Mennyi arca van a virágnak, mennyi árnya a tintának.
Szépségnek sok arca, a vakságnak sok kudarca.
Egy kőbe vésve imádat mormolod, nem tudod mit hoz a holnapod.
Szépségnek sok arca van, a vakságnak sok kudarca, szemeidnek ezer fénye,
kezednek rózsa pezsgése.

Hullik a könny az égből, ereszkednek a csillagok.
Egy kőbe vésve imádat mormolod, nem tudod mit hoz a holnapod.
Táncol a bűvös szekér, álmodozik az imád, nem kér üdvösséget,
Nem kér fényt, csak szemeid tűzében ég.

Mennyi arca van a virágnak, mennyi áldozata a világnak,
Szépségek kudarca, álmok halk sóhaja, fut a futam a zongorán,
elindúl szépséged útvonalán.
Hullik a könny az égből, ereszkednek a csillagok,
ne érdekeljen mit hoz a holnapod.

Mennyi arca van a virágnak, mennyi árnya a tintának.
Szépségnek sok arca, a vakságnak sok kudarca.
Dobd el a követ, temesd el, mint az éjszakákat.
Temesd a könnyet, a csillagokat, s minden árnyat,
Szeresd az életed mint jó anyádat.