A fenti kérdésre a válasz: A fene tudja! Na, de ki az a Fene? Hát, igen... A Fene talán a média, amely most szinte ostromol bennünket a szépség jelentőségére vagy éppen jelentéktelenségére. A "Meztelenül is szép vagyok" angol, illetve az ezt lekoppintó "Szeretem a testem" című magyar sorozat mégis elgondolkodtató, önkritikára és önvizsgálatra késztető.

El kell tehát gondolkodnom és nőtársaimnak is, hogy valóban a súlyunk határozza meg a szépségünket?
Valóban a média által sulykolt csontsovány média sztárocskák és új sütetű celebek a követendő példák számunkra?

Hát nem!
De ki vagyok én, hogy mások szépségéről beszéljek? Először a magamét kellene tisztáznom.
Mi is a szépség, hát én szép vagyok? Szóval .......szóval............szóval. Ennyi....
Még én sem tudom. Csak arra emlékszem, hogy gyerekkoromban utáltam magam és csak vártam, csak vártam. Vártam a szépségre, a megszépülésre, a béka csókjára, hogy attól gyönyörű hercegnő leszek. (Lehet, hogy itt rontottam el?)

Furcsa, de ezek a önutálattal teli gyerekkori gondolataim a ..... éves (a fenébe kifogyott a tinta!) osztálytalálkozómon alkalmával jöttek újra elő. Mikor körülnéztem megállapítottam, hogy mindenki gyönyörű és továbbra is csak irigyeltem őket, mint akkoriban. Szóval, ott mondtam el a többieknek, hogy én évekig csak vártam, hogy szép leszek. De nem lettem. Nem volt mit tenni, más utat kellett keresnem az önképem kialakítására, az ön-fejlesztésre, az önértékelésem javítására.

Szerencsére jött Soma Mama Gésa, aki leírta, hogy fiatalkorában kb. 8o testi hibát vett számba a testén. Szerencsére nekem ennyi nem volt. Kb. 6o körül volt és én ettől nagyon, de nagyon boldog lettem. És elindultam a saját utamon...

Hogy mégis mi történhetett, hogy ..... éves koromban (a fenébe, ezek a mai tinták!) elmentem egy híres festőművészhez és kértem, hogy fessen le mezítelenül. Elmondtam, hogy hiába várok, ennél már nem leszek szebb. Ezt a pillanatot viszont megszeretném örökíttetni. Képzelhetik, hogy meglepődött. Annyira, hogy lefestett. Hát így lettem én PUCÉR SZÉPSÉG és modell.

Hát mi is a szépség?
Ezt még a mai napig sem tudom, pedig a korom már jóval meghaladja a veszélyes testtömeg indexemet. Csak találgatni tudok...

Talán a párom szemében mai napig megcsillanó vágy?
Talán a "hivatásos életművész és szexbomba" gimnazista lányom szemtelen irigykedő tekintete?
Talán a határozottságom, a bátorságom, ahogy ezt a kérdés mostanság kezelem?

Talán...

Ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie! Ugye?