényeibe. Mindig Nagy-Magyarországról hallottam kisgyermek koromban. Gyakran mondtuk hangosan, hogy "Csonka-Magyarország nem ország, Egész-Magyarország mennyország!"

Amikor órák közti szünetekben a tanulók elhagyták a tantermet, a térképhez osontam, és figyeltem a kék vonalakkal ábrázolt, kanyargós folyókat és a kék tavakat, a barna hegyvonulatokat. Csodáltam, hogyan betűzik a gyerekek a színes olvasókönyvekből a szöveget. A kis nebulók az első év végén valamennyien folyékonyan olvasták könyvükből a szöveget. A gyerekek valamilyen titkos szövetség nevében nem árultak el, ha ott láttak engem, bujkálni a padok között.

Földrengés
Korareggel, vasárnap, rajtam kívül még senki nem ébredt föl. Most kel a nap, sugarai bearanyozzák a szobát, ahol elmélázva figyeltem a szép reggelt. A nyitott ablakon át egy fecskepár repült be, ott köröztek mellettem, a fejem fölött. Csicseregve meg-megkerülik a szoba mennyezetének közepére erősített, szépen megmunkált, aranyozott, fehérburás függő petróleumlámpát.

Kis neszre ébredtem. Mi ez? Egyszerre csak látom, hogy a lámpa ide-oda leng. Jól látnak szemeim? Igen. Kicsit mintha a bútorok megmozdultak volna, az éjjeliszekrényen tartott apró tárgyak: gyertyatartó, fényképtartó is összezördült. Ez néhány percig tarthatott. Nem képzelődés! Egy kisebbfajta földrengést éltem át. Anyámék is fölébredtek a szokatlan neszre. Hálószobájuk az enyémtől alkóvval elválasztva, melynek nyílását földig érő nehéz, sötét bársonyfüggöny foglalta el. Anyukám átszaladt hozzám. Nem tartott sokáig az egész rendkívüli eset, így nem volt idő megijedni! Átmentem a hálószobájukba, odabújtam anyámhoz. Olyan jól éreztem magam mellette. Jó érzés hozzábújni, közelsége mindig biztonságot árasztott.

Ilyenkor szokott nekem mesélni, s kérdéseimre válaszolni. Még igen kicsi voltam akkor. Megkérdeztem tőle: hol voltam azelőtt, mielőtt megszülettem? Azt válaszolta - bár nem egészen értettem: - a Jordán vizében fürödtél, ahol nagyon jól érezted magad.

Az éjjeliszekrény fölött fölakasztva lógott egy bekeretezett fénykép, amely őt ábrázolta szép ruhában, fején hatalmas fehér kalappal. A menyasszonyi képe. Mosolya máig elkísér. Őrzök róla egy másik kedves régi képet. Ott pedig kosztümben, akkori divatnak megfelelő kalappal a fején, kedvesen mosolyog a fényképezőgép lencséjébe. Ezt a képet most legkedvesebb könyveim mellett a polcon őrzöm, ahol minden nap láthatom.

Anyukám mesélte nekem, - de ködösen magam is vissza tudom idézni az éjszakai sétáimat. Szüleim hálószobája melletti helyiségben aludtam. Nem is egyszer megtörtént, hogy álmomban fölkeltem, szépen megágyaztam magamnak a földön, aztán reggel fölébredve csodálkoztam, hogy kerültem oda. Máskor fölkeltem, kezembe fogtam a párnámat, és átsétáltam a nappali szobába, s ott, a nyitott ablak felé indultam. Félő elképzelni, mit is akartam álmomban cselekedni, mert ott az ablakok emeletnyi magasságban nyíltak. Anyukám akkor nagyon megijedt. Egyszóval: "holdkóros" voltam, de szerencsére idővel kinőttem belőle.

Gyermekkoromban szerettem egyedül lenni, amikor magamban gyakran elmélkedtem. Talán még nyolc éves sem lehettem, emlékszem, hogy ott ülök a hatalmas, háromszárnyú tükör előtt, bámulom saját arcmásomat. Azon törtem a fejem, hogy valahol él egy ugyanolyan lány, mint én, talán őt is Finta Katónak hívják. Neki is vannak babái, játékai, mint nekem. Milyen jó lenne találkozni vele... S vajon látom-e valaha? Ezek a gondolatok később ismétlődtek bennem. Talán arra vágyódtam, hogy a három fiútestvérem mellé jó lenne még egy kislány. Egy lány mégis csak más, mint a fiúk...

Pedig mi nem unatkoztunk, jól eljátszottunk együtt, szórakoztattuk egymást négyen. Hányszor csatangoltuk be a környéket, az erdőket, mezőt. Sőt, Pityu bátyámmal babáztam is. Ezért aztán egy karácsonykor ő is kapott egy fiú-babát, amit a szomszéd menyecske férjéről Kanyó-babának neveztünk el, ugyanis éppen olyan nagy, horgas-orra volt, mint neki. Jó időben kivittük a babákat a kertbe, ott öltöztettük, órákig játszottunk együtt önfeledten.

Hármunknak külön nyelvet találtam ki; a szótagokat cseréltük ki egy-egy szón belül. Például: gyere szó helyett azt mondtuk, hogy re-gye, harap helyett azt, hogy rap-ha, Gyuszi helyett Szi-gyu, Kati: Ti-ka, Pityu: Tyu-pi, Gyugyi helyett Gyi-gyu Egy szótagból álló szóra is találtunk módot, pl. a kert nálunk terk: lett, a só pedig ós, a bors: srob, stb. Olyan jól és gyorsan megtanultunk így beszélni, mint saját anyanyelvünkön. Azt szerettük az egészben, hogy mások nem értettek bennünket. Bármit elmondhattunk ily módon egymásnak, hármunk titka maradt. Igaz, ennyi fáradsággal megtanulhattunk volna akár egy idegen nyelvet is, de akkor eszembe se jutott.

(Mi ugyan négyen voltunk testvérek, de csak azért beszéltem hármunkról, mivel legidősebb bátyánk és köztünk öt év korkülönbség volt. Ugyanis az édesapja meghalt, s anyuka az ő hároméves korában ment férjhez apukához. Így amikor még mi együtt játszottunk, ő már bentlakásos középiskolába járt a közeli városban, s csak az iskolai szünetekben találkoztunk.)

Mégsem elégedtem meg három fiútestvérrel, ráadásnak három fiú unokatestvérrel is dicsekedhettem. Amikor látogatóba jöttek hozzánk, velük együtt másztuk meg a hatalmas kertünk fáit; a nagy diófa ágain uzsonnáztunk, oda vittük föl a vajas- vagy zsíros kenyeret, a kertből aprítottunk hozzá frissen szedett zöldhagymát-retket. Együtt jártuk a közeli erdőket, ahol minden fát és bokrot már jól ismertünk. Szedtük a sok virágot, a finom erdei gyümölcsökből lakmároztunk. Mivel a családjukban lány nem született, a mamája gyakran meghívott engem, s nagyon jól esett, hogy annyira kényeztet. Egy alkalommal azt mondta: szívesen elcserélné velem az egyik fiát, főleg Ferit, a legfiatalabbat. De arról szó sem esett, hogy ő mit szólna hozzá.

Ez a részlet 17.949 karakter. Folytatása következik.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2010-02-20 18:05:50

Kedves Zagyvapart!
Köszönöm kedves szavaidat. Én amolyan elbeszélő vagyok prózában. Mindent úgy adok tovább, ahogyan láttam, tapasztaltam. A regényem ilyen hangulatban zajlik nagyon sokáig.
A felvett nevedről:
Nekem nagyon ismerős a Zagyva folyó. Ugyanis Nógrád megyében születtem, ott tanított apukám egy kis faluban, s én Pásztón végeztem az alsó négy középiskolát, polgári iskolában, onnan kerültünk aztán Erdélybe, s Marosvásárhelyen folytattam. De majd ez is benne lesz a következő fejezetben.
Örülök, ha tetszik az írásom, én is szívesen olvasom az alkotásaidat.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2010-02-20 16:47:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Továbbra is elvarázsolsz Életed regényével. Amikor olvasom szinte ott vagyok a falu utcáján, az erdőben stb. Annyira szemléletes az írás, hogy az csuda, és a néprajzi értékek továbbra is fontosak, és jelentős pluszt képviselnek.
Szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2010-01-27 18:09:23

válasz Arthemis (2010-01-27 14:52:26) üzenetére
Csak 12 éves koromig éltem ott a kicsi faluban, utána bentlakásos iskolába kerülök, és nagyvárosi életem is sorra kerül, majd a háború... Még felsorolni is sok, nem még részletesen leírva. Köszönöm az érdeklődésedet, s remélem, hogy nem únod meg!
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2010-01-27 18:04:37

válasz Hamupipő (2010-01-25 23:05:59) üzenetére
Kedves Hamupipő!

Mindig örülök a látogatásodnak, s köszönöm a meleg baráti szavakat, amikkel szerény írásomat értékelted.

Várlak a legközelebbi részlethez is!

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2010-01-27 14:52:26

Végre le tudtam ülni elolvasni az újabb részletet. Örülök neki hogy úgy döntöttél hogy felteszed. Érdekes, tanulságos amit írsz, nekem ráadásul más világ, hisz én városban nőttem fel...
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2010-01-25 23:05:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Ismét visszatértem a megigérteket elolvasni. De jól tettem!
Nagyon tetszik, ahogy feltárod a múlt emlékeit. Érdekes is, tanulságos is, Sok-sok bölcsesség húzódik meg a sorok között, és mögött is.

Köszönöm! Jövök ujra!!! Érdemes!

Szeretettel:
Hamupipő
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2010-01-22 20:36:06

válasz Rozán Eszter (2010-01-22 10:35:52) üzenetére
Kedves Eszi!
Tudod, nagyon sok minden történik annyi idő alatt, amit én már megéltem, s nagyon sokat változott a világ és az emberek is, ezért lehet érdekes így leívra. Köszönöm az érdeklődésedet, és mindig szeretettel várlak:
Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2010-01-22 20:30:04

válasz Selanne (2010-01-22 10:07:31) üzenetére
Kedves Marietta!
Igen, van aki átélte a akkori, még béke-időket, van, aki a nagyamájától vagy a mamájától hallott hasonló eseményeket. Mindenképpen érdekes volt akkor a falusi élet. S én örülök, hogy a gyermekkort ott töltöttem, rendkívül sok mindennel gazdagodtam, s olyanokat ismertem meg, amit nélkülöznék, ha nem ott éltem volna.
Köszönöm a látogatást és az érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2010-01-22 20:25:19

válasz Lyza (2010-01-22 09:46:09) üzenetére
Kedves Lyza!
Nekem azok az idők nagyon emlékezetesek. Egy csendes kisfaluban nőttem föl három fiútestvéremmel, és nagyon jól éreztük magunkat, a gondok még nem bennünket terheltek. Örülök, ha tetszik a regényem. Az életem - szerintem végig érdekes, még én is élvezem, ha újraolvasom a történéseket.
Köszönöm a szavaidat és az értékelést.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2010-01-22 10:35:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Továbbra is szívesen olvasom életed regényét. Érdekfeszítő, és tanulságos.
Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2010-01-22 10:07:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata !
Veled indult a mai reggel.Másodszor olvasom.Először még félálmosan, most kitisztult fejjel.
Mintha édesanyám mesélne, és vannak események aminek hasonlóan rézesse voltam nagyanyámnál falusi nyaralásaim alkalmából.Nagyon érdekelnek a további események.
Szeretettel:Marietta
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2010-01-22 09:46:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Remekül elvittél engem is a múltba,
ezt az életet én is éltem, s a földrengést is átéltem...
Érdekfeszítően tudod az eseményeket az olvasód elé tárni!
Gratulálok, s várom a következő részt.
Szeretettel: Lyz

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nem adom... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Felhős című alkotáshoz

zuzmara bejegyzést írt a(z) Köszönöm... Neked... című alkotáshoz

zuzmara bejegyzést írt a(z) Felhős című alkotáshoz

zuzmara bejegyzést írt a(z) Apeva 1-4. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Égi éj címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Az én nagyim című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Sokkoló / haikucsokor / címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)