HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 39

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49053

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NolaFeltöltés dátuma: 2010-01-24

A kisdiák

A gyertya kedvesen pislákoló lángja mellett olvasott. Valami gyermekregényt, amit még nagyapjától kapott. Bár lapjai egészen megsárgultak, s a kötés néhány helyen szakadozni kezdett. A kisdiákot mégis boldogsággal töltötte el a tudat, hogy az csak az övé. Azon a napon különösen hideg volt. Kemény fagyok nehezíttették tovább a szegény emberek életét. Az ő házukba is gyakorta belemarkolt egy-egy jeges fuvallat, papírvékony falaikon áthatolva. Szegény édesanyja sokat betegeskedett. A zúzmarás, fogvacogtató tél kétségbeejtő helyzetet teremtett. A fa ára nőtt, így gondosan be kellett osztani kevéske, egy keresetből származó bevételüket. Édesapja évek óta nem ült le velük egy asztalhoz, a mennyországban vacsorázott. A kisdiák alig emlékezett rá, de a tőle kapott, kézzel faragott játék kard közel állt szívéhez.
- Milyen szép lenne, ha esne a hó. Az olyan csodás, és tiszta. Csinálnék angyalkát a hóba. Anyunak biztos tetszene. Hóembert is építenék. Bárcsak esne már a hó...- reménykedett magában.
- Kisfiam... - hallatszódott édesanyja gyönge hangja.
- Igen, Anya? Hozzak egy bögre forró teát?
- Nem szükséges kicsim, csak menj aludni, késő van már.
- Nem vagyok álmos, és...
- Holnap iskola.
- Tudom, de had várjam meg a havat.
- Jaj, szívem, nem biztos, hogy ma havazni fog- mosolygott sápadtan édesanyja.
- Hátha mégis...
Pár percig némán figyelték egymást, azonban a békés pillanatok nem tartottak sokáig. Az asszony fájdalmasan köhögni kezdett, ami nem akart enyhülni. Szegény gyermek azt sem tudta mit csináljon, egészen kétségbeesett. A szörnyű állapot magas lázzal párosult.
- Ugye minden rendben lesz? - kérdezte aggódva a hét éves fiúcska.
- Mindjárt jobb lesz, ne félj.
- Istenem, kérlek, gyógyítsd meg az anyukámat - motyogta könnyes szemekkel, s felnézett, mintha választ várt volna.
- Nem lesz baj kicsim. Talán ma mégis fog havazni - sóhajtotta édesanyja. Fejét lehajtotta párnájára, s nem szólt többé.
- Anyu, ne aludj még el, így nem láthatod az angyalkát! - a kisdiák megrémült, szíve hevesen vert, alig kapott levegőt. Most mit tegyen? Segítség kell gyorsan, ő ehhez kevés. - Elmenni. Igen, hívni valakit. És Anya? Itt hagyni, egyedül a hideg kis házban, amit minden fuvallat átjár? Nincs más választás, orvos kell, gyorsan, vagy... az nem lehet. Jaj, Istenem segíts, kérlek! Elmenni... Segítséget szerezni... Gyorsan!- agya zakatolt, s már az ő homloka is csupa víz volt. Magára kapta szakadt kabátját, az ajtóhoz rohant. - Nem, ez így nem jó, vissza Anyához- egy kedves puszi. Bárcsak esne a hó, bárcsak leszállnának a csillogó ruhájú fehér angyalkák. Bárcsak meggyógyítanák anyát. - Letörölte könnyeit, s kilépett a házból. Arcát egyből megcsapta az éjszaka fagyos érintése. Rég volt ilyen zord tél, talán évtizedekkel ezelőtt. Csak a hó nem hullott... csak az nem...
- Ó, miért? Miért van olyan messze a város? A jólét, a meleg kalács illata? Nem, nem szabad most ezen gondolkozni, csak futni, nem, rohanni gyorsan! De mi ez a hang? Énekszó talán - remegett, s arca pirosan izzott. Tán' láza is volt a szegény kisdiáknak, akivel a gazdag gyerekek nem játszanak, hozzá sem szólnak. Miért tennék, hisz' neki nincsen szép téli kabátja, kis csizmája... vékony, szakadt szövetkabát, lyukas cipő... Ez van neki, és szerető, jó szíve. Semmi más.
- Milyen gyönyörű énekszó, és olyan ismerős. Engem hív, segíteni akar. Igen, oda kell mennem. Jaj, nehogy eltűnjön! Bárcsak... bárcsak esne a hó, akkor eljönnének az angyalok. Meggyógyítanák az anyukámat.
A kisdiák elszántan rohant az erdő mély, rémisztően sötét gyomrába.
- Hol vagy? - kérdezte, miközben ide- oda kapkodta fejét. Csend. Rideg, kegyetlen csend. - Oh, újra hallom, milyen szép... - tovább botorkált a fák, bokrok között. Hirtelen hatalmas fájdalom nyilallt bokájába Belelépett egy rókacsapdába, melynek rozsdás vasfogai erősen szorították. A vér gyorsan előbukott lábából. Szörnyű, égető fájdalmat érzett, mégis... Fel akart állni újra és újra. Kimerülten zuhant a ropogós, száraz levél ágyra. Lassan, álmosan pislogott. Csillogón, fehér hókristályok szálltak alá az égből.
- Az angyalok... eljöttek az angyalok - tördelte szavait. Az egyik nagyobb sziklán fehér ruhás, középkorú nő ült. Gyönyörűen énekelt, mégis, valahogy másként csengett, mint amit a gyermek korábban hallott. Tele volt szomorúsággal, tele szívszaggató fájdalommal. A kisdiák kitartóan nézte homályos alakját.
- Isten egy angyalt küldött, hogy meggyógyítsa az anyukámat.

2008.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-29 12:55:53

Szép, szomorú történet...főleg az nagyon jó benne, ahogy leírod a kicsi harcát az édesanyjáért.

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősz és tél című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Rebbenés folklórban című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Körforgásban címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Boldognak lenni... címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel fénytörés címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Rebbenés folklórban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = H címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az idő múlik címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)